Napunk ötmilliárd év múlva vörös óriássá válik és elemészti Földünket. Legkésőbb addig találnunk kell valami módot a Naprendszer elhagyására, ha nem akarjuk, hogy civilizációnk a lángok martaléka legyen1. Egyelőre nem sürgető probléma (bár egy üstökös vagy aszteroida bármikor belénk ütközhet, nem is beszélve az emberiség saját önpusztító törekvéseiről), az embert azonban vonzza az ismeretlen, és akkor is a végtelen felé nyújtózik, ha az nem létkérdés. Képzeletben ezerszer is benépesítettük már a környező naprendszereket, galaxisokat; csillagközi birodalmakat építettünk és taszítottunk ismét a barbárság korába – és mindennek a kulcsa az űrutazás fejlődése.
