Amióta tudom, hogy a törpecsimpánz génkészlete majdnem 99 százalékban azonos az emberével, másképp gondolok a törpecsimpánzokra, sőt az állatokra úgy általában. Bár tisztában vagyok vele, hogy az a kicsivel több mint 1 százalék óriási különbséget jelent (a törpecsimpánzok tudnak videójátékozni, öngyújtóval tüzet gyújtani és számos más – sokáig kizárólag emberinek gondolt – cselekvést végezni, de valószínűleg [ More ]
„Nincs semmiféle Fermi-paradoxon” – idézi Xeno című, az Agave kiadónál nemrég megjelent regényében Brandon Hackett (Markovics Botond) Robert A. Freitas 1984-ben írt tanulmányának címét. És valóban, a regény világában Fermi kérdése (Hol vannak [az idegenek]?) jelentőségét veszti, hiszen az idegenek, vagyis a xenók itt vannak a Földön. 2058-ban ugyanis féregjáratok nyíltak a Föld közelében, amelyeken keresztül [ More ]
Worlds of Wonder: How to Write Science Fiction & Fantasy című könyvében David Gerrold azt állítja, hogy mind a sci-fi, mind a fantasy egy „mi lenne/mi lett volna, ha” típusú kérdéssel kezdődik, e közös pont ellenére azonban a két műfaj között jelentős különbségek vannak. Míg a sci-fi annak extrapolációja, amit az univerzumról jelenleg tudunk, addig [ More ]
A Star Wars-rajongók népes táborát sokkolta, amikor a Disney megfogalmazta álláspontját az immár Legends névre hallgató Expanded Universe (EU) könyvekkel kapcsolatban: az EU nem része a kánonnak, csupán ihletforrásként szolgál az új kánon számára. Bár úgy tűnhetett, hogy a megfogalmazás hagy kiskapukat a Legendák és a Kánon egyes történetszálainak egybeszövésére (többek között Timothy Zahn is [ More ]
Amikor 2004-ben megjelent Susanna Clarke első regénye, a Jonathan Strange & Mr. Norrell, többen az év könyvének titulálták, sőt olyan is akadt (Neil Gaiman), aki szerint ez volt az utóbbi hetven év legjobb fantasztikus regénye. Természetesen a díjeső sem maradt el (Hugo-, World Fantasy-, Locus-, Mythopoetic- és British Book-díj), a könyv pedig az Agave kiadó [ More ]
Moskát Anita első regénye, a tavaly megjelent Bábel fiai nagyon jó kritikai visszhangot kapott, sőt sokan úgy vélekedtek, hogy ez volt az utóbbi évek (egyik) legjobb magyar nyelvű fantasyje. Részben ezzel is magyarázható, hogy igen nagy várakozás előzte meg a Horgonyhely megjelenését. A kérdés egyszerű volt: vajon képes-e a szerző átugrani a saját maga által [ More ]
Annak, aki a kezébe veszi Brandon Hackett az Agave kiadónál frissen megjelent regényét, Az időutazás tegnapját, nem árt felfrissítenie az előzményeket. Az időutazás tegnapja ugyanis (majdnem) pontosan ott folytatódik, ahol Az időutazás napja véget ért. (A cikk olvasása elsősorban az első könyvet ismerők számára ajánlott – a szerk.) 2021. november 5-én működésbe lép az első időgép, [ More ]
A tegnap elkezdett, kétrészes cikk befejező része. Az első részt itt olvashatjátok. A térkép mint az elbeszélői stratégia része A térkép és a szöveg olvasása közötti hasonlóságokról és különbségekről már volt szó. A fenti példákon keresztül azt is láthattuk, hogy a térképek szinte minden esetben tartalmaznak nyelvi elemeket (feliratokat, földrajzi neveket), illetve olyan jeleket, amelyek [ More ]
Robin Hobb zseniális Látnok-trilógiájának első részében van egy jelenet, amely nemcsak arról árul el sokat, hogy mit jelentenek számunkra a térképek, hanem arról is, hogy miért jó minőségi fantasyt olvasni. Fitz, a narrátor-főszereplő a térképeket nézegetve a következő felismerésre jut: „a térképek többet jelentettek vonalaknál és színeknél. Helyek és lehetőségek voltak, ahol más is lehetnék, [ More ]
|