Elizabeth Bear igazán sokoldalú SFF író. Kiberpunkkal kezdte pályafutását, majd űroperával folytatta, tett néhány kitérőt a történelmi urbánus fantasy irányába, hogy epikus fantasyvel tegye – egyelőre – teljessé portfólióját. Az idén tavasszal befejezett Eternal Sky trilógiát, mely a mongol sztyeppék és más, ritkán megénekelt keleti népek fantasztikus megfelelőit vonultatja fel, a szerző állítása szerint egy [ More ]
Tim Powers a titkos történelem stílusának egyik valódi nagymestere. Az Anubisz kapui azon kevés könyv közé tartozik, amelyeket féltucatnyi olvasás után sem tudok megunni. De a szerző az osztrák–török háborúk idejétől (The Drawing of the Dark) Thomas Edisonig (Expiration Date) bárhová képes becsempészni a fantasztikum elemeit. A történelmi tényeket minden művéhez alaposan áttanulmányozza, írói módszeréről pedig ezt vallotta Declare c. [ More ]
A magyar olvasók számára a kiberpunk szinte kizárólag William Gibson Neurománc-trilógiáját, és ennek lelkes, ámde nem túl kreatív utánzóit jelenti. Pedig az eredeti mozgalomnak – amely ugyebár az 1980-as években hódított – voltak más nagy hatású képviselői is, akik nem feltétlenül a programozást és a kiberteret istenítették. Ezek művei közül szerintem a Schismatrix az, amely [ More ]
Az oroszok mindig is „másféle” módon álltak hozzá a fantasztikumhoz. Ez szerencsére az után sem változott meg, hogy ők is áttértek a kapitalizmus építésére. Szergej Lukjanyenko híres (és magyarul a Galaktika Fantasztikus Könyvek gondozásában is hiánytalanul megjelent) sorozata , az Őrség ennek kitűnő példája. Természetesen vannak benne ismerős elemek: vámpírok, vérfarkasok, fény és setét harca. [ More ]
A történész végzettségű sci-fi író, Harry Turtledove specialitása az alternatív történelem. Könyveit előszeretettel reklámozzák a „Master of Alternate History” szlogennel. A bőség e zavarából én a Worldwar tetralógiát választottam, hogy megismerkedjek vele. Kezdetben 1942-ben járunk, és minden az ismert forgatókönyv szerint zajlik. A tizenegy fényévnyire találgató Tau Ceti egyik bolygójáról azonban egy hatalmas, lassú űrflotta közeleg a Föld felé.
Az utóbbi évtizedek sci-fi irodalma egyre inkább törekszik arra, hogy szorosabban ötvözze a realizmust és a fantáziát. Az űroperák egyre hitelesebbek, mind világábrázolásukban, mind főszereplőik megformálásában. Vernor Vinge második „Zones of Thought” regénye, az A Deepness in the Sky – főleg világát tekintve – kitűnő példája ennek a közeledésnek. Hangulatában és történetében valódi űropera, tudományos szempontból majdnem teljesen hihető háttérrel.
David Brin megkerülhetetlen alakja a kortárs science fictionnek, mégis talán legismertebb műve egy űropera-ciklus, amit a nyolcvanas-kilencvenes években írt. Az Uplift-univerzumból a magyar közönség csupán a Csillagdagály című regénnyel találkozhatott, holott ez a sorozat sokkal összetettebb és grandiózusabb, mint amit ez az önmagában is remek regény mutat. Ebben a cikkben vendégszerzőnk, Noro tesz kísérletet arra, hogy bemutassa, miért is ez a modern sci-fi egyik legeredetibb és legokosabb világa és regényciklusa.
|