Noé bárkáján minden ma élő állatfajból egyetlen pár fért el. De mi történt azokkal, akik lemaradtak róla, vagy esetleg megtiltották nekik, hogy felszálljanak? Erre a kérdésre keresi a választ Nicholas Chritopher Bestiárium című regényének főszereplője.
Murakami Haruki az egyik legismertebb japán szerző nyugaton, amelyben közrejátszhat, hogy elbeszélésmódban és motívumokban is sűrűn nyúl az európai-amerikai kultúra felé. Szépirodalmi körökben divatos kérdés boncolgatni, hogy ponyvát ír-e vagy csak egy hajszál választja el a Nobel-díjtól, mert a népszerűséggel együtt mintha elkezdett volna tömegcikké válni. Persze a címkék lényegtelenek, az egyetlen mérce a könyvek minősége, arra pedig nem lehet panasz.
Gaiman mostanában keveset ír, akkor is főként ifjúsági könyvet vagy blogot, mintha húzná hűséges olvasói idegeit. Igen, valljuk be, hogy várunk egy nagyregényt, mint az Amerikai istenek, és addig fájó szívvel olvassuk a rövidke elbeszéléseket. Ilyen A temető könyve is.
China Miéville második regényével, a Perdido pályaudvar, végállomással robbant be a köztudatba, noha az elsőt (King Rat) is több díjra jelölték. Az írói kreativitás és az eredetiség emeli ki az átlag fantasy termésből, de a felszínt megkapargatva nem is olyan apró, ellenben bosszantó hiányosságot találunk.
|