SFmag

Nem csak sci-fi rajongók álma, hogy néha vissza lehessen forgatni az időt. Az idő természete és ezáltal az időutazás problematikája a hétköznapi embereken túl a természettudósokat is izgatja. Többségük azonban nem megy olyan messzire, mint Ronald Mallett, aki kész tervekkel rendelkezik egy időgép megépítéséhez.

A University of Connecticut elméleti fizikusának kapcsolata a téridő kérdésével regényesen kezdődött: Mallett tíz éves volt, amikor harminchárom éves korában szívrohamban elhunyt édesapja. A kisgyerek nem tudta feldolgozni a tragédiát, a könyvek, képregények világába menekült. Ekkoriban került kezébe H. G. Wells Időgépének képregényes feldolgozása is, amely – mint ismeretes – természetesen lehetségesnek tartotta az időben való előre-hátra utazást. Azaz elméletileg lehetséges, hogy még időben figyelmeztesse apját, hagyjon fel egészségtelen életmódjával, így elkerülve korai halálát.

Ronald L. Mallett

Egy átlagos gyerek megmaradt volna az álmodozások szintjén, de Mallett egyáltalán nem volt átlagos. 17 évesen a légierőhöz került, ahol elektronikát és számítástechnikát tanult, majd fizikát hallgatott a Pennsylvaniai Állami Egyetemen. 1973-ban kvantumelméletből védte meg disszertációját. Doktorrá avatása azért is jelentős, mert ő volt az első afroamerikai, aki elméleti fizikából tudományos fokozatot szerzett. Később egy lézerekkel foglalkozó kutatólabor munkatársa lett, 1975-tól oktat jelenlegi munkahelyén.

Mallett számára nyilvánvaló volt, hogy ha azonnal az időutazás kutatásának szenteli idejét, bolondnak fogják tartani, így más témákkal is behatóbban foglalkozott: a háttérben azonban mindvégig ottmaradt a titkos terv, megszállottságának magánélete is kárát látta. Hosszú kutatómunka után 1999-ben vázolódott fel előtte az időgép működésének modellje.

Az időben való utazáshoz a gravitációs viszonyok megváltoztatására van szükség. Ez elméletben lehetséges nagy tömegű egzotikus anyag alkalmazásával, de az – mint neve is mutatja – igen ritka. Viszont a tömeget megspórolhatjuk, ha tömeg nélküli nagy energiájú eszközt használunk: fényt. A fény energiájával lehetséges gravitációt létrehozni, az pedig lehetővé teszi az idővel való manipulációt.

Mallett korábbi tapasztalatait felhasználva gyűrűlézerekben gondolkodott. A gyűrű formában „áramló” lézersugarak képesek örvényt előidézni a téridőben, ezekben az örvényekben pedig lineáris helyett körkörösen mozog az idő. Ha egy gyűrűlézerekkel körbevett alagútban haladunk, valóban eljutunk a múltba. Az időutazás ezen módja egyirányú: csak a múltba kirándulhatunk így. A gépezet működéséhez a lézersugarakat le kell lassítani, de erre van elméleti lehetőség, 1999-ben a Harvard Egyetemen egy fénysugarat egészen 61 km/h-ra lassítottak le. Hogy tényleges időgépként működjön a szerkezet, a fényhengernek forognia kellene, de ez már tisztán technikai kérdés.

Az időgép működése

A Mallett-féle elmélet megosztja a tudóstársadalmat: van, aki helytállónak látja, mások különböző okok miatt működésképtelennek vélik találmányát. Van, aki csupán praktikus okokból látja kivitelezhetetlennek a projektet: Stanley Deser a massachusettsi Brandeis Egyetemről abban látja a gondot, hogy a fény lelassítása csak az abszolút nulla fok közelében lehetséges, az pedig az időutazónak legalábbis kellemetlen.

Azonban ha meg is épül valaha Mallett időgépe, az nem viheti vissza édesapjához: a szerkezet csak bekapcsolása időpontjáig tudja visszahozni a jövőből érkező utazókat. A tudós nem csak a laboratóriumban kísérletezik: könyvet írt történetéről Time Traveler (Időutazó) címmel, melyet számos előadássorozattal népszerűsített.

További információ:

• 2008-ban Spike Lee a Time Travelerből tervezett filmet készíteni. Az IMDB információi szerint ezt idén mutatnák be, de a jelek szerint egyelőre nem lesz belőle semmi.

Linkek:

Ronald Mallett weboldala

Videó Mallett projektjéről a Youtube-on

Hozzászólások

hozzászólás