Kezdjük egy kis kronológiával, hogy megértsük, hol helyezkedik el a Search for Vengeance anime a Hegylakó univerzumban. Az első, kultikussá vált film az 1986-os Highlander volt Christopher Lambert főszereplésével, erről korábban már írtunk az SFmag-on. Ezt követte az 1991-es Highlander: The Quickening, amely megpróbálta sci-fi köntösbe tenni az inkább fantasynak tervezett történetet, sokak szerint sikertelenül. A harmadik film, a Highlander III: The Sorcerer 1994-ben készült el, melyet a 2000-es Highlander: Endgame követett. Az i-re a pontot a 2007-es Highlander: The Source tette fel, szerintem ez sikerült a legrosszabbul az előbb említett élőszereplős folytatások közül. Sorozatfronton 1992-1998 között futott az első széria Adrian Paul-lal Duncan MacLeod szerepében. Az elsőtől a negyedik filmig, illetve a sorozat elején még Christopher Lambert volt a főszereplő, aki ezután fokozatosan átadta a helyét Adrian Paulnak. 1994-1996-ig futott egy rajzfilmsorozat is, majd elkészült a Highlander: The Raven, ami 1998 szeptemberétől 1999 májusáig mindössze 22 epizódot élt meg. Az előbb említett három sorozatból az első volt a legsikeresebb Adrian Paul szereplésével.
Mostani írásom tárgya, a Hegylakó animefilm verziója 2007-ben készült el Yoshiaki Kawajiri rendezésével és a Highlander: Search for Vengeance címet viselte.
A Római Birodalom Britannia tartományában járunk Krisztus után 125-ben, ahol a hazájukat védő kelták és a terjeszkedő rómaiak harcolnak egymással. Így kerül a képbe a főszereplő Colin MacLeod, a jófiú, valamint Marcus Octavius, a római hadseregben vezetői rangot szerzett, örökéletű gonosz, aki meggyilkolja Moya-t, Colin szerelmét. Nem sokkal később a rómaiak lerohanják a kelta falut és a lakókat egytől-egyig lemészárolják. A Search for Vengeance a címéből adódóan a bosszúról szól; Colin MacLeod-ot innentől kezdve csak a bosszú élteti, mindenáron fel akarja kutatni és megölni Marcus Octaviust, nem érdekli, ha erre időtlen idők múlva kerül sor, vagy ha világ másik végére is kell elmennie emiatt. Vajon be tudja teljesíteni bosszúját, vagy a szüntelen düh felőrli őt magát is? Erre a kérdésre a választ az posztapokaliptikus jövőben, 2187-ben, New Yorkban kapjuk meg.
A Search for Vengeance-ban is megtaláljuk a klasszikus Hegylakó alapelemeket; küzdelem karddal, a fejlevágást elkerülve örök élet, ha egy halhatatlan mégis meghal, az ereje beleszáll a legyőzőjébe villámok formájában, sőt a szereplők kénytelenek elfogadni menekülőútnak a megszentelt helyeket, amely szabályon nemegyszer életek is múlhatnak. Marcus Octavius és Colin MacLeod kapcsolatában megjelenik a hatalommal visszaélő gazdag és a sérelmeiért fanatikusan küzdő magányos harcos viszálya, a megalomán, pszichopata birodalomépítő és a túlélésért harcoló kis nép gyermeke közötti ellentét. Tetszik ebben a filmben, hogy a cselekmény idejében sci-fi, a visszaemlékezésekben viszont történelmi, így érezhetjük, hogy a halhatatlanok élete, így a jó és rossz szereplők küzdelme korokat átívelő, a múltból a jelenen át a jövőig tart. A fentebb belinkelt poszter is kifejezi ezt a tág időintervallumot egyszerű időmontázzsal: római lovasok az egyik oldalon, lézerfegyveres droidok a másikon, középen a bosszúálló főhőssel.
A karakterek dinamikája is hasonló, mint az első, 1986-os filmben; adott egy jó és egy gonosz halhatatlan, a jó oldalon egy mentor és egy szerető nő is megjelenik, a rossz oldalon is találunk ezúttal egy nőt, de ő csak egy apró mellékszál, a pozitív karakter szeretője fontosabb mozgatórugója a történetnek, mivel az ő halálát akarja megbosszulni Colin. Pár képsornyi utalást kapunk arról, hogy a halhatatlan páros az ókortól kezdve a középkoron, újkoron és a modern koron át egészen az apokaliptikus jövőig bezárólag küzdenek egymással, a legváltozatosabb helyszíneken, de sajnos a főszereplő karaktere túl egyszerű: Colin mániákus módon, kétezer éven át csak és kizárólag a bosszújának él, ezért olyan sok részletet nem is tudunk meg róla.
Szerintem jót tett a Hegylakó franchise-nak, hogy a japánok is hozzátették az ötleteiket, illetve a jellegzetes anime rajzstílus is passzol a helyenként véres cselekményhez. A japán rendező, Yoshiaki Kawajiri híresebb munkái közé sorolhatjuk a Wicked City, Ninja Scroll, vagy a Vampire Hunter D – Bloodlust alkotásokat. A Search for Vengeance esetében Hiroshi Hamasaki is besegített neki a rendezési munkálatokban.
A Hegylakó-franchise világépítése egyszerű és nagyszerű. A halhatatlanság témáját kiemelve és pár harci szabály megalkotásával sikerült egy lebilincselő univerzumot létrehozni, amely számos filmet, TV-sorozatot, könyvet, képregényt, videojátékot, audiobook-ot, sőt még kártyajátékot is adott a rajongóknak.
Valószínűleg azért működik ennyire ez a fantasy-akció alapfelállás, mert ezek a történetek jól használnak bizonyos elemeket/szimbólumokat, mint például az örök élet, a kard, a villámok, a misztikum. A kard az erő, a törvény, a rend szimbóluma, a villámok remek effektek kíséretében töltik fel a halhatatlanok életenergiáját, az örök élet vágya pedig egyidős az emberiséggel. Még a fejlevágás is beleillik a történetbe; ha egyszerűen csak golyó általi halállal érne véget az örökéletűek élete, akkor nem lennének ennyire akciódúsak és lendületesek a harci jelenetek.
A halhatatlanok eredete azonban csak addig érdekes, amíg misztikum fedi azt. Amint megpróbálják bárhogyan is megmagyarázni (ahogy a 1991-es részben láthattuk), valahogy elvész a varázs, illetve amit kapunk, az sok esetben nemhogy hozzátenne a történethez, hanem még furcsamód el is vesz belőle. A hangsúly általában a harci jeleneteken van, pedig az egyes filmek több filozófiai kérdést is érinthettek volna, hiszen a halhatatlanok a történelem több korszakát is átélték, a saját szemükkel látták azokat, nem beszélve arról, hogy mekkora élettapasztalattal rendelkeznek. Elmondhatnák a véleményüket az emberiség hibáiról, melyeket évszázadról évszázadra elkövetnek, a birodalmak tündökléséről és bukásáról, az emberek természetéről, amely korokat átívelve minimálisat változik, még a technológiai fejlődés viharos gyorsasága ellenére is.
Hozzászólások
[Soltesz_Tamas további írásai]
Nekik ezt nem kellett volna.