Eurázsia akkoriban rettegésben élt: harminchárom évvel a magyarországi tatárjárás után a mongol birodalom könyörtelen harcosai elindultak Dél-Koreából, két nap hajózás után pedig megérkeztek Japán határához, a Komoda-partra, ahol a lakosság védelmére siető első lovasság elesett. Mindez a fő Japán földterület és Korea partjai között található kisebb szigeten, Cusimán történt, 1274-ben. Ezzel a jelenettel kezdődik a [ More ]
Kevesebb, mint egy éve kezdtem el olvasni a Yukito Kishiro által megalkotott Battle Angel: Alita sci-fi manga-sorozatot, és elég gyorsan a rajongójává váltam, azóta több, mint 4000 oldalnyi kalandon vagyok túl. Így felfokozott érdeklődéssel vártam a James Cameron által több, mint két évtizede dédelgetett moziváltozatot, ami úgy tudott végül csak elkészülni, hogy Cameron a rendezést [ More ]
Tessék, itt vagyunk, kiszolgáltatva egy mindent tudó, mindent felzabáló struktúrának, amely a legmocskosabb titkainkat is kitanulmányozza, a leggyengébb pillanatainkban kínál fel valamit, amitől még tovább csúszunk le a spirális alakzatban alátekeredő úton, egyenesen a szubhumán fogyasztóiság pöcegödrébe – böngészem az Amazont, és valahogy tudja – tudja, hogy hányszor nézek utána Junji Ito és Thomas Ligotti [ More ]
Nem tudom, a found footage és ál-dokumentumfilmes formátum mennyi szolgálatot tett vagy mennyi kárt okozott a horrorfilmek terén (gyanítom, hozhatnánk érveket pro és kontra tucatszámra), de az általánosságban elmondható, hogy ez a legáazás mintha megakadt volna, alkotóik nem kísérleteznek a forma lehetőségeivel. A Blair Witch Project és a Paranormal Activity népszerűsűgén tucatgyártott utánzatok (sőt folytatások) [ More ]
Azt hiszem, számomra az idei év legjobban várt PlayStation 4-videojátéka a Nioh volt, és még alig kezdődött el 2017, máris az év egyik legjobbjaként tartom számon. Tulajdonképpen én ezt már tavaly tavasszal eldöntöttem, amikor a Koei Tecmo kiadta a béta demót. Preferencia kérdése, de kifejezetten szeretem azokat a játékokat, amelyekhez ügyesség kell, ahol a karakter [ More ]
A „Víz alatti emberek” egy pszichiátriai intézet gondozottjának narratívája, aki képtelen kalandjairól mesél, legalábbis arra utal, hogy a történet fantazmagória, mégis, a fantasztikus események tényszerű, tárgyilagos leírása ezzel ellentmond. Ez adja a könyv furcsa hatását.
Nemrég jelent meg magyarul Szakurazaka Hirosi A holnap határa című regénye, amely John Scalzi szavaival élve „sci-fi az adrenalinfüggőknek”. A könyv alapján készített hollywoodi szuperprodukció szintén a napokban jutott el hazánkba. A Gabo Kiadó felajánlása révén most három példányt sorsolunk ki a regényváltozatból (ismertetőnket itt olvashatjátok), és a játékra mind facebookon, mind emailen lehet jelentkezni.: [ More ]
A Haikasoru küldetése, hogy japán sci-fit és fantasyt fordítanak le angolra és ismertetnek meg ezáltal a világ japánul nem tudó részével, a kezdetektől szimpatikus volt számomra, ezért jó néhány könyvüket elolvastam. Érdekes volt mindegyik, de csupán hármat élveztem igazán (Harmónia, All You Need is Kill és a Usurper of the Sun). Bár már kezdtem hozzászokni [ More ]
Egy német házaspár eltűnik a széles kaliforniai országúton. Egy hawaii csillagvizsgálóban észreveszik, hogy túl gyorsan hunynak ki a csillagok a Tejútrendszer egy távoli pontján. A Stanford Egyetem új, nagy teljesítményű IBM Green Flash számítógépe azt mutatja, hogy a π eddigi értéke megváltozott valahol az ötszáz milliárdomodik számjegy környékén. Megannyi nyugtalanító esemény, amelyet a japán Koji [ More ]
Az idei nyár egyik utolsó dobása az X-Men széria legújabb felvonása, a Farkas, amely kissé elkésve igyekszik meghódítani a szuperhősökbe már egy évre belefáradt nézőket. A felfoghatatlan mértékű pusztításorgiához képest, amely ezidáig uralta a mozivásznakat, a Farkas egészen mértéktartó darab. Ez a javára is válik, egészen addig, amíg nem próbálja egy valódi képregénymozi látszatát kelteni. [ More ]
Idén februárban írtunk Itó Projekt Harmony című regényéről, ami az Ad Astra kiadónak köszönhetően máris olvasó magyarul. A könyv a napokban megjelent, mi pedig újraközöljük a februári ismertetőnket, Hanna tollából.
A nagy világégés után felértékelődött az emberi élet: a test közös tulajdon, amelynek védelme a teljes emberiség közös érdeke. A szervezetbe installált WatchMe rendszer gondoskodik róla, hogy elkerüljék őket a betegségek; a rák, a fejfájás, a cukorbetegség már a múlté, mint ahogy a privát szféra is: ha az egyén létezése közös érdek, mindenkinek joga van gondoskodni róla.
A minap jelent meg a The Future is Japanese. A Haikasoru legújabb kötetét nem csak a feltűnő, tekintetet vonzó borító emeli ki a korábbi próbálkozások közül. A tartalma is különleges: hiszen két kivételtől eltekintve itt vadonatúj írásokkal találkozhatunk.
A Harmony egy feszített tempójú thriller, ugyanakkor komoly kérdésekkel foglalkozik az önrendelkezéstől kezdve az emberiség jólétéig. Ha az ember hajlandó átengedni a teste feletti uralmat egy jóságos világszervezetnek, akkor mennyi választja el attól, hogy az akaratáról is lemondjon? Project Itoh regényében egy izgalmas nyomozás keretében feszegeti, mit jelent egyáltalán az emberi akarat, és milyen éntudat nélkül élni.
Murakami Haruki az egyik legismertebb japán szerző nyugaton, amelyben közrejátszhat, hogy elbeszélésmódban és motívumokban is sűrűn nyúl az európai-amerikai kultúra felé. Szépirodalmi körökben divatos kérdés boncolgatni, hogy ponyvát ír-e vagy csak egy hajszál választja el a Nobel-díjtól, mert a népszerűséggel együtt mintha elkezdett volna tömegcikké válni. Persze a címkék lényegtelenek, az egyetlen mérce a könyvek minősége, arra pedig nem lehet panasz.
|