Az Akadémiai Kiadó a Könyvfesztiválra megjelenteti Douglas Adams életrajzát, mégpedig nem kisebb név, mint Neil Gaiman tolmácsolásában. Érdekes és hiánypótló könyv ez, amiből megismerhetjük az írót, mint embert is.

Nagy tévedés, hogy az izgalmas műveket alkotók szükségszerűen maguk is izgalmas figurák. A legtöbbjük unalmas, kispolgári életet élő átlagember, viszont remek benyögéseik vannak, és már emiatt is érdekesek.

Ezt támasztja alá a Könyvfesztiválra megjelenő Ne ess pánikba! is, hiszen Douglas Adams, a Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regény világhírű írójának életrajzát, egyszersmind portréját olvashatjuk benne, kevés akcióval, de remek poénokkal megfűszerezve.

A Neil Gaiman által megírt vaskos könyv egy langaléta, visszahúzódó, depresszióra hajlamos fiatalembert állít elénk, akinek szinte semmi sem akart összejönni. Míg a nagy mű, az ő 42-je megszületik, filléres gondok nyomasztják, és sötéten látja a jövőt. A saját szavaival: „1976 volt a legrosszabb évem. Eljutottam arra a pontra, hogy reménytelennek láttam az írást, úgy éreztem, soha nem fogok megélni belőle. Úgy éreztem, reménytelen eset vagyok, akin nem lehet segíteni. Teljesen megfeneklett az életem, és iszonyúan eladósodtam.”

Douglas Adams Cambridge-ben járt főiskolára, és bár humoros jeleneteket írt és adott elő alkalmi triumvirátusával, az áttörés csak nem akart összejönni…

…míg egy szép nap fel nem bukkant az életében az ő Valószínűtlenségi Hajtóműve: egy rádiósorozat, amely annyira eldugott helyre került a BBC adástervében, mint az Arthur Dent által keresett nevezetes bontási határozat. Adams végre megmutathatta tehetségét, végre felfigyeltek rá, és a modernkori sci-fi írók történetében teljesen abszurd módon egy kevésbé fontosnak tartott médiából tört be a puha- és keményfedelű bestsellerek hat- vagy többszámjegyű előlegekkel kecsegtető világába.

A Ne ess pánikba! csak elsőre tűnik egy szokásos sikersztorinak, amely a szegény legény királyfivá válásának történetét mondja fel. Neil Gaiman kitűnő mesélő, még egy ilyen, szikárabb, évszámokkal és nevekkel sűrűn teletűzdelt alapanyagból is könnyen emészthető tartalmat hozott létre. A könyv másik nagy erénye, hogy nyomon követhetjük a nagy mű megalkotásának rögös útját, a folytatások írásának nehézségeit, bepillanthatunk a brit média bugyraiba. Bőséges függelék mutatja be a szövegváltozatokat, helyet kapott a „Hogyan hagyd el a bolygót?” kisokos, amelyre ezekben a válsággal övezett időkben feltétlenül szükségünk lehet.

A kötet negatívumát egyedül a lábjegyzetelés pepecselése jelenti: a fordító minden egyes, nem fontos műsorcímet lefordít magyarra, olyat is megmagyaráz, amit nem kellene. Zavart az is, hogy a Hugo-díjnál nincsen második hely (a szavazásnál lehet), így Adams se lehetett második a Hugo-díjnál, és Asimov nevét sem írjuk soha sz-szel, mert különben a semmiből hirtelen előtűnik egy bálna, és ez nem kis veszélyt jelent.

Douglas Adams hihetetlenül rokonszenves, tehetséges, szertelen és megnevelhetetlen pali volt. Számítógépbolondként sikeres játékot tervezett, kihalófélben lévő állatok mentésébe kapcsolódott bele, ezerrel pörgött és képtelen volt tartani a határidőt: egy ízben szinte bezárta kiadója egy hotelszobába, míg a csélcsap szerző kávén és whiskey-n élve meg nem írta a szerződésben megnevezett regényt. Bámulatosan húzta az időt, elegánsan játszott mások idegeivel. Az a kedélyes gazfickó volt, akinek megbocsátjuk csínytevéseit, mert jó hallgatni, amikor beszél, amikor a világot értelmezi, amelyhez hasonlóra nemcsak a sci-fi, de a mainstream irodalomban sincs sok példa. A közhelyek közhelye: pótolhatatlan veszteség érte az emberiséget és sok más kétlábú, szénalapú intelligens létformát – valamint Marvint és a többieket –, hogy a szíve felmondta a szolgálatot mindössze 49 éves korában, abban a kaliforniai edzőteremben (pedig tuti, hogy volt nála törölköző).

A Ne ess pánikba! könyvből továbbá az is kiderül, milyen kevésre tartotta a brit író a robotika három törvényének szakállas megalkotóját, mennyire piedesztálra emelte viszont Vonnegutot, és melyik volt a kedvenc Galaxis Útikalauz-regénye.

Az Akadémiai Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválra jelenik meg ez az először 1988-ban kiadott, de azóta sokszorosan átdolgozott, bővített, hiánypótló munka. Míg kézbe nem vesszük, van még időnk elolvasni néhány Adams-regényt és kikupálódni adamszológiából – de csak addig, amíg a delfinek meg nem köszönik a halakat, vagy amíg a teret átszelve erre nem jön egy böhöm nagy vogon hajó.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. fbdbh szerint:

    Na, ez meglepett. Főleg az AkadKától. Jöhet!

  2. onsai szerint:

    Nagyon jó ajánló volt. Békésen vihogok a tejeskávém fölött. 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon