Amikor a malac repül: Porco Rosso – A mesterpilóta

Közzétette: archnihil Amikor a malac repül: Porco Rosso – A mesterpilóta bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

„Inkább vagyok disznó, mint fasiszta!”

Valahol az Adriai-tenger egy apró szigetén magányos pilóta szunyókál a mediterrán délutánban, összecsukható strandszéken, arcát világi dámákról szóló magazinnal eltakarva, mellette kis asztalon rádió és egy üveg vörös bor. 1929-et írunk, a gazdaság már romokban, Olaszország fasiszta uralom alatt, de az égbolt még szabad terület, amit bárki birtokba vehet egy repülővel. Ezt teszi hősünk is, aki foglalkozását tekintve kalózvadász, így amikor megtudja, hogy az egyik törvényen kívüli banda túszul ejtett egy csapat kiránduló kislányt, akkor tölt magának egy pohár bort, rezignáltan eltűnődik a fizetségén, majd rögtön a latrok nyomába ered.

Ja, történetesen emberünk egy antropomorf disznó.

Miként vált jóképű pilótából malaccá, ki átkozta el, mi oldja fel a varázslatot? Ez mind bagatell részletkérdés, ami ugyan ott van elszórva a történetben, de messze nem bír jelentőséggel sem a narratíva, sem Porco számára. Annyira, hogy igazából ő sokkal jobban szégyelli, ki volt egykor, és igazából nem veszi sértésnek, ha valaki sertésnek nevezi. És mivel egy Mijazaki Hajao rajzfilmben járunk, ezért ezt egyedül a légi kalózok hánytorgatják fel, hiába a fasizmus árnyéka.

Apropó, ami a kalózokat illeti, ők sem vérszomjas szörnyetegek, sokkal inkább egy csorda bugris, Bluto-imitátor vezérükkel az élen, akik azért viszik magukkal az összes kislányt, mert hát nem lenne szép dolog elválasztani őket egymástól. Egyébiránt pontosan annyira nem tudnak mit kezdeni velük, mint egy csorda apuka, akiket magukra hagytak a gyerkőcökkel. Márpedig a kislányok sokkal inkább kalandként fogják fel az egész helyzetet, egyébként pedig úszóbajnokok egytől-egyig, így hát mit nekik egy repülős üldözés a tenger felett?

Az ember néha tényleg fogná a cókmókját, és ellátogatna Mijazaki Európájába, mert mindegy, hogy a Cagliostro kastélyának királyságáról, a Kiki – A boszorkányfutár skandináv városkájáról vagy a Laputa – Az égi palota Walest idéző tájairól beszélünk, van bennük valami ártatlan tisztaság, amivel elvarázsolnak minket, és nem tekintélyelvű pompával és nagysággal akarnak levenni minket a lábunkról, amiket Mijazaki egyébként rendre pellengérre állít. Így itt Porco legfőbb ellenfele egy Howard Hughes-t idéző sztárpilóta, aki nem rosszindulatú, csak sekélyes, hiú és arrogáns – ugyanakkor nem is egy rohadék, mint a Laputa Muszkája vagy Cagliostro maga.

És persze nem is Mijazaki-filmről beszélhetnénk, ha nem lennének benne talpraesett, tűzről pattant nők, így Madame Gina a bárjában néhány kedves szóval helyre tudja tenni a kalózokat, hogy azok fülig pirulnak, a mechanikus Fio pedig lány létére képes elkápráztatni mindenkit mechanikai tudásával és csípős nyelvével – még hősünket is, aki eleinte kételkedik a fiatal fruska tudásában, de azért nem megátalkodottan szexista, hogy ne adjon neki esélyt. Sőt, az egyetlen kitétele, hogy az ifjú hölgy lesszíves nem túlhajszolni magát, hanem éjszakánként aludni, mert hát lehet, hogy disznónk kicsit faragatlan, de huszonnégykarátos szíve teljesen a helyén van. Képes is ölre menni bármelyik nő becsületéért, még ha magát nem is tartja méltónak mások szeretetére, hiába tud pár szóval egy teremnyi hölgyet levenni a lábáról. Hirtelen nem is tudnék mondani olyan Mijazaki-karaktert, akit a klasszikus értelemben ennyire pasinak hívhatunk.

De, mint rengeteg Mijazaki-karakter, ő is a levegőben érzi jól magát, a repülést pedig valami hihetetlenül szépen ábrázolja a film. Ahogy természetesen szerepet kap azért a természetfölötti is, igaz, visszafogottabban, mint a mester többi filmjében. Itt, ha leszámítjuk hősünk disznó mivoltát, akkor ez egy ébredés utáni jelenetre és egy visszaemlékezésre korlátozódik, ami inkább csöndesen méltóságteljes, mint képzeletgazdag. Semmit nem köt az orrunkra, sőt, itt-ott már azt is igyekszik elhallgatni, amit egyébiránt könnyen kitalálhatunk mi is.

Van valami csöndes szeretetreméltósága a Porco Rossónak, ami egyre rohanóbb világunkban olyan, mintha megmártóznánk a vízben a nyári napsütésben, majd szépen lehevernénk, hogy megszárítkozzunk egy jó bor vagy jeges tea társaságában. Amelyik képes együtt érezni a karaktereivel, és bármennyire elítéli az erőszakot, még az ökölharcot is szerethető bumfordisággal tudja ábrázolni.

Jó lenne ebben a közegben élni, no, de ez rajtunk is múlik. Kicsivel több Mijazakit, és kevesebb várospusztítást a világnak!

Pusztai Dániel

Érdekességek:

– Akárcsak a Nauszika – A szél harcosai, úgy a Porco Rosso is Mijazaki egy korábbi mangáját veszi alapul, méghozzá az 1989 márciusa és májusa között három részben megjelentetett Hikōtei Jidait (ami nagyjából annyit tesz, A repülő hajó kora). A Porco Rosso premierjére rá bő három évre, 1992 júliusában került sor.

– Porco Rosso eredeti neve a filmben Marco Pagot, aki Mijazaki egyik animátor kollégájáról kapta a nevét, akivel a Sherlock Holmes, a mesterkopó sorozaton dolgoztak együtt, és aki az első egészestés olasz rajzfilmet, a The Dynamite Brotherst jegyző Nino Pagot fia volt.

– Riválisa, Donald Curtis neve utalás Glenn Curtissre, az amerikai repülés úttörőjére. Emellett Hughes mellett van egy kevés belőle Errol Flynnből és Ronald Reaganből, elvégre filmsztár és az Egyesült Államok elnöke is akar lenni.

– Az angol szinkronban Porco hangját Michael Keaton (Batman) adja, Donald Curtisét Cary Elwes (A herceg mennyasszonya), Madame Gináét pedig a Chihiro Szellemországban szinkronjában is közreműködő Susan Egan (a Disney Herkulesének Megarája).

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Hozzászólás lezárva.



Keresés az oldalon