SFmag

Istenek. Elképesztő hatalommal bíró entitások, a fantasy zsánerének szinte elmaradhatatlan alakjai. Hol segítik a „hősöket”, hol ellenük vannak, sőt egyes művekben már az is előfordult, hogy egy-egy legendás alaknak sikerült megölnie egy istent vagy akár a helyére állnia. De mi történne akkor, ha egy birodalomnak sikerülne szolgaságban tartania néhányukat, és így uralkodhatnának az egész világon? Nos, ez a kissé szélsőséges helyzet Nora Keita Jemisin első regényének, az Inheritance trilógia első kötetének a háttere.

Helyi idő szerint este 8-kor kezdődött a nevadai Renóban a WorldConon a Hugo-díjátadó ceremónia. A nagy izgalomnak most vége, alant olvashatjátok a győztes művek címét és alkotók neveit:

A képregényes Hugo-díj meglehetősen rövid múltra tekint vissza, olyannyira, hogy eddig mindössze két alkalommal, 2009-ben és 2010-ben osztották ki. Mivel eddig mindkét évben ugyanaz a képregény nyert (ami idén is indul), idén különösen érdekes lesz a hivatalosan „Best Graphic Story” névre hallgató kategória versenye a régiek és az újak között.

A következő napokban a 2011-es Hugo-díj regénykategóriája jelöltjeit mutatjuk be, amelyek a következők: Ian McDonald: The Dervish House (Gollancz; Pyr) N.K. Jemisin: The Hundred Thousand Kingdoms (Orbit) Mira Grant: Feed (Orbit) Connie Willis: Blackout/All Clear (Ballantine Spectra) Lois McMaster Bujold: Cryoburn (Baen) Utolsóként Connie Willis két kötetes történetéről, a Blackout-ról és az All Clear-ről írunk. Sajnálatosan egy technikai probléma  [ More ]

A Hugo-díj közönségdíj, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Előnye, hogy megmutatja, mely regények foglalkoztatták leginkább az adott évben a zömmel angol anyanyelvű olvasókat-szavazókat. Hátránya, hogy e szavazókat sokszor inkább a nagy nevek, mintsem a jó művek érdeklik. Persze nehezen lesz valaki nagy név az SF világában úgy, hogy ne rakjon le valamit az asztalra. Hogy a hírnév és a minőség nem minden esetben találkozik, arra sajnos a Cryoburn tökéletes példa.

Amikor már azt hittük, az újhullámos steampunknál nem történhet rosszabb dolog a scifiben, feltámadtak a zombik. Hogy lehet valódi zombis scifit írni, azt Max Brooks már bebizonyította. Hogy lehet jó ifjúsági scifit írni zombikkal, ahol a zombik a leglényegtelenebb elem, azt pedig Mira Grant mutatja be.

Aliette de Bodard francia–vietnami származású fantasy és sci-fi író. Korábban megnyerte a BSFA és a riters of the Future díját novella kategóriában, jelölték Hugo-, Nebula- és Campbell-díjakra. Azték fantasy történeteit (Servant of the Underworld, Harbinger of the Storm és Master of the House of Darts) az Angry Robot kiadó jelentette meg. Novellái számos magazinban megjelentek, min amilyen az Interzone, a Realms of Fantasy és az Asimov’s.

Egy olyan világban, ahol fennmaradt az Azték Birodalom, és a véráldozat és a nanotechnológia egyaránt jelen vannak, mit tehetsz, hogy megőrizd azt, amiben hiszel, és emelt fővel állhass Solotl, a halál istene elé?

Noha a The Dervish House nem olyan grandiózus, mint a Desolation Road, amelyről korábban írtunk, és nem is ölel fel olyan hosszú időt, pontosan eltalált és eleven részleteivel egy minden ízében valódinak tetsző világot ábrázol: a jövő Törökországát, amely az Európai Unió friss tagjaként is megőrzi az évszázados hagyományokat, ahol a nagy bazárban a nanotechnológiát ugyanolyan eszközökkel árulják, mint most a szőnyeget és a rézedényeket, ahol a rendőrségi robotok ősrégi épületek fölött keringenek, ahol az öregek a sarki teázóban isszák az üvegpoharakból a teát, míg a fiatalok műanyag fiolákból összpontosítást erősítő nano-keveréket szippantanak föl.

A Hugo-díjjal foglalkozó hetünkből nem maradhatnak ki a képzőművészek sem. Az idei jelöltek névsora pontosan megegyezik a tavalyi évben jelöltekével: Bob Eggleton, Daniel Dos Santos, John Picacio, Stephan Martinière és Shaun Tan.

Ezúttal a „Best Novelette” vagyis a 7500 és 17500 szó közé eső művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk.

Több mint ezer szavazat alapján májusban eldőlt, hogy mely művek indulnak idén a Hugo-díjért. Az SFmag megkísérel minden jelöltről valamiféle értékelést adni, ezúttal a „best novella” vagyis a 17500 és 40000 szó közé eső művek kategóriájáról írunk.