SFmag

A Zsoldos Péter-díjat az író halálának évében, 1997-ben alapította az Avana Egyesület és a Zsoldos-család, Salgótarján városának támogatásával, amely a HungaroConnak és az azon megtartott díjátadónak is otthont adott 2015-ig.

A Zsoldos-család 2020-ban átvette a díj gondozását, és egy szakmai testületre támaszkodva új alapokra helyezte.

A megújult díj mostantól minden év április 20-án, Zsoldos Péter születésnapján kerül átadásra, idén, indulásként ráadásul az előző két év egyszerre kerül díjazásra: a 2019. évi shortlist és a 2020. évi shortlist már publikus, közülük fognak kikerülni a díjazottak – mostantól nemcsak regény és novella, hanem műfordítás kategóriában is.

A legfontosabb változás pedig a zsánert érinti: a science fiction mellett a fantasy és a fantasztikum más területén megjelenő művek is nevezhetők lesznek. 

A változásokról és az új díj működéséről Zsoldos Dávídot, Zsoldos Péter fiát, valamint az újjáalakított díj két szervezőjét, Gaborják Ádámot és Takács Gábort faggattuk.

***

SFmag.hu: Dávid, milyen indíttatásból döntöttél úgy, hogy több mint két évtized után új alapokra helyezed az édesapád nevét és emlékét viselő díjat? És mik egyáltalán ezek az új alapok?

Zsoldos Dávid

Zsoldos Dávid (ZsD): Közelgett a kerek évforduló, a 90. születésnap, és számos jel arra mutatott, érdemes lenne újragondolni a díjat: az utóbbi években nem igazán találta a helyét, és meglehetősen ellentmondásos visszhangokat is kapott. Egyeztettünk az Avanával, de nem sikerült közös álláspontra jutnunk – főleg az áprilisi születésnapra áthelyezett díjátadó volt az ellenükre -, így elváltak az útjaink. Ezzel együtt rengeteg szép emléket őrzök erről a 22 évről, és hálás vagyok az egyesületnek, hogy beletették azt a munkát és lelkesedést, ami hol jobban, hol rosszabbul, de működtette a díjat. Sok-sok nevet kellene itt felsorolnom, Sárdi Margittól Bódi Ildikón át Hidy Mátyásig.

Nem vagyok a terület szakértője, ezért felkértem három embert, hogy segítsenek a szakmai döntésekben: Gaborják Ádámot, Szilárdi Rékát és Takács Gábort, de Veres Miklós is sokat segített. Mindnyájan rögtön megértették, mit szeretnék: egy korszerű és transzparens kiválasztási rendszert, egy szakmaiságában támadhatatlan zsűrit, és világos kommunikációt – ez kell ahhoz, hogy elnyerjük az írók, a kiadók és mindenekelőtt az olvasók bizalmát. Én kizárólag az operatív kérdésekbe szólok bele: ugyan rendezvényesként, médiásként, de még zsűritagként is nagyon sok díjat és versenyt láttam már közelről, emellett a Libriben egy kicsit a könyves piac törvényeit is megismerhettem, de pontosan tudom, hogy ez egy speciális terület, ahol én nem tudom, hogy ki kicsoda, ők viszont igen.

Ádám, Gábor, Ti hogyan kerültetek kapcsolatba a díj szervezésével?

Takács Gábor (TG): Igazából véletlenül kerültünk bele ebbe a történetbe. Veres Miklós szervezett egy beszélgetést Zsoldos Péter születésének kilencvenedik évfordulójára, és megkeresett, hogy részt tudnék-e venni ebben. (Miklóssal 2019-ben a Kuczka Péterhez kapcsolódó rendezvények kapcsán ismerkedtünk össze.) A megkeresés februárban volt, és ekkor került szóba köztünk, hogy Dávid szeretné átalakítani a díjat, de konkrétumok még nem kerültek elő. (Végül a Zsoldos-megemlékezés a járványhelyzet miatt áprilisban elmaradt, bár készült egy videó-összeállítás, és ősszel sikerült végül összehozni a kerekasztal-beszélgetést.) Először csak Miklóssal beszélgettünk a díjról, aztán a kérésemre összekötött Dáviddal, aki nagyon örült minden segítő kéznek és ötletnek. Úgy gondoltam, ha mással nem is, de azzal, hogy sok szeletét ismerem a magyar közegnek, hozzá tudok tenni a díjhoz. Ádámot pedig én rángattam bele a dologba: amellett, hogy mindketten a Próza Nostra munkatársai vagyunk és a Világok Találkozása (ViTa) szervezése miatt 2017 óta szorosabban is együtt dolgozunk, sok mindenben kikérem a véleményét, és a különféle irodalmi díjakkal kapcsolatos tapasztalatai miatt azonnal úgy éreztem, hogy ebben neki is részt kellene vennie.

Gaborják Ádám (GÁ): Igen, engem valóban Gábor “rángatott bele”, de azért nem kellett sokáig gondolkodnom. Egyébként is sok (megvalósult és még megvalósítandó) projektről szoktunk beszélni, így természetes volt, hogy ez is szóba került. Ez egy újabb lépcsőfok az évek óta tartó közös munkában. Ezúttal úgy kerültem bele a történetbe, hogy az elmúlt tíz évben több, alapvetően szépirodalomra fókuszáló díjban is részt vehettem kuratórium tagként, szervezőként vagy egyszerűen csak jelölőként (pl. József Attila-díj, Móricz-ösztöndíj, Margó-díj, JAKkendő-díj, az Írók Boltja Könyvösztöndíja, Libri-díj, Hexa-díj), így láttam már sok pozitív mintát és botlottam is meg jó sokszor ahhoz, hogy a tapasztalataimat talán hasznosítani lehet a Zsoldos-díj során. Nekem egyébként nagyon megtisztelő Dávid és Gábor bizalma, kihívás is a feladat, szóval próbálom a legjobb tudásom szerint segíteni a díjat.

TG: Úgy is mondhatnám, hogy a Zsoldos-díjhoz szükséges két fő komponenst hozzuk: Ádám a díjak működésének ismeretét, én pedig a fantasztikus közeg bizonyos fokú ismeretét.

Az évek, évtizedek folyamán a Zsoldos Péter-díjat rengeteg kritika érte. Miben fog változni szerintetek az újjászervezett díj, és hogyan tudtok változtatni a jelenlegi megítélésén, rangján?

GÁ: Leginkább a sok belefektetett munkával. Nekem nincsenek illúzióim. Tudom, hogy nagyon nehéz új dolgokat bevezetni, különösen ha valaminek meglehetősen hullámzó volt az előtörténete. De én bízom abban, hogy megtérül majd az energia. A jelenlegi változtatások (új zsűri, közönségszavazás, szélesebb kommunikáció stb.) mind hasznosak, és sokat segítenek abban, hogy minél inkább szakmai alapokon működjön a díj. Nagyon remélem, hogy az alkotók, a szakma képviselői és az olvasóközönség is belátja idővel, hogy ez egy jó dolog, és nem a kedélyeket akarjuk tovább borzolni, hanem segíteni, és ami a legfontosabb, jó könyvekre és szerzőkre felhívni a figyelmet.

Takács Gábor

TG: A Zsoldos-díj nagyon elszigetelődött az utóbbi időben, nem igazán sikerült megszólítania az olvasókat és a szerzők egy részét sem. Ebből a szempontból talán jó a vérfrissítés: új arcok a díj körül, új kapcsolatok és irányok, amerre el lehet indulni. És az “új fiú” helyzetünk (meg az eddigi projektjeink során kiépült csatornáink) miatt talán el tudunk érni olyanokat is, akik eddig nem foglalkoztak a díjjal, de most akár ötletekkel, akár csak a támogatásukkal tudnak segíteni abban, hogy az egész kicsit jobb legyen. Ez persze nem fog egyik napról a másikra megtörténni, de ahogy Ádám is mondta, sok befektetett munkával ez megvalósítható – én bízom benne, hogy három-négy év múlva már látszani fog ennek a gyümölcse.

Miért döntöttetek úgy, hogy a science fiction helyett a spekulatív fikcióra, a fantasztikus irodalomra bővítitek ki a díj kereteit? (Olvashattunk is néhány félig vicces szurkálást is ezzel kapcsolatban.)

GÁ: Alapvetően a Zsoldos-díjnak is változnia kellett, és ez volt az egyik lehetséges út. Ott az Avana Monolit-díja, ami folytatja a korábbi vonalat, és ez teljesen rendben van. Nyilván két tök ugyanolyan díjat megcsinálni értelmetlen lett volna. Tehát mi előre akartunk lépni, és nagyban gondolkodtunk. Most volt egy lehetőség arra, hogy a fantasztikus irodalomnak is legyen egy reprezentatív szakmai díja itthon, ami szélesebb perspektívában veszi figyelembe a hazai szcénát, amikor az adott év legjobbjainak ítélt műveit keresi. A Zsoldos név által képviselt érték pedig garancia lehet erre. Azt nyilván már a családnak kellett mérlegelnie, hogy ez mennyire fér össze a névadó által képviselt irodalomszemlélettel.   

TG: Személy szerint én azt érzékeltem az elmúlt évtizedben, hogy miközben a sci-fivel valahogy a díjak és hasonlók kapcsán többet foglalkoztak a különféle fórumokon idehaza, a fantasy irodalom egyre erősebb lett és már semmiképp sem lehet “béna kistestvérként” tekinteni rá. (Ez a hozzáállás régen se volt jogos, de történelmi okok miatt nálunk a fantasy mindig mostohagyerek volt.) Külföldön a nagy díjak (Hugo, Nebula) már együtt kezelik a két zsánert (és akkor a weirdről és hasonló irányokról még nem is beszéltem), és itthon is kezd lassan leomlani a közöttük lévő “fal”: sok olvasó vegyesen olvassa a különféle zsánerű könyveket, a szerzők sokszor “ugrálnak” ezek között, a kritika és a tudományos diskurzus pedig mindkettővel ugyanolyan mélységben foglalkozik. Szerintem teljesen logikus lépés volt, hogy errefelé mozduljon el a díj (vagy bármilyen díj, most egyszerűen csak a Zsoldosnál volt lehetőség lépni). Úgy gondolom, a hazai fantasztikum csak profitálhat belőle, ha túllépünk a berögzült elgondolásokon.

A korábbi gyakorlattal szemben ezúttal nem az összes megjelent/nevezett regény kerül automatikusan a zsűri által elolvasandó listára, hanem egy előválogatás, úgynevezett shortlist áll össze, mint a legtöbb irodalmi díjnál. Hogyan és kik által történik a shortlist összeállítása?

TG: Valami olyasmi lebegett a szemünk előtt, mint amilyen a Nebula-díj nevezési rendszere. Ott az amerikai sci-fi és fantasyírók szövetségének tagjai adnak le jelöléseket, amiből aztán kialakul egy shortlist. (Ezért is vettük át ezt az elnevezést.) Itthon nincs ilyen szervezet, ráadásul sokkal kisebb a közeg, ezért úgy ítéltük meg, nem igazán lehetne egy az egyben átvenni ezt a rendszert. Viszont mivel nagyon sok embert, kritikusokat, egyetemi oktatókat, kutatókat ismerünk, akik olvassák és ismerik a hazai zsánerirodalmat, azt találtuk ki, hogy őket kérjük fel a jelölésre. Szerettünk volna minél szélesebb körből meríteni, ezért gyakorlatilag mindenkit megkerestünk, aki “él és mozog”. Ez alapján állítottuk össze a shortlistet a legtöbb jelölést kapott művekből. Irányadóként 6 regényre, 12 novellára és 6 fordításra “méreteztük” a shortlistet, de ezek nem kőbe vésett számok, az aktuális jelölések alapján eltérhet egy-egy évben a kategóriákban szereplő művek száma. (A 2020-as novella kategóriában például 14 mű szerepel, a 2021-es díjnál viszont minden kategóriába kevesebb jelölt került be.)

