“Tessék csak, tessék, nyájas olvasó, kalandozz e füzet lebilincselő lapjain, mert álmodban sem élhetsz át olyasmit, amivel itt találkozol.”

Így kezdődik a spanyol író, Félix J. Palma első regénye, Az idő térképe, amely anyanyelvén 2008-ban, idehaza 2011-ben jelent meg az Európa Kiadónál. Ez alkalomból két éve az író hazánkban is járt, és most sajnálom csak igazán, hogy a megjelenéskor semmit sem tudtam a könyvről, mert ma bizony rohannék dedikáltatni. Írtunk már róla néhány évvel ezelőtt, én akkor még nem olvastam, csak nemrég akadt a kezembe, és engem a hibái ellenére bizony lenyűgözött.

Palma_Az_ido_terkepeValójában három, ravaszul összefüggő kisregényről van szó, három briliáns történettel az időutazásról. Andrew Harrington, a szimpatikus, ifjú nemesúr egy festmény láttán szerelemre gyúl a szegény sorsú Mary Kelly, a londoni utcalány iránt, majd pedig Herbert George Wells, Az időgép frissen befutott írójának segítségét kéri, hogy szerelmük beteljesedhessen. Ugyanis ehhez vissza kell utaznia az időben. Mindeközben megismerjük az ifjú Wells életét és íróvá válását is, sőt, találkozhatunk a korabeli „hírességgel”, Joseph Merrickkel, az eltorzult testű, legendás Elefántemberrel, aki a regény egyik legszimpatikusabb karaktere.

A Murray Időutazó Társaság elhozta tizenkilencedik századi londoni gazdagok számára az időutazást. A gőzmeghajtású idővillamos gazdag utasai átszelhetik a negyedik dimenziót, hogy eljussanak 2000-be, London romjai közé, ahol az emberiség maradéka a derék Derek Schakleton kapitány vezetésével megküzd a világuralomra törő automatákkal. A végső csatában Schakleton kapitány magával Salamonnal, az automaták királyával vív élethalálharcot. Az egyik utas, Claire Haggerty kisasszony azonban a jövőben szerelemre gyúl a kapitány iránt, és ez hatalmas bonyodalmakhoz vezet. És mindennek természetesen ismét köze van H. G. Wellshez is.

A harmadik történetben pedig, miközben egy regénytolvaj után nyomozunk, megtudjuk, mi is valójában az idő térképe.felixpalma

Kezdetben féltem a regénytől, mégpedig Palma hömpölygő, ráérősen mesélős stílusa miatt, amiben az író időnként kikönyököl a lapok közül és kicsit elbeszélget az olvasóval. Palma szándékosan idézi meg a tizenkilencedik század terjengősebb irodalmi műveit, viszont ezt úgy teszi meg, hogy a bőbeszédű történetvezetés egyáltalán nem zavaró, sőt, kifejezetten szórakoztató és pillanatra sem unalmas.

Az idő térképe egy ravasz fordulatokkal teli mese, ahol az író újra és újra az orránál fogva vezeti az olvasót, eközben pedig elénk varázsolja a tizenkilencedik.század végi kort, ahol találkozhatunk többek közt Hasfelmetsző Jackkel, Bram Stokerrel, szóba kerül nevesítés nélkül a Coca-Cola és rengeteg korabeli utalás, ahogy Wells híres művének, Az időgépnek a történetét és születése körülményeit is felidézhetjük. Az első két kisregény egyszerűen zseniális, magával ragadó történet. Bennem a harmadik hagyott egy kis hiányt, amit sajnálok, de ettől függetlenül az utóbbi évek egyik legkellemesebb fantasztikus könyve Az idő térképe.

Ráadásul spanyolul és angolul közben már megjelent a folytatása, a Map of the Sky (Az ég térképe), aminek szintén H. G. Wells a főszereplője, és Wells másik híres sci-fije, a Világok harca válik bizarr valósággá benne, miközben több híres, korabeli alak is ismét megjelenik a lapokon, mint például Edgar Allan Poe. Nagyon remélem, hogy hamarosan ezt a regényt is olvashatjuk magyarul. (Palma egyébként trilógiát tervez, a harmadik kötet azonban még nem jelent meg spanyolul sem.)

(Az Alexandra boltokban nagyon-nagyon baráti áron, 50%-ps kedvezménnyel lehet beszerezni egy március végéig futó akció keretében.)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon