Valószínűleg egyedül vagyok az SFmag környékén a véleményemmel, de én valamiért sosem szerettem Neil Gaiman regényeit. Minden erénye nálam gyengeségként esik le: humorát erőltetettnek tartom, könnyedségét modorosságnak, eredetiségét önismétlő jellegzetességnek. A Tükör és füst novelláskötet, talán Gaiman legismertebb gyűjteménye. Így, a szerzőhöz való viszonyom meghatározhatatlansága kapcsán érdekes lesz megvizsgálni: Gaiman irodalma illúzió-e számomra… vagy igazi varázslat?
