SFmag

Százötven éve jelent meg az „Utazás a Föld középpontja felé”. Verne egyensúlyt talált: mérlegelte a lehetségest és a teljes képtelenséget, habár a történet tudományos hitelessége végül cáfolhatóvá vált. Hősei óriási gombákat, őslényeket találnak, és úgy jutnak el az izlandi Snæfellsjökull szájától egészen Olaszországig, hogy végig a föld alatt kóvályognak, míg ki nem dugják a fejüket a Stromboli kürtőjéből.

Martin Scorsese énjének egy olyan oldalát láthatjuk benne kibontakozni, amelyről tudtuk, hogy létezik, de ilyen látványosan még nem mutatta meg. Elsősorban a filmművészet iránti szeretetére gondolok, de ezúttal a gyermeki rácsodálkozás és kalandvágy is ugyanolyan hangsúllyal jelenik meg: A leleményes Hugo