Fontos azonban leszögezni, hogy nem volt előzetes képünk arról, a valóságban mennyire lesz ez a módszer hatékony. Az már látszik, hogy nem tudunk annyi jelölő személyre számítani, mint terveztük. Még mi is keressük a megfelelő rendszert, ami a legjobban tud működni és le tudja képezni egy-egy év termését.

A díjat végigkísérték az aktuális zsűri összetételével és szakmaiságával kapcsolatos viták – amelyeket leginkább a díjátadók után kikerült értékelések okoztak. Bemutatnátok az új zsűrít, és lehet-e konkrétumokat tudni az értékelési szempontokról?

TG: A zsűri összeállításánál szerencsénk volt, hiszen az utóbbi években Ádámmal nagyon sok szakembert megismertünk, így viszonylag hamar összeállt a névsor, ráadásul mindenki azonnal és lelkesen igent mondott.

Első perctől biztosak voltunk benne, hogy Szilárdi Rékát és Makai Péter Kristófot az új Zsoldos-díj zsűrijébe is „átmentenénk”. Úgy gondolom, jól döntött az Avana, amikor még korábban felkérték őket zsűrizni. Réka a Szegedi Tudományegyetem Társadalomtudományi Intézetének adjunktusa, emellett régóta elkötelezetten foglalkozik science fictionnel, én is hallgattam nála órát az egyetemen. Makai Péter pedig komoly irodalomtudományi ismeretekkel rendelkezik, a zsűri többi tagjához hasonlóan ő is a zsáner elkötelezett kutatója.

A ViTa szervezések kapcsán ismertük meg Benczik Verát, aki az ELTE Amerikanisztika Tanszékének adjunktusa, többek között például Ursula Le Guin és Margaret Atwood munkáival foglalkozik, és az EASPop kutatócsoport tagja. (Aki kíváncsi, a nemrég megjelent Rémesen népszerű című kötetben is találkozhat az ő és a kutatócsoport több tagjának írásával.) Szintén a ViTán találkoztunk Keserű Józseffel, ő a Selye János Egyetemen működő MA Popkult kutatócsoport alapítója, akárcsak H. Nagy Péter. Felsorolni is nehéz lenne, ők ketten mennyi mindennel foglalkoztak és foglalkoznak most is, elég annyi, hogy aki a populáris kultúra tudományos igényű vizsgálatára adja a fejét, nagyon hamar belebotlik majd az írásaikba. Szabó István Zoltán (Steve) leginkább a Próza Nostra főszerkesztőjeként lehet ismert, mi Ádámmal az oldal munkatársaiként „első kézből” tapasztaltuk a hozzáértését, ha zsánerszövegekről van szó. Emellett Steve is tartott egyetemi kurzusokat zsánerirodalomról, a doktori munkáját pedig William Gibson munkásságáról írta.

Végül pedig sikerült megnyernünk Takács Bogit is, aki az USA-ban élő író és emellett több antológia szerkesztője, valamint aktív kritikusa a fantasztikus irodalomnak. Ráadásul néhány hónappal a felkérésünk után első magyarként elnyerte a Hugo-díjat Best Fan Writer kategóriában, ami azért jó ajánlólevél.

Aki több információra kíváncsi a zsűritagokról, az a díj honlapján talál róluk rövid bemutatást.

Ami az értékelési szempontokat illeti, nincs semmi kőbe vésve. Hét ember szakmai véleménye alapján alakul ki a zsűri konszenzusos döntése, és bár vannak olyan általános jellemzők, amik mindig fontosak egy regénynél, novellánál (működik-e a stílusa, van-e a cselekményben akár logikai baki, akár következetlenség stb.) vagy fordításnál (milyen a fiktív kifejezések magyarítása, illeszkedik-e a stílus a történethez stb.), mindenki máshogy értékel egy művet. Persze mivel a döntés meghozatala előtt a zsűri átbeszéli a mezőnyt, ezért muszáj valamiféle közös értékrendszert megtalálniuk, de ez már az ő feladatuk. Lehet, hogy vannak, akik határozottabban lefektetett szempontrendszert szeretnének látni, de tapasztalatom szerint ezek valójában nem sokat szoktak érni az irodalmi művek esetében.

A Zsoldos-díj eddig nem igazán tudott kijutni a szűk zsánerközegből, gondolunk itt arra, hogy a néhány fantasztikummal foglalkozó oldalon túl nem igazán írtak róla sehol. Vannak terveitek arra vonatkozóan, hogy növeljétek a díj ismertségét?

ZsD: Nemcsak a díj ismertségét szeretnénk növelni, hanem ennél jóval többet: az a célunk, hogy a Zsoldos-díjon keresztül a hazai fantasztikum is nagyobb láthatóságot kapjon és foglalja el végre azt a helyet az irodalmi-kulturális életben is, amelyet megérdemel. Valljuk be, hatalmas ellentmondás feszül a sci-fi/fantasy megítélésében: sokan előítélettel közelítenek feléjük, és “kommerszként” legyintenek rájuk – és tegyük hozzá, ennek van némi alapja a brutális címszámot elnézve. Másrészt napjaink egyik legnépszerűbb és messze legaktuálisabb zsánereiről van szó – és ez nemcsak az irodalomra, de a filmekre is igaz, ha csak mondjuk a sci-finél maradunk, akkor olyan remekműveket említhetünk, mint az Interstellar vagy a Westworld, de nem mehetünk el a Trónok harca vagy a Vaják népszerűsége mellett sem. Az emberek egyrészt érzik, hogy egyre gyorsuló ütemben változik körülöttük a világ, és ezért soha ilyen fogékonyak nem voltak még a különböző utópiákra és disztópiákra. Másrészt pedig szükség van arra, hogy ezekben a fiktív világokban – legyenek sci-fik vagy fantasyk – könnyebben beszélhessünk korunk jellemzőiről, dilemmáiról és arról, mit lehetne kezdeni ezekkel. 

Terveink vannak bőven – az első, covid-sújtotta év nem volt ideális a kezdéshez, de bízom benne, hogy pár éven belül a Zsoldos-díj komoly értéket és rangot jelent majd, igazi iránytű lesz ebben a szegmensben. Nagyon hálás vagyok a zsűri tagjainak, akik kivétel nélkül az első szóra és lelkesen mondtak igent, és azoknak a partnereknek is – legfőképp a Librinek – akik bizalmat szavaztak nekünk. 

Gaborják Ádám

GÁ: Az már most látszik, hogy az előzetes hírekkel és a shortlistekkel elértünk más közeget is, azt gondolom, biztató eredmények vannak. A terveink pedig tényleg halmozódnak, de a szélesebb rétegek eléréséhez szükségünk van az olvasókra, hiszen a szerzőknek az a jó, ha őket meg tudjuk szólítani, ezért is kérjük ki az ő véleményüket is a közönségszavazással. 

TG: Szerintem a különféle portálok, facebook csoportok és egyéb fórumok, valamint az olvasók nagy része alapvetően nyitott egy ilyen díjra. Szóval a lehetőség adott, terveink is vannak, már “csak” dolgozni kell.

A hazai fantasztikum szakmai része egy viszonylag szűkebb közeg, ahol gyakorlatilag mindenki ismeri egymást, ahol vannak közelebbi ismeretségek, barátságok, ahogy feszültebb viszonyok is. Hogyan lehet ilyen közegben függetlennek maradni, látszani?

GÁ: Kezdetektől arra törekedtünk, hogy lehetőség szerint minél több embert érjünk el a szakmából, hiszen a “függetlenséget” leginkább azzal tudod elősegíteni, ha minél több hang megszólal. A szakmai zsűrit is úgy kértük fel, hogy ne kelljen magyarázni, mit jelent az összeférhetetlenség vagy a függetlenség. Ők pedig a saját pályájukon hozzá is vannak szokva, hogy mindig felülbírálják a saját lépéseiket, döntéseiket, szóval én maximálisan megbízom bennük. De szeretnénk, ha minél több ember véleménye alapján állna össze a végeredmény, hiszen így tud minél reprezentatívabb lenni a díj, emiatt igyekszünk bevonni már a jelölés során a  mérvadó, véleményformáló embereket. Reméljük, a jövőben egyre többen tudnak majd részt venni ebben a folyamatban. A jelölésre felkértek közül a függetlenség fenntartása miatt maradnak ki az alkotók vagy a kiadói emberek is, mert ők inkább az érintettek kategóriájába tartoznak. Egyébként a folyamatos felülvizsgálatot mi is rendszeresen gyakoroljuk, ez alapelvárás nálunk. Aki ismer esetleg, az tudja, hogy én ebben elég makacs vagyok. Az én barátaim ráadásul nem is ebből a közegből érkeztek, haragosaim pedig biztos vannak, miért ne lennének, csak még nem beszélgethettünk. Szóval az én döntéseimet ez biztos nem fogja befolyásolni. 

TG: Azzal egészíteném ki Ádám szavait, hogy számomra a szakmaiság mindig fontosabb volt a “függetlenségnél”. Egy ekkora országban, egy ilyen kicsi közegben (pláne az internet korában) gyakorlatilag lehetetlen, hogy a fantasztikummal foglalkozó emberek ne ismerjék egymást és ne alakuljanak ki ilyen-olyan kapcsolatok. De ha valaki szakmailag áll hozzá az egészhez, és ez a szakmaiság átjön a munkájából, akkor az én szememben sokadlagos, hogy épp kivel milyen viszonyt ápol. Korábban szó volt a zsűriről, az ő esetükben szerintem egyértelmű, hogy szakmaiak, és kellően függetlenek, elvégre nem dolgoznak kiadóban és nem írók. (Kivéve Bogit, az ő esete különleges, ha idén megjelenik a novelláskötete magyarul, akkor át is fogjuk gondolni az ő szerepét a díjban.) Viszont ugyanennyire lehet kérdés Ádám függetlensége és az enyém. Pont azért, mert mindketten kiadóban dolgozunk, az első pillanattól fogva nyilvánvaló volt számunkra, hogy csak a keretek kialakításában és a díj menedzselésében veszünk részt, a döntési folyamatból teljesen kimaradunk. Ez természetes, hiszen nem akarjuk lábon lőni magunkat. Nehéz persze elhitetni egy mezei olvasóval, hogy nincs a háttérben semmilyen összejátszás vagy suskus (valahogy itthon ez az alapbeállítottság mindenki fejében). Ez is olyasmi, ami majd az évek alatt fog megváltozni, amikor végigmegy több jelölési periódus és kiosztunk több évnyi díjat, és bebizonyítjuk, hogy valóban a szakmaiságot tartjuk szem előtt. És van még egy fontos körülmény: a családnak is az a legfontosabb, hogy a díj rangját ne tépázhassa meg a szakmaiatlanság vádja – egyszerűen nem tehetnénk meg, hogy erre ne figyeljünk.

A megújulással együtt a legjobb fantasztikus regény fordítását is díjazzátok. Ez hogyan fog működni? Ezt is ugyanaz a zsűri ítéli meg? Mi alapján történik a döntés? Hiszen egy regénnyel, novellával szemben egy fordításnál nehezebb elképzelni az értékelési szempontokat. 

GÁ: A fordítás kategóriáját alapvetően két okból találtuk ki. Egyrészt, hogy valahogy kitekintsünk a világirodalomra is, szemlézzük az adott évi könyveket. A másik, és ez a fontosabb szempont, hogy a fordítók a hazai könyvpiacon általában nagyon kevés elismerésben részesülnek (és itt most lépjünk túl a honorárium kérdésén, vagy azon, hogy sok az iparosmunka). Holott rengeteg energiát fektetnek bele a munkába. Megérdemlik a figyelmet. Talán manapság már kevésbé jellemző, de régebben akár egy-egy fontos könyv vagy életmű is egy fordítón múlott, vagy hozzánőtt, lett a magyar hangja. Gondoljunk csak A Gyűrűk Ura és Göncz Árpád történetére, Tóth Tamás Boldizsárra és a Harry Potter-könyvekre, Juhász Viktorra és Miéville-re, vagy arra, hogy Gaiman műveit mennyire komoly munka lehet fordítani. És mennyire izgalmas, hogy az Agave műhelyjelleggel készít új fordítást a Neurománchoz a korábbi fordító, Ajkay Örkény részvételével. Szóv a fordítás területén is nagyon sok érdekes és izgalmas kérdés van. És sokan nem is gondolnak bele, mennyit köszönhetünk ezeknek az embereknek, és mennyire befolyásolja egy-egy fordító, hogyan halljuk az adott művet. A jó fordítás néha fel sem tűnik, mert kellemesen belesimul, de nagyon is feltűnik, ha valami csikorog. És valahol éppen ebben, a nyelvben nem különbözik a többi kategóriától, és elsősorban itt a magyar fordítás minőségét kell mérlegre tenni, ezért jelenleg ugyanaz a zsűri dönt erről. Ráadásul többen már fordítói tapasztalatokkal is rendelkeznek. A jövőben persze ezt is igazítjuk a felmerült kérdésekhez, problémákhoz. A jelölések alapján egyelőre az látszik, itt fognak előtérbe kerülni azok a művek, amelyek irodalmi értékükkel is kiemelkednek a mezőnyből és ezért a fordításuk szintén magas színvonalon van (pl. Margaret Atwood, Susanna Clarke, Johanna Sinisalo könyvei). Sajnos azért az is látszik, hogy sokkal kevesebb kötet került be a jelölés során, mint amennyi megérdemelné. A covid miatti könyvpiaci csúszást és az utolsó negyedév könyvcunamiját nehéz azért olvasóként lekövetni.   

Most, amikor kellő hangerővel és olvasottsággal bármelyik blogger/vlogger zsánerirodalmi iránymutató lehet, mi lehet egy irodalmi díj szerepe, kinek szól elsősorban (az olvasóknak, a szakmának, vagy az írók/fordítók/szerkesztők számára a munkájuk elismerése?

GÁ: A díj elsősorban az írók, fordítók munkájának elismerése, hiszen regényekről és novellákról döntenek. De szól az olvasóknak is, hiszen őket pedig orientálni akarja (vagy pedig megerősíteni a korábbi olvasmányélményekben). Ezért is tartjuk fontosnak a shortlisteket, már innen el lehet indulni, aki szeretne. Egyébként nagyon jó, hogy sok iránymutató van a hazai közegben, ráadásul nagyon aktívak is. Egy könyv recepciójához, kritikai fogadtatásához ők ugyanúgy hozzátartoznak. De egy rendszerhez szükség van arra, hogy a professzionális olvasók is véleményt formáljanak, akár egy díjjal. Ők teljesen más szempontok alapján döntenek, amikor “megmérik” az adott művet, például nagyobb történeti ívben látják, vagy mélyebb nyelvi rétegeit vizsgálják. Az ő visszajelzésük afféle “minőségbiztosítás” lehet az alkotók és olvasók felé egyaránt.  

TG: Szerintem igazából nem nagyon van olyan irodalmi díj, ami csak egy csoportnak szólna. Amikor egy díjjal kitűzünk egy pontot az irodalmi térképen, olvasóknak, szakmának, kiadóknak, fordítóknak és íróknak egyaránt jelent valamit ez a pont. Elindul egy párbeszéd, vagy új elemmel gazdagodik egy már meglévő párbeszéd, el lehet gondolkodni az adott műről, a többi műről, az irodalom (itt: a hazai fantasztikum) helyzetéről stb. Nem mondom, hogy egy-egy írás kiemelése, “jutalmazása” másodlagos, de ez a párbeszéd szerintem legalább ugyanennyire fontos. Én egyébként szeretem a díjakat: nem azért, mert mindig egybecsengenek az én ízlésemmel, hanem mert sok mindent elárulnak az adott irodalmi közegről. (Épp ezért ajánlom mindenkinek Jo Walton remek cikksorozatát a Hugo-díj történetéről, ami nemrég könyvben is megjelent.)

Van-e olyan elvárás, hogy a díjazott regények a Zsoldos-életmű szellemi örökösei legyenek, és ha igen, mik azok az értékek Zsoldos műveiben, amelyeket kiemelkedően fontosnak láttok?

ZsD: Nemcsak irreális, de nyomasztó is lenne egy szuverén alkotó számára, ha mindenáron valamiféle elképzelt “Zsoldos-szemüvegen” keresztül olvasná a zsűri a műveit. Mindenki merít a nagy elődökből, néha a kortársakból is – ahogy névadó is Kodolányiból, Asimovból vagy Bradbury-ből -, de nem epigonokat keresünk, hanem egyéni hangú, kitűnően megírt, az olvasókat gondolkodásra ösztönző alkotásokat. Nemcsak jó sci-fiket – jó írásokat. Ami ma futurisztikus újdonságnak tűnik, az pár év múlva realitás lehet, a Zsoldos-könyvek visszatérő motívumai – mint például az emberközpontúság, vagy a morális dilemmák feszegetése -, viszont nem mentek ki a divatból, és még nem is fognak egy darabig.

TG: Az egyszerű válasz: legyenek jó művek, mint Zsoldos írásai. Ezen túl nincs és nem is lehet semmilyen lefektetett “kritérium”. Az adott évben, az adott termésből összeálló adott shortlist alapján az adott zsűri döntése lesz, hogy most épp egy mélyen filozófiai mű vagy egy szórakoztató alkotás, sci-fi vagy fantasy, akciódús vagy lassú leírásokkal teli írás kapja-e a díjat. (Vagy ha úgy ítélik meg, nem kapja egyik mű sem.) Egyedül a minőség számít, persze nyilván fantasztikus művekről beszélünk, szóval sosem lehet megfeledkezni arról, hogyan nyúlnak a zsáner ötleteihez/elemeihez az alkotók. Szerencsére nagyon sok jó szerző van ma már itthon, sok remek írással, így aztán lesz miből válogatnia a zsűrinek.

Köszönjük a válaszokat mindhármatoknak, és sok sikert kívánunk az újjászervezett díjhoz.

A Zsoldos Péter honlapja: https://zsoldospeter.hu/

Zsoldos Péter facebook oldal: https://www.facebook.com/zsoldospeter1930

A Zsoldos Péter-díj 2020 shortlistjei: https://zsoldospeter.hu/shortlist-2020/

A Zsoldos Péter-díj 2021 shortlistjei: https://zsoldospeter.hu/shortlist-2021/

A Monolit-díjról az Avana Egyesülettel készült interjúnkat itt olvashatjátok el.

Hozzászólások

hozzászólás