Mindig zavaró, ha egy könyvismertetőben a szöveg helyett a kiadás körülményeivel kell kezdeni, de Ronil Caine Lilianjánál ez kihagyhatatlan. A regény a Metropolis Media Galaktika Start sorozatában … startolt, három másik kötettel együtt. És bizony az indulás felemás lett, bár erről legkevésbé maguk az elsőkönyves írók tehetnek.
Mert az, hogy új magyar scifiíró jelenik meg, ráadásul egyből a Galaktikánál, nagy szó, pláne, ha egyből négyszer annyian is vannak. Másrészt viszont a hajdani nagynevű lap és kiadójának a renoméja is megkopott, a legutóbbi MM-körüli botrány meg pont akkortájt került nyilvánosságra, amikor a Start könyvekről kellett volna, hogy szóljon minden.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy újból visszajöttek az angolszász álnevek, a Start, mint sorozat sehol sem látszik a kiadványon, és a négy új borító leginkább a magánkiadók hagyományait követi (magyarul rondák és összecsapottnak tűnnek), akkor két kérdés merül fel, egy harmadik helyett. Miért érte meg ez az egész a kiadónak, és hogy lehet így cserbenhagyni a friss szerzőket?
A harmadik kérdés meg az lenne, hogy melyikkel kezdjem, és be kell vallanom: csak azért esett a választásom a Lilianre, mert a szerző volt kedves, és eljuttatott egy példányt az SFMag-nak.
A hosszúra nyúlt bevezető után pedig a lényeg: a Lilian jó könyv. Nem sci-fi, hanem sci-fi elemekkel dolgozó technothriller, és technothrillerként működik. Nem akarja mindenáron megújítani a zsánert, ugyanakkor sikeresen kerüli ki azt is, hogy csupán klisékből dolgozzon.
A fülszövegnél nem is érdemes többet tudnunk annál, hogy milyen történet vár ránk: Robert Turner, a korosodó üzletember szokatlan ajánlatot kap: két hetet tölthet egy általa kiválasztott hírességgel, pontosabban annak klónjával. A pénzember nem tud nemet mondani, és az őt megkörnyékező ügynök, Rolland Olivier állja szavát: pár hét múlva egy titkos laboratóriumból Turnerhez szállítják Lilian Baileyt. Vagyis valakit, aki minden tekintetben ugyanolyan, mint Hollywood legfrissebb üdvöskéje, csak az emlékei mások. Leginkább semmilyenek. Azután kezdenek visszatérni…
Klónokról rengeteg történetet olvashattunk, könnyű elhinni, hogy tudjuk, mi lesz a végkifejlet. És Caine nem is akarja túlcsavarni a dolgot. Így észre sem vesszük, hogy nem egészen arrafelé tartunk, ahová hittük, és még erősebb néhány váratlan fordulat.
Tisztességesen összerakott könyvet kapunk hát, és egy elsőkönyves szerzőtől ez bőven elég. Egyetlen nagy negatívuma volt számomra a szövegnek, ami valószínűleg az olvasók többségének nem okoz gondot: a történet nagy része Japánban játszódik. A szerzői döntés szerint ez azzal jár, hogy a japán szavakat, neveket „angol átírás szerint” olvashatjuk, ehhez képest már a legelső oldalon három különféle átírás van, köztük egy cégvezetőjé, akit következetesen az utónevén szólítanak (és ő is így nevezte el magáról a cégét). És a továbbiakban is teljesen random váltakoznak a névsorrendek, nagybetűk, keverednek a kínai és japán nevek stb. Egy erélyesebb szerkesztéssel ezek a hibák kijavíthatóak lettek volna.
Könnyed nyári olvasmánynak tökéletes a Lilian, és ha ilyenek a Start könyvek, akkor talán érdemes lesz beleolvasni a többibe is. Ha pedig Ronil Caine újabb könyvvel jelentkezik, legyen az saját vagy választott nevén, mindenképpen oda kell figyelni rá.
Hozzászólások
[Komavary további írásai]
