A fantasztikus zsáner egyik erőssége a metaforikusság. Az a képesség, hogy egy, a felszínén szórakoztatóan és stílusosan megírt történet többről szól, mint amit a sztori, az egyes jelenetek állítanak. Ez nem csupán a tanulság, ez jóval több: annak az ígérete, hogy a mélyben ott egy másik történet, amely nagyon is a mi világunkról szól, amit pontosan értünk. Ez egy szerződés író és olvasó között, előbbi játékra, felfedezőútra hív, az utóbbi pedig Indiana Jonesként átvágja magát a történet indáin és a történet végén megtalálja az elrejtett kincset, azt a bizonyos másik történetet.

sansal_2084De néha nincs lacafaca, sem púder, sem metafóra. Ilyen regény az algériai arab szerző, Boualem Sansal nem szokványos könyve, a 2084. Már a címmel kijelöli az utat, amelyen végig kell mennünk, és az első lapoktól kezdve nem hagy kétséget afelől, hogy a radikális iszlám, mint totális rendszer kritikáját fogja bemutatni – éppúgy, ahogy neves elődje, Orwell tette azt a másik totális rendszerrel, a kommunizmussal.

“Egy a kinyilatkoztatás, egységes és egyetemes, nem szorul kiegészítésre és vizsgálatra, nem szólít hitre, szeretetre vagy bírálatra. Csakis Elfogadásra és Alázatra.”

(Abi könyvének 1. része 2. fejezetének 12. strófája.)

A 2084 világában minden Yölah, az egy igaz Isten, és Abi, az ő küldöttje körül forog. Az emberek életét a vallási előírások betartása határozza meg. Az idő megállt, 2084-et írnak, de már nem is számolják: 2084 az az évszám, amely Abi isteni kinyilatkoztatásainak évét jelenti, amikor a hű Küldött tolmácsolni kezdte Yölah gondolatait, a Gkabul nevű könyvben később összegyűjtött szent mondásokat és parancsolatokat. Egy nagy világégés után járunk, amikor a hívők országa, Abisztán legyőzte a Föld összes országát, és az Igaz Testvériség uralma jött el minden népre, amelyet az Apparátuson keresztül valósul meg. Bár vannak még háborúk, de már nem számítanak, hiszen az igazhitűeké lett a Föld.

Főhősünk Ati, aki egyszerű ember, és éppen egy szanatóriumban kezeli tuberkolózisát, amikor is Winston Smithhez hasonlóan a kétely csírája jelenik meg lelkében, és maga is elborzadva figyeli titkos belső lázadását. A szanatóriumból hosszú, egy évig tartó karavánúton érkezik haza, és közben találkozik egy magas rangú hivatalnokkal, Nasszal, akitől meglepő dolgot tud meg: nemrég találtak egy falut, amelynek körülményei sehogy sem férnek bele az Abi történetének narratívájába. Ati, és újdonsült barátja, Koa, elhatározzák, hogy megkeresik a birodalmi fővárosban élő Naszt, és végre megtudják az igazságot. Megkezdődik néha pikareszk elemekkel fűszerezett utazásuk, amely Abisztán világát megrengető eseményekbe torkollik.

“Vigyázzatok, nehogy lehunyjátok a szemeteket és elbóbiskoljatok, mert erre vár az Ellenség. Viseljetek ellene totális háborút, ne kíméljétek az erőtöket és gyermekeitekét sem, hogy sohase pihenhessen, sohase örülhessen, és ne reménykedhessen, hogy élve tér haza.”

(Abi könyve, 8. rész, 42. fejezet, 210. és 211. strófa)

Ahogy mondtam, a regény értelmezése nagyon egyszerű: a radikális iszlám vallás egyszerre szatirikus és torokszorító kritikáját olvashatjuk. (Ha kétségeink lennének az író szándékai felől, elolvashatjuk ezt szenvedélyesen őszinte interjújában.) Az iszlám szinte minden lényeges elemének megvan a regénybeli párja, nem is sorolom fel, mert tényleg intellektuális izgalom ezeket megtalálni. Ha úgy nézzük, a 2084 a Behódolás folytatása, csak itt nem egy felvilágosult iszlám politikus emeli magasabb szintre az Európai Uniót és vonja be érdekkörébe a mediterrán arab országokat. A 2084 világa: lepusztult civilizáció, mocsok, mentálisan legyengült emberek (a 35 éves főszereplő szinte öregember), technológiai visszaesés, havi Inspekciók, amelyben minden egyes polgárnak meg kell vallania bűnét egy vizsgálóbizottság előtt, a lehajtott fejű és szívű emberek világa.

Sansal remek író. Nem a történetre koncentrál – ezáltal a zsáner konvencióját hanyagolja – hanem a miliőt festi fel rendkívül átélhetően. Ha az ember arra gondol, hogy vajon Orwell vagy az algériai író világa a rosszabb, nincs kétség, hogy ez utóbbi. Akik a szocializmusban éltek, még emlékezhetnek arra a nyúlós masszára, a progresszió hiányát leplező légkörre, a sehová-sem-tartunk-és-semmi-sem-változhat életérzésre, és ez a 2084 világában még súlyosabb, sötétebb és fojtogatóbb. Természetesen ez egy totális diktatúra, de még annyi magánterületet sem hagy az ember lelkének, mint az 1984 kormányzata. Orwellnél az alattvalóktól elvárt hit kezdetleges és primitív (Gyűlölet Két Perce, Nagy Testvér), itt kimunkált és precízen porciózott. Abisztánban nincs menekvés. Akár véget is érhetne a történelem, ahogy egy helyen megjegyzik. Szórakozás? Ha csak a stadionokban tartott nyilvános, tömeges kivégzéseket ide nem soroljuk, nem sok szabadidős tevékenységet talállunk.

boualem sansalOrwell pontos megfigyelését a diktatúrák és a nyelv viszonyáról Sansal is bemutatja. Abisztánban csak egy, a szent nyelv létezik, és a szavak maximum két szótagúak. Ami ezen felül vagyon, az a Gonosz, a Sitán munkája. A szereplők sokat lamentálnak a nyelven, és propagandától meg a valóságértelmezés szétszakadásától sújtott világunkban ez nagyon is ismerős.

Bár a regény nem a történetének bravúrosságával emelkedik ki, a végén mégis kapunk egy kis csavart, ami meglepő és izgalmas, és a regény címének értelmezésére emiatt még egy réteg rakódik. Bár Boulem Sansal szerint Abisztán létrejötte, a tökéletes behódolás világa elkerülhetetlen – mégis felcsillant egy halvány reménysugárt.

A 2084 a Behódoláshoz hasonlóan kihagyhatatlan olvasmány. Ezúttal a radikális iszlám közegét testközelből ismerő, nem nyugati entellektüel hoz hírt a mélyben fortyogva készülő 1984 rendszeréről – különlegesen áradó, míves és szép prózával.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon