Fussuk le a kötelező köröket az elején. Igen, a 2021-es Igazság Ligája jobb, mint a 2017-es Frankenstein-verzió. De sajnos nem, ettől még nem lett jó film.
Nem a hosszúsága a gond, bár a négyórás film már elindult azon az úton, amelynek a végén a Sátántangó áll, és ez igaz a Hosszú Snittek Szerepére is. A legnagyobb baj a lelketlenség, a nulla emberi jelenlét, a barna tónusra hangszerelt nihil. A pozitív szuperhősök mindig is az átlagemberhez képest határozták meg magukat: többségük onnan, és nem a csillagokból érkezett. Történetük fontos része, hogy miként éltek, mielőtt a Nagy Átváltozás megtörtént, és munkásságuk célja is az emberiség álarcos, felturbózott, übermensch alapokra helyezett szolgálata. Ehhez képest az egész 240+ percben szinte semmi reflexió nincs a közönséges homo sapiensre, az eredeti változatban dramaturgiailag lényeges menekülő család epizódját Snyder kegyetlenül kivágta. Így a szuperhőseink megmentik a világot, de alig érzékelni, hogy mit jelent a veszély a hétköznapi világ számára, a Nagy Leszámolás is az emberi civilizációtól viszonylag távol, sugárzásban gazdag, kies helyen játszódik.
A szereplők motivációinak kibontása jobban sikerült. Aquaman vagy Cyborg háttere így gazdagabb lett, de ez egyrészt soványka, másrészt a játékidő rovására ment. Kezdem azt érezni, hogy Snyder sokkal feszesebb, amikor hozott anyagból dolgozik (300, Watchmen), de egyébként a modern filmkészítők hibájába esik, és képtelen röviden mesélni. Nála minden kicsit (sokkal) hosszabb a kelleténél, a 300-ban még stílusos lassítás-gyorsítás itt már fárasztó modorosság. És ebből jut bőven. A hat részre osztott film külön-külön már nézhető adag, de hát ki az, aki egyben nézi végig?
Minden szuperhősfilm annyit ér, amennyit a főrosszak. Kell a tétet érezni, rettegni tőlük, elhinni, hogy a “mindenkit elpusztítok, mert csak” gondolatnál valami mélyebb, eredetibb van a fejükben. Ezért sikerült nagyon jól Az eljövendő múlt napjai, hiszen az őrrobotok kérlelhetetlenségével szemben az X-men brigád is tehetetlen, és (többek közt) emiatt is sikerült az utolsó két Bosszúálló-rész, mert Thanos összetett, egészen emberi gonosznak bizonyult. Itt az ördögformára vett – számomra a Legenda ördögére hajazó – Steppenwolf túl idegen, túl pusztító volt; kaptunk ugyan némi motivációt, de ez még kevés. Főnöke, a túlontúl beszédes nevű Darkseid még ennél is egydimenziósabb CGI-figura. A két eltorzított hangú, magas és vastag alak vértelen dörmögése unalmassá tette a sötét oldalt.
Szó se róla, a látványra nem lehet panasz. A mostani, Snyder-féle változat egységesebb vizualitású, színvilágú, hangú lett. Az élénk tónusok elsötétedtek, és szájbarágósan rájátszottak az ördög és démonai metaforájára. Viszont a Nagy Összecsapás fáradt, unalmas akciózás, a már említett X-men filmben Magneto kiszabadítása önmagában kreatívabb, játékosabb, mint Flash futása a ligás film végén.
Zack Snyder nem egyszerűen újravágta a 2017-es buktát, hanem 70 millió dollárból hozzáforgatott. Ez nem kis pénz, de nem látom, hogy az annyit hozzáadott volna az összképhez. Snyder sajnos az a rendező – a borzalmas Sucker Punch után ez nyilvánvaló – aki minden pixelt egy Pátosz feliratú filteren enged keresztül. Nála nem egyszerűen meghalnak a figurák, hanem közhelyesen szimfonikus hangvételű zenére agonizálnak, és Minden Kap Egy Nagy Érzelmi Útmutatót, hogy a hülye néző értse, hogyan kell éreznie magát. Mintha minden mondatunkban lennének nagy kezdőbetűs szavak. Meg. Kiemelések. Mert. Így, Jelentőségteljesebbnek. Tűnik. Amit. Mondunk. Ez végtelenül fárasztó metódus.
A DC-t szinte már közmondásosan a Marvel alá soroljuk, már ami a filmes univerzumokat illeti. Emlékszünk a Bosszúállók: Végjátékának arra a jelenetére, amikor Vasember azt mondja, “Én vagyok Vasember”? Katartikus, lezáró, fantasztikus mondat, egy szerethető, különc, egymással interakcióban lévő figurák sztorijának méltó befejezése.
Benne van minden, ami az Igazság Ligájából hiányzik – nemcsak a 2017-es, de a 2021-es változatból is.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]