Észak-Európa néha annyira döbbenetes és eredeti filmeket képes szélnek ereszteni, hogy érdemes lenne hónapokig csak onnan szemezgetni. A dán-izlandi Den brysomme mannen (angol címén: The Bothersome Man, magyarul: A kiállhatatlan) számomra véletlen meglepetés volt, amelynek egyedül az alapfelvetése keltette fel az érdeklődésemet egy fél füllel elkapott beszélgetés során. Jens Lien filmje viszont, mint kiderült, eséllyel fog a kedvenceim listájára költözni.

A film nyitóképében a főhős, Andreas a metró peronján egy személytelenül, gusztustalanul, nyitott szemmel csókolózó párt néz. A következő percben érkezik a metró: Andreas lelép a peronról, a szerelvény alá. Törés, vágás. Andreas a semmi közepére érkezik, ahol ünnepien fogadják, ezután állást és lakást kap, mindenki mosolyog, minden csodálatos, mintha egy IKEA-katalógusból valósították volna meg ezt a világot. És ez a csodálatosság az első perctől fogva mesterségesnek tűnik.

A film a néző szempontjából idegenként mutatja be az Andreas körüli világot, holott ő az, aki idegen: ő nem képes állandóan mosolyogni és beilleszkedni. Újra és újra megpróbál valami érzést kiváltani a többiekből, vagy saját magából. Levágja a saját ujját, de visszanő. Megcsalja a barátnőjét, de őt az hidegen hagyja. Öngyilkos akar lenni, de nem tud meghalni. Valami nagyon nem stimmel.

Egy kíméletlen, deszaturált és hideg világ képeit láthatjuk, amelyben Andreas a kívülálló. Ha megtörni nem tudják, hogy ő is beilleszkedjen, hát megpróbál menekülni. Lehetetlennek tűnik az is. Érdekes egyébként ez a kontraszt Andreas karaktere és a többiek között. Trond Fausa humoros naivitással játssza a kétkedőt (néha egy visszafogottabb Benignire emlékeztet), míg a többiek bámulatosan kitartóan tudják hozni a műmosolyokat és erőltetett jópofaságot. Végig az az érzése az embernek, hogy a szereplők valójában legbelül üvöltöznek – ha nem is a szereplők, legalább a színészek.

A konformizmus, a munkától és a társadalomtól való elidegenedés, az érzelmek sivárságának disztópiája egyébként döbbenetesen egyszerű, ha a megvalósítást nézzük. Egészen a film végéig nincs szükség különleges látványra, vagy akár a fantasztikum bárminemű ábrázolására, hogy tudjuk: valami nincs rendben ezzel a valósággal. Ezért kényelmetlen nézni, mert sehol a film képkockáiban nem láthatjuk meg a különbséget a saját valóságunktól, ami azért nyugtalanító. Ha a realizmus nyelvével képesek vagyunk leírni egy abszurd világot: nem azt jelenti ez, hogy a saját világunk is abszurd?

A kiállhatatlan egy rövid, de kísérteties hangulatú fekete komédia, amely éppen tömörségével és titokzatosságával éri el hatását. Hogy elvonatkoztatható-e valamiféle társadalmi tanulság a film szürreális világától, fogas kérdés, de Andreas próbálkozásai a „kilépéssel” biztosan mindenkit emlékeztetni fognak arra a bennünk motoszkáló, gyakori érzésre, miszerint ez a világ, amelyben élünk, hát… nem lehet, hogy csak ennyi. Az érzelem kiáltása egy érzelemmentes közegben: felemelő, elgondolkodtató, vicces és kényelmetlen.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. crei szerint:

    Meglehetősen beteg film, jó értelemben véve. Brutálisan erős az atmoszférája, főleg az idilli világ átszűrődő hangjai mellett. Mindenesetre, ha ez az elidegenedett világ csak egy kicsit is a skandináv valóságból táplálkozik, akkor nem szívesen élnék ott.

  2. archnihil szerint:

    A filmet ugyan nem láttam, ellenben egy éve tanulok Dániában, és nagyon nyitottak és emberiek. A fent leírt mentalitás inkább emlékeztet az észtekre – ott is voltam félévet -, ők kicsit maguknakvalóbbak, de nekik rosszabb a gazdaságuk, szóval ez érthető.
    Viszont Észtország is élhető és barátságos, és nem volt rosszabb ott élni, mint Magyarországon, ellenkezőleg. Mondom ezt úgy, mint nagy lokálpatrióta. 🙂
    De nem akarom félre vinni a témát, csak azt akartam mondani, hogy az északi országok nagyon is élhetőek. 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon