
Van valami mély mazochizmus a disztópiák olvasásában. Amikor felnézünk egy ilyen regény lapjairól, és abbahagyjuk a rossz jövőről szóló történetben való elmélyedésünket, vagy különösen, amikor a VÉGE szóhoz érünk, azért megkönnyebbült sóhajjal vesszük tudomásul: szerencsére sokkal élhetőbb világban élünk. Van víz, elektromos áram, nincs atomtél és kannibalizmus. Nálam ezért is ...Tovább