Amikor néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy A szolgálólány meséjé-ből tévésorozatot készítenek, tűnődtem, hogy vajon továbbviszik-e annak a világnak a magyarázatát, értelmezését, amelyet Margaret Atwood teremtett. Nem is kellett sokat várni a válaszra: azóta már második és harmadik évad is született, amelyek a könyv történetét már rég elhagyták. Mégis, érezhetően sovány, repetitív, üres évadok voltak, még [ More ]
Margaret Atwood életműve itthon jó sokáig elvolt a radar alatt – a sci-fi rajongói féltve őrizték, a szélesebb olvasóközönség viszont óvatosabban szelektált. Igazi, mindent elsöprő sikert csak az elmúlt években aratott, nem kis mértékben A szolgálólány meséje új, pontosabb adaptációjának köszönhetően. Itt ez az életmű, amely rövidebb idő alatt kap nagy figyelmet, mint azt a [ More ]
Az emberiség pusztulása bekövetkezett. A romokon csak maroknyi túlélő próbál boldogulni, de közben a tájat már meghódították a lila-kék-piros műhajbirkák, vagy az emberi agyszövettel rendelkező, dörzsölt disznók. Hiába a pusztaság és a mindenhol oszló holttestek, az embereknek még mindig ugyanazzal a problémával kell megküzdeniük, mint a világvége előtt: saját természetükkel. A VadÁdám-trilógia első része, a [ More ]
A Metropolis Media a korábbi években a Galaktika folyóiratot és a Meta- és Hipergalaktikákat leszámítva főleg a regénykiadásra összpontosított. Az elmúlt két évben azonban két, egyformán ígéretes novelláskötetet kaptunk tőlük. A Gaiman-Sarrantonio féle 27 képtelen történetet most a közelmúltban elhunyt Ray Bradbury tiszteletére kiadott novellaválogatás követte.
Margaret Atwood Oryx and Crake című regényéről még tavaly áprilisban írtunk, viszont közben az Európa kiadó nemrég magyarul is megjelentette, így ezúttal újra olvashatjátok az immár „magyarított” ismertetőt erről a nagyszerű regényről.
Hóember, a vadember (egykor Jimmy, reklámszakember) egy fa alatt él, egy szál lepedőbe csavarva. Ő az utolsó ember; rajta kívül már csak Crake gyermekei élnek a Földön, különös, múlttal és mitológiával nem rendelkező új-emberek, akik Hóember elbeszéléseiből raknak össze maguknak egy bizarr teremtésmítoszt. Hóember emlékszik még a régi civilizációra, Gazella, az állatok anyját és Crake-et, a teremtőt szerepeltető meséi mégsem a valóságból táplálkoznak, új társadalom és hitvilág alapjait vetik meg.
Margaret Atwood regénye állítása dacára vérbeli sci-fi, ugyanakkor nem csak az, hanem kordokumentum, társadalom- és technológiakritika és modern teremtésmítosz is egyben.
|