Kurd Laßwitzról a magyar sci-fi kedvelő közönség zöme csak a róla elnevezett, legrangosabb német tudományos-fantasztikus irodalmi díj névadójaként hallott. Pedig több novella és egy regény is megjelent tőle Magyarországon nyomtatásban – igaz ez utóbbi utoljára 1923-ban. Az alábbiakban erről a legismertebb Laßwitz-műről, a Két bolygónról lesz szó.

Kurd Laßwitz

Kurd Laßwitz

A szerző Jules Verne kortársa volt, 1848-tól 1910-ig élt. Irodalmi munkássága mellett filozófiai és fizikai tárgyú műveket írt, mégis elsősorban sci-fi írásai révéin maradt meg az utókor emlékezetében. A Két bolygón első ízben 1897-ben jelent meg, a „boldog békeidők” egy olyan szakaszában, amelyben már kezdtek kiéleződni a később az első világháborúhoz vezető feszültségek. Ez jól megfigyelhető a regényen is: nem a „tudomány mindent megold” gondolata jellemzi, mint a Verne-regények túlnyomó részét, sőt, a tudomány többnyire kevésnek bizonyul ahhoz, hogy megoldódjanak a társadalmi problémák.

1897: tizenkét évvel vagyunk az Északi-sark meghódítása, hat évvel a Wright testvérek áttörést hozó repülése előtt. Mind a sarkkörök kutatása, mind a repülés izgatta azonban a kor képzeletét. Laßwitz regényének három hőse a történet kezdetén hőlégballonnal igyekszik meghódítani az Északi-sarkot, ami tulajdonképpen sikerül is nekik, ám ott viharos kapcsolatba kerülnek a marslakók helyi bázisának technológiájával, így egyikük eltűnik, ketten pedig az idegenek fogságába esnek. Már a regény elején találkozhatunk mai szemmel megmosolyogtató ötletekkel: az expedíció tagjai a sarkpontnál lévő nyílt tengert elérve postagalambbal üzennek Európába, a marslakók műholdja pedig épp a sarkpont fölött horgonyoz, hogy az űrhajók közlekedését ne akadályozza a Föld forgása.

A marslakókat egyedül nagyobb szemük különbözteti meg az embertől, no és az, hogy egy mintegy százezer éves civilizáció áll mögöttük, így – elvben – magasan az emberek fölött állnak. A magukat numéknek nevező idegenek uralják a gravitációs hullámokat, melyek a fénysebesség milliószorosával terjednek, így természetesen az űrutazás sem jelent számukra gondot: a bolygó felszínét tisztán a diabarikus (antigravitációs) technológia segítségével hagyják el, majd a pályamódosítást részben a gravitáció módosításával, részben a repulzit nevű anyaggal leadott „ágyúlövésekkel” érik el. A Mars – azaz a Nu – szövetségi állam, melyben több államforma is jelen van, a Központi Tanács gyakorolja a végrehajtó hatalmat, a bolygó lakói békében és harmóniában élnek óriásfákkal dúsan borított planétájukon.

Az emberekkel való kapcsolatfelvétel váratlanul érte a marsiakat, különösen, hogy miután felderítő léghajókat építenek, katonai konfliktusba is kerülnek. Hőseink megjárják a Marsot is, hogy aztán visszatérve a Föld Mars általi kizsákmányolásának legyenek tanúi. A „tökéletes” marsi társadalom is gyarlónak bizonyul tehát, a főszereplők pedig több pártra szakadnak a Föld új uraival szemben tanúsítandó viselkedést illetően.

A terjedelmes regény – eredeti változatában mintegy 1000 oldal – hangulata nem túl optimista. A földi országok között komoly ellentétek vannak, egyikük bukása után a többiek rögvest a koncra vetik magukat, a korábban békeszeretőnek látszó marslakók is kegyetlen zsarnoknak bizonyulnak. Ugyan a végkicsengés inkább pozitív, és az interplanetáris szerelmi szál is beteljesedik, a könyv inkább kedvezőtlen képet fest az emberiségről. Izgalmasak a benne ábrázolt nóvumok: az antigravitáció, a repulzithajtású léghajók, a „nihilit” erőtér vagy a marsi Retrospektív, mellyel a múltba lehet tekinteni.

Ahogy a korral jár, a könyv a mai olvasó számára kissé nehézkes, nyelvezete régies, ugyanakkor kétségkívül érdekes és tanulságos olvasmány. Megéri kézbe venni, de mint általában a régi művekkel, ezzel is türelemmel kell lenni.

További információ:

  • Laßwitzról a díjon kívül elneveztek egy aszteroidát ill. Gotha városának (1876-tól itt élt az író) gyermek- és ifjúsági irodalmi ösztöndíját.
  • A regény elektronikusan, eredeti nyelven ingyen elérhető többek között az Amazon kínálatában.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. DBL szerint:

    Sajnos, ez a mű tényleg azok közé tartozik, melynek ismerete külön érdem…
    Ha nem lenne meg Brian Aldiss: Trillió éves dáridó című sci-fi monográfiája, talán életemben nem halottam volna róla…eddig.
    Abban is csak a 172-173. oldalon említi meg Aldiss, de csak rövid műfajjellemzési célból. Illetve hasonlóan hozzánk, kicsit kesernyésen megjegyzi, hogy nincs jobb angol fordítása…
    A monográfia magyar fordítója, Nemes Ernő is említi, hogy a mű magyarul 1923-ban jelent meg utoljára.
    Azért érdekes lenne tudni, hogy hány ilyen különleges mű merült el a feledés és múlt homályában… 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon