SFmag

2011-ben olvashattátok a 100 legjobb sci-fi regényről szóló esszénket, ami ráadásul a legolvasottabb cikkeink közé tartozik, és még most is érdekes megállapításokat tartalmaz a magyar sci-fi megjelenésekről. Érdekes megfigyelni, hogy mi változott az elmúlt két és fél évben, főleg úgy, hogy 2012 óta rengeteg sci-fi könyv jelent meg, köztük régi adósságok és friss regények egyaránt.

Sokan, sokszor összeállítottak már olyan listákat, amelyen a – valamilyen szempontból – legjobb scence fiction könyveket próbálták sorba szedni. Természetesen nekem is megvannak a kedvenceim, és megvan a véleményem a legnagyobb hatású vagy éppen legfontosabb könyvekről. Ezek a listák azonban – a legjobb szándék mellett is – meglehetősen szubjektívek. Ez az ízlésbeli elemet megpróbálhatjuk redukálni,  [ More ]

A transzhumanista jövőkép gyakorlatilag minden eleme ismert science fiction-toposz is egyben. Felületesen szemlélve azt is mondhatnánk, hogy a transzhumanisták egy olyan közeljövő bekövetkeztét valószínűsítik, várják és – amennyire eszközeikből telik – siettetik, amit a science fictionből már ismerhetünk. Fordítva ez azonban nem feltétlenül igaz. A közeljövőben játszódó, az említett technológiákat tartalmazó novellák, regények filozófiája ettől még nem címkézhető automatikusan transzhumanistának. Sőt, a science fiction – ha úgy tetszik – élen jár a lehetséges kedvezőtlen következmények feltárásában. A magyarul megjelent science fiction művek között is találunk mind pozitív, mind inkább negatív végkicsengésűeket.

R. Kurzweil, a technológiai szingularitás ideájának egyik korai kidolgozója összegyűjtötte az emberiség technológiai találmányait, és azt találta, hogy a hasonló mértékű technológiai újítások között eltelt idő egyre rövidül. A gondolat alapja a Moore-törvény, azaz hogy a legalacsonyabb árú processzorok teljesítményének megduplázódásához szükséges idő közel állandó. Kurzweil ezt általánosította az egységnyi költségű számolási teljesítmény tekintetében a múltra és a jövőre is. Ehhez szükséges volt egy további hipotézis bevezetése, mely szerint amikor az egyik technológia eléri a fizikailag lehetséges határt (pl. mechanikus számológépek, elektro-mechanikus számítógépek, stb.), akkor már rendelkezésre áll a következő technológia (vákuumcsövek, tranzisztorok), ami átveszi az előző helyét, így biztosítva, hogy a fejlődés töretlen (és töretlenül gyorsuló) lehessen. Ma még nem tudjuk, hogy milyen technológia veszi át a jelenlegi helyét a számítástechnikában: lehetséges, bár egzotikusan hangzó jelöltek a fotonikus vagy a kvantumszámítógépek, míg mások a biológiai rendszerek lemásolásában látják a jövőt.

A transzhumanista jövőkép kiindulópontja szerint a közeljövő technológiai környezetét a ma emergens technológiáknak tartott informatikai és mesterségesintelligencia-kutatások, robotika, nanotechnológia, genetika és biotechnológia, valamint a kognitív tudományok alakítják ki. A fúziós erőművek (vagy még egzotikusabb energiaforrások), a molekuláris nanotechnológia és a génmérnökség elterjedése, valamint az űrbéli gyarmatosítás az energetikai és termelési technológiák gyökeres átalakulásával jár, a jelenlegi pénzügyi és gazdasági berendezkedés gyökeresen átalakul. A termelési lehetőségek korlátai lecsökkennek vagy eltűnnek, új fogyasztói igények és új gazdasági ágak jelennek meg. A lehetséges technológiai változások és következményeik már ma is beláthatatlanok. Akár egyetlen nagy jelentőségű találmány elég ahhoz, hogy érvénytelenítse világunk ortodox jövőképeit, együttes bekövetkeztük pedig felismerhetetlen és megjósolhatatlan jövőt jelent.

  Villanások és pszichohistória Barabási Albert-László Villanások – A jövő kiszámítható c. könyvében (Nyitott Könyvműhely, 2010) megmutatja, hogy az emberi viselkedés – minden ember viselkedése – matematikai módszerekkel leírható sémát követ. A múltbéli cselekedetekre vonatkozó adatokra alapozva előrejelzések tehetők a jövőbeli viselkedésre, ezen előrejelzések azonban sosem lehetnek egzaktak, csak valamekkora valószínűséggel becsülhetők. Az, hogy mennyire  [ More ]

Cory Doctorow most megjelent Kis testvér című regényében Marcussal, a jóeszű, de kissé különc, a fegyelmet rosszul tűrő, az iskolai biztonsági rendszereket rutinszerűen hekkelő kamasz srác nagy bajba kerül, mikor ellóg az iskolából, hogy barátaival egy részben on-line, részben valós világba helyezett játékban vegyen részt. Pechjére rosszkor van rossz helyen – San Franciscót terrortámadás éri, ő pedig barátaival a közelben tartózkodik –, az elvárt mintázattól eltérő viselkedése pedig elég ok arra, hogy az USA belbiztonsági szolgálata terrorgyanúval fogva tartsa. Marcust börtönbe zárják, megkínozzák, nem kap ügyvédet, szülei pedig halottnak hiszik. A kínzások hatására teljes hozzáférést ad jelszavakkal védett kamaszos titkaihoz, és miután kiderül, hogy korántsem terrorista, elengedik.

Barabási Albert-László nem csak kiváló kutató és tudós, de túlzás nélkül állítható, hogy remek tollú ismeretterjesztő író is. Behálózva című könyvében (Magyar Könyvklub, 2003) az önszerveződő hálózatok matematikai jellegzetességeit írta le (hogy ti. az ilyen hálózatok kapcsolódásai skálafüggetlen elosztást mutatnak), megmutatva, hogy a biológiai rendszerektől az egymásra hivatkozó internetes oldalakon keresztül az emberek személyes kapcsolataiig terjedően mindenhol ilyen hálózatokat találunk. Megmutatta azt is, hogy az önszerveződő hálózatok matematikai tulajdonságai miként alkalmazhatók sikeresebb üzleti kapcsolatok, jobb mobiltelefon-szolgáltatások vagy éppen hatékonyabb járványvédelmi intézkedések érdekében. A Behálózva alcíme „A hálózatok tudománya” jól kifejezi, hogy a téma egészen új paradigmájáról van szó. A most megjelent Villanások című könyvének (Nyitott Könyvműhely, 2010) alcíme még ambiciózusabb: „A jövő kiszámítható”.