Egészen addig nem is tudtam, hogy van a Blade Runner/Szárnyas fejvadász világán játszódó képregény is, amíg 2021 év végén a Magnum Opus be nem jelentette ennek a 12 füzetes történetnek a három kötetre bontott, keménytáblás változata magyar megjelenését. Az első kötet karácsony előtt meg is jelent, és hamarosan jönnek a folytatások is.
A sztorit Michael Green, Mike Johnson, Andres Guinaldo, Marco Lesko jegyzik, közülük Green a Blade Runner 2049 egyik forgatókönyvírója, amely film szerintem értő módon folytatta az 1982-es filmklasszikust.
Na, most ez az egyébként a filmektől függetlenül is olvasható képregény – egyelőre csak az első harmada alapján – számomra is meglepő módon pont ugyanilyen értő módon nyúl a világhoz, csak mivel ez a történet ugyanabban az időben játszódik, mint az eredeti, még sokkal jobban kötődik ahhoz az alternatív 2019-hez. Rengeteg új apróságot, és főleg gondolkodni valót tesz hozzá a világhoz, közben profin idézi meg az 1982-es filmet, a főhős szárnyas fejvadásznő pedig az első pillanattól érdekes karakter, emellett a hangulati részek, a párbeszédek is mind osztályon felüliek.
Aahna Ashina (Ash) a Los Angeles Police Department replikáns nyomozója/fejvadásznője, az első ilyen fejvadászok egyike egy gyerekkori baleset miatt egy ruhája alá rejtett exovázzal tud csak normálisan mozogni, azonban ezt titokban tartja, tudván, hogy különben azonnal leszázalékolnák.
Ash felső utasításra egy különmegbízatást kap, ami azonban kivételesen nem replikánsokkal kapcsolatos, hanem magasabb körökbe vezet. Alexander Selvyn milliárdos (a világ élelmezési problémáira megoldást kínáló Caanan Corp. tulajdonosa kérésére az eltűnt feleségét és kislányát, Isobelt és Cleót kell forró nyomot követve felkutatni. Előző este ugyanis a családi sofőrjükkel elindultak Lydia Tyrell (igen, az a Tyrell család) születésnapi zsúrjára, majd vacsora után távoztak, és onnan nyomuk veszett. Selwyn nem akar hírverést az eltűnés kapcsán, mert félti a hírnevét, és elsősorban a lányát szeretné visszakapni. Ash arra gondol, hogy a tökéletes élet és otthon látszata mögött lehet, hogy egy ellentétes valóság rejlik.
A nyomozás aztán nagyon hamar jókora fordulatokat vesz, és egészen más irányba kanyarodik, ahogy Ash egyre mélyebbre ás az ügyben, de ezen kiindulóponttól kezdve már minden vaskos meglepetés, amit nem szeretnék lelőni. A lényeg, hogy ez egy izig-vérig Blade Runner sztori, és már az első harmada alapján is simán el tudtam volna képzelni az 1982-es film folytatásának/előzményének is. Ash ráadásul nem egy Deckard-pótlék, hanem egy jól megírt, magányos nyomozónő/noir-karakter, némi cinizmussal és erős erkölcsi alapokkal.
A rajzok nagyon szépek, talán az egyetlen apróság, amit fel tudnék róni, hogy kicsit világosabb, fényesebb a városábrázolás, mint amit a Blade Runner után várnék, de ettől eltekintve abszolút passzol a történethez. Eközben pedig lépten-nyomon apró utalások ugranak elő a panelekről az eredeti film kapcsán, legyenek azok Ash parkoló légikocsiját piszkáló gyerekek, egy-egy elejtett név, neonreklámok, ismerős beállítások, és mint fent utaltam rá, természetesen megjelenik a Tyrell Corporation is, a Nexus-szériákról nem is beszélve.
És ez még csak a kezdet, mert a folytatásokban olyan dolgok kibontására, bemutatására lehet számítani, mint a Tannhauser-kapuk és a kolóniák, valamint időben is éveket fog ugrani előre a cselekmény.
Összességében sokkal jobb ez a sztori, mint vártam, ráadásul nagyon igényes kiadásban jelent meg – sőt, két változatban is: egy 104 oldalas sima, és egy 128 oldalas, védőborítós, limitált kiadásban -, és mind a Blade Runner, mind a science fiction kedvelőinek egyaránt ajánlom.
Hozzászólások
[hackett további írásai]
