A 2010-es Titanic Filmfesztiválon mutatták be először Magyarországon a Metropia című svéd–norvég–dán koprodukcióban készült animációs filmet. Azt hinné az ember, hogy a 3D kezdődő aranykorában már nem nagyon lehet újat mondani a rajzolt film műfajában, Tarik Saleh rendezőnek (igen, Svédország meglehetősen multikulturális) valami olyasmit sikerült véghezvinnie, mint Richard Linklaternek a Kamera által homályosannal. Eltekintve attól, hogy Salehnek nem volt hozzá egy zseniális Philip K. Dick-regénye alapsztorinak.
2034-ben járunk, Európában. A kontinens nagyvárosait metróvonalak hálózata köti össze, a felszín azonban legalább olyan sötét és sivár, mint a metró állomásai. A metrót a TREXX nevű vállalat üzemelteti, élén a diktatórikus Ivan Bahnnal. Ugyanez a cég gyártja a Dangst nevű sampont is, amelynek a gyönyörű Nina a reklámarca. A telefonos ügyfélszolgálaton dolgozó, paranoid hajlamú Roger élete akkor vesz új irányt, amikor rövid időn belül egy idegen hangot kezd hallani a fejében, majd meglátja Ninát a metróban. De Nina és a hang mást-mást kíván tőle, és akkor még nem is beszéltünk Roger élettársáról.
Roger a film hőse (?)
A Metropia egy kőkemény disztópia, amely számos helyről vesz kölcsön motívumokat. Éppúgy figyel bennünket a Nagy Testvér, mint az 1984-ben, a mindig sötét, esős idő a Szárnyas fejvadászt idézi fel a nézőben, Roger figurája pedig mintha Kafka valamely művéből lépett volna ki. Találhatunk utalást a Mátrixra is: a „belső hang” egy ízben vírusnak nevezi Ninát. Mint afféle disztópiában, a Metropia világában sincs megváltás, legfeljebb az egyik diktatúrát egy másikkal lehet felváltani.
A grafika különlegességét már említettem, különleges benne az is, hogy bár az alakok arányai torzak, az arcok rendkívül életszerűek. Ugyan színes filmről van szó, mégis szinte kizárólag a szürke árnyalatait alkalmazták a készítők. A környezet ábrázolása leginkább egy számítógépes játék kulisszáira emlékeztet.
Bár a történet egésze – lázadás, árulás, hazatérés – nem éppen eredeti, mégis nagyon könnyű szimpatizálni a „hőssel”, a készítők pedig nem estek abba az újabban gyakori hibába, hogy egy egyszerű történetet a végletességig nyújtanának: a film 80 perces. A disztópiák kedvelőinek és a különleges grafikai megoldások rajongóinak egyaránt ajánlott.
Linkek:
Magyar:
Titanic Filmfesztivál vonatkozó oldala
Angol:
Hozzászólások
[adeptus további írásai]
Moziban is látható lesz a héten az anilogue fesztiválon az Urániában és a Toldiban.
Sőt, már látható is volt tavasszal a Titanicon.
Köszönöm a kiegészítést!