Minden könyv pont annyit ér, amennyit az utolsó mondat elolvasása után gondolsz róla. Ekkor még nem indul be az agyalás, az olvasottak mélyebb végiggondolása, a szereplők regény utáni sorsának továbbgondolása. Csak te vagy meg az első igazi, nagy benyomásod a kötetről.

Éppen emiatt A Háromtest-trilógia 3. része, A halál vége nekem lenyűgöző alkotás. Elképesztett a kitágított, Univerzum jövőjét, sorsát felölelő történetvezetése, a bemutatott korszakokat átölelő panorámája, a finom ötletei, az irodalmi megformáltsága. Cixin Liu 2010-ben megjelent regényével az Európa kiadó magyar nyelven is befejezte ennek a kivételes trilógiának a magyar nyelvű kiadását. Csak dicséret illeti érte, ahogy a fordítót, Dranka Anitát is, aki ezt a 800 oldalas szövegszörnyeteget megszelídítette.

Figyelem! A halál vége önmagában nemigen élvezhető, először A háromtest-problémán, utána pedig A sötét erdőn kell magát átrágnia mindazoknak, akik a grandiózus fináléra kíváncsiak.

Ez egy nem mindennapi ismertető egy nem mindennapi könyvről: ezúttal hanyagolom a történet még vázlatos ismertetését is. Ennek nemcsak az az oka, hogy semmilyen fordulatot nem szeretnék lelőni, hanem a regény szerkezete: észveszejtő hullámvasútra ültet minket a szerző, hullámhegyek és -völgyek közepette követjük nyomon az emberiség kalandját a sophonokkal és másokkal benépesülő, de látszólag kihalt „sötét erdőben”, a rejtőzködő civilizációk millióit rejtő Univerzumban. A végstádiumos Yun Tianmintől indulunk, aki egy csillagot vesz a könyv főszereplőjének, Cheng Xinnek, és ezzel tudtán kívül az emberiség sorsának nagy hatású alakítója lesz. Az előző kötet végén az emberiség és a trisolárisiak a kölcsönös elrettentetéshez nyúlnak, a patthelyzetben pedig az emberiség szépen fejlődik. De sajnos ez a kor nem tarthat örökké. Az elrettentés korát a sugárzás, a bunker, a galaxis majd a nagyon távoli jövő követi, miközben az emberiség hol majdnem elpusztul, hol pedig váratlanul megmenekül. A regény összekötő eleme épp a főszereplő, Cheng Xin, aki kétszer is olyan döntést hoz, amely átkot zúdít a homo sapiens fejére.

Az emberiség egy ponton a biztos kihalással néz szembe, és még akkor sem következik be a vég – Cixin Liu még bőven tartogat meglepetéseket a regény utolsó fejezeteiben.

A halál végéről egyértelműen két klasszikus jut eszembe: Olaf Stapledon Első és utolsó emberek című olvasmánya, és Greg Egan Diaszpórája – a trilógiát lezáró kötet mindkét regényt megidézi.

Több tényező miatt is A halál vége bizonyos értelemben nemcsak a kínai, hanem a világ science fiction irodalmának is kimagasló darabja. Először is, az akkor még munka mellett író Cixin Liu a harmadik kötetnél már érezhetően stilárisan is egyre jobban ír. Ügyesebbek a párbeszédei, gördülékenyebb a prózája és mívesebbek a hasonlatai. Rendkívül érdekes, hogy egy ázsiai kultúrában élő ember ennyire kedveli az európai kultúrát: a középkori történelemtől a kereszténységen át a klasszikus írók felemlegetéséig a regény végleg elhagyja a kínai kereteit. A főszereplők természetesen kínaiak; igazából nem is Cheng Xin az érdekes, hanem a vénséges vénné váló, az előző regényből megismert Luo Ji, akit a két kötet összetett, érdekes alakká formál. Érdekes, hogy a trilógia egészére elmondható: a szerző látszólag nem nagyon szereti az amerikaiakat, mégis, az egyik legfontosabb mellékszereplő Thomas Wade, aki szívós és kegyetlen vezérfigura, miközben két döntése is az emberiség javát szolgálja. Az író egyszerre negatívan és elismerően mutatja be az egyetlen fontos amerikait; egyszerre fél tőle és csodálja; pusztítónak és építőnek; cinikusnak és bölcsnek festi le. Vajon így látja egy kínai értelmiségi az egyetlen szuperhatalmat, amelyet szeretne meghaladni?

Az irodalmi bravúrt azonban kétségkívül a szövegtestbe ékelt három kínai mese jelenti – még sohasem találkoztam hard sci-fiben ennyire okos megoldással, amely fel is lágyítja a szöveg tartalmi keménységét. Szükség is van erre: nemcsak a történetszervezés miatt fontos az a három jól eltalált történet, de az egész regény nyomasztó, pesszimista és nyugtalanító kicsengése miatt is.

A Háromtest-trilógia első kötete arról szólt, hogy az emberiség csak bogár, és hamarosan eltapossák. A második kötet a reménysugár felcsillanásával végződik. A harmadik összeadja az első két megállapítást, és levonja a végső, megfellebezhetetlen tanulságot: a bogarak számára szinte lehetetlen megérteni az Univerzumot, a sötét erdőt, amely gyilkos hely, és a Kozmosz minden története végén a halál zárja le a sztorit. (Az Énekes fejezete sokkolóan fejbekólintó ezügyben.) Amíg eddig eljutunk, szembesülhetünk az emberiség magasztos és lesújtó pillanataival, a szeretet nevében cselekvőkkel és az elállatiasodottakkal. Cixin Liu bámulatosan ismeri fajunkat, a világot és a minket körülvevő körülményeket. Bár néha prédikál – kevés nagy koponya kerüli ki ezt a csapdát, amikor ilyen időskálán játszik – mégis, inkább bemutat, és ránk hagyja a konklúziókat.

A halál vége épp ezektől a momentumoktól válik egyedi, science fiction csúcsteljesítménnyé: a Földtől a zsebuniverzumig, a 11 dimenziótól a kettőig, az űrbeli cammogástól a fénysebességig jutunk el, miközben végig az emberekről beszél. Megértéssel, szeretettel, de rideg realitással, olyan grandiózus kitekintéssel, amelybe nem törik bele a bicskája. Klímakatasztrófa, vízháborúk, trisolárisi flotta? Sokkal többről van itt szó. Az Univerzumban betöltött szerepünkről és az egyéni döntések félelmetes, civilizációt formáló szerepéről.

A halál vége mestermű. Egy ilyen kis ismertető a tizedét sem tudja bemutatni annak az ötletparádénak, gazdagságnak és mélységnek, amely a regény lapjain olvasható.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 8 hozzászólás.

  1. solymosgyu szerint:

    Sajna ez kimaradt nekem. Pedig sok sf-et megvettem. Talán majd ha egy kötetben adják ki. már másba kezdtem bele.

  2. Yarner szerint:

    Tényleg döbbenetesen jó volt, rengeteg olyan pillanat, jelenet van benne, ami sokáig elkíséri vagy éppen kísérti az olvasót. A lépték pedig, ahová eljut, egyenesen észvