746285FVannak jó könyvek. Ezeket onnan ismerjük meg, hogy rácsimpaszkodunk a valami miatt érdekesnek, izgalmasnak tűnő főhősre és nem is eresztjük el az utolsó oldalig. A jó könyvek erős ötletből építkeznek, és még stílusukban is fokozzák az olvasási élményünket. Amikor végzünk egy ilyen könyvvel, szinte már bánjuk, hogy vége.

Vannak fontos könyvek. Ezek onnan ismerszenek meg, hogy arcul csapnak, annyira kortársak, hogy éppen csak öt perccel a jövőben járnak, vagy netán ezer évvel is; mégis, minden idegszálunkkal érezzük, hogy valamit mondanak a minket éppen most körülvevő világról, pontosan érzik és éreztetik a korszellemet Írójuk nem volt rest, és pontosan látja, mi folyik körülöttünk, és a negatív dolgokat olyan köntösben láttatja, amely letehetetlenné teszi a regényt. Az ilyen könyvek végén szomorúak is vagyunk, mert hát elfog a “ de mit is tehetnénk” és a “ha így megy tovább, tényleg rossz vége lesz az egésznek érzése”. Illetve van egy még rosszabb gondolat, a “de hát ez van”.

Valamikor a sci-fik csak fontos könyvek voltak, de nem jók, majd jók lettek és kevésbé fontosak, de egyre kevesebb az olyan regény, amely egyszerre szállítja mindkét minőséget.

Hála az Európa Kiadónak, most magyarul is kézbe vehetjük az egyébként nem zsánerszerző Dave Eggers regényét, A Kört. Rövidre fogva: jól megírt és rendkívül tanulságos mondanivalójú történet ez. Még azelőtt érdemes elolvasni, mielőtt Hollywood ezt is tönkreteszi: a belőle készülő filmet már forgatják, és még Emma Watson, Tom Hanks és John Boyega szereplése sem garancia a sikerre (különösen az utóbbié nem, aki teljesen rossz választásnak tűnik az általa játszandó szerepre).

Sajnos a kiadó elég lapos fülszöveget tapasztott a könyv hátuljára, úgyhogy itt az én változatom:

Mae Holland csak egy vidékről Kaliforniába felkerült újonc, aki a technológiai világcég, a Kör központjában elkezdi első napját az Ügyféltapasztalati Osztályon. Lenyűgözi mindaz, amit a Kör jelent: a mindent mérhetővé tevő technológiát, az információ szabadságát, a nem szűnő gondolatot, hogy apró, de radikális lépésekkel a világ egyre jobb hellyé tehető. A Kör most olyan dobásra készül, amivel átírja mindazt, amit magánéletről és szabadságról tanultunk, és ebben Mae-nak is nagy szerepet szán.

Dave Eggers regénye Mae Holland fejlődéstörténete. Azt mutatja meg, hogyan reagál egy poros vidéki miliőből, egy önkormányzati, dögunalmas vállalattól érkező fiatal lány, ha egy rendkívül pörgős, létszámában és jelentőségében is sokkal nagyobb helyre kerül. Egyszerre ironikus és mélyen realista helyzeteket olvashatunk: új munkahelyén a 93%-os ügyfélelégedettség nem elfogadható, ahogy az sem, hogy nem vesz rész munkaidőn kívül a cég közösségi életében. Továbbá tilalmas hétvégén nem posztolni és a mobilt kikapcsolni. Ahogy mondani szokták: nem kötelező, de erősen ajánlott, ha az ember digitálisan is szociális. Mae munkahelyi életében egyszercsak felbukkan egy titokzatos figura, Kalden. Hogy lehet, hogy olyan helyekre is bejárása van a fiatal srácnak, amelyeket mások nem láthatnak, és miért nem szerepel a céges névjegyzékben? Miért bukkan fel és tűnik el napokra, és miért állítja azt, hogy Mae kezében van a szabad világ sorsa?

Nem nehéz észrevenni a finom utalásokkal felrajzolt Google-szatírát, anélkül, hogy a keresőóriás elleni vádbeszéddé silányulna a könyv. Sokkal többről van benne szó: a titok nélküli világról, arról az életformáról, ahol már nem léteznek privát terek, kicsit hasonlóan az ősdisztópikus regényhez, a MI-hez.

10-01eggers_full_600_cropA regény legnagyobb erénye, hogy bár stilisztikailag elég fapadosan, de mégis plasztikusan megmutatja a csak néhány évnyire lévő világot. Már ma is a HR-esek közösségi portóliónkat pásztázzák és a Linkedin kiindulási alap egy jó pozíció elnyeréséhez, digitális lábnyomaink pedig csak gyűlnek, és az évtizedekkel ezelőtt még elítélt vagy furcsának tartott szokások, életvitelek mindennapivá váltak – hiszen egyre több ember él úgy, ahogy nem is gondoltuk volna. Ha sokan csinálnak valamit, pusztán a statisztika alapján máshogy fogjuk megítélni, ahogy a Kör egyik vezetője is egy helyen mondja. Mi a morál, mi az erkölcs, van-e jó vagy rossz magatartás? A Kör világában egyértelmű a válasz: el lehet olvasni a borítón a hárommondatos szlogent, amelyet csupa jószándékból alkottak meg, hogy a világ egy szebb, élhetőbb és demokratikusabb hely legyen. A regény elolvasása után legfeljebb az bukhat ki az olvasóból, hogy akar-e ilyen világban élni? Dave Eggers mindenesetre arra figyelmeztet, hogy ne legyenek illúzióink. Már ebben élünk: az eszközök megvannak, a szándékok megvannak, csak még nincs Kör, vagy ki tudja.

Így lesz ez a regény egyszerre jó – mert elmerülünk az olvasásában – és fontos, mert elgondolkodtat, és nem ígér könnyelmű eszképizmust.

Utóirat az egyébként jó munkát végző fordítónak: a Customer Experience az nem Ügyféltapasztalat, hanem sokkal inkább Ügyfélélmény vagy Ügyfélkezelés – tudom, magyarul sokkal nyakatekertebbnek hangoznak az angol titulusok.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon