A fantasztikus irodalomnak van egy válfaja, amely a SF és a fantasy között húzódó bizonytalan határzónában vert gyökeret: a planetáris románc. A kifejezés viszonylag újkeletű – Russell Letson SF-teoretikus alkotta meg 1978-ban –, maga az irányzat azonban sokkal régibb múltra tekinthet vissza, már jóval azelőtt virágzott, hogy nevet kapott volna…
Képzeljünk el egy olyan sci-fi hőst, aki öreg, kövér, lusta, önző és kapzsi. Nagyszájú hőbörgő, aki folyton siránkozik és sajnáltatja magát; hiú piperkőc, aki vagyont érő ékszerekkel hivalkodik, de ritkán fárad a mosakodással; iszákos vén kéjenc, aki ijesztő módon töri kerékbe a világűrben beszélt nyelveket, jobbára csak azért, hogy káromkodjon rajtuk. Üres óráiban hatalmasakat zabál, aláfestés gyanánt Mozartot hallgat, és kenetteljes szemforgatással emlegeti a szenteket.
Ez a személy Nicholas van Rijn, mesterkereskedő, a Solar Spice & Liquors cég tulajdonosa és vezetője – ahogyan megalkotója, Poul Anderson lefesti őt nekünk írásaiban.
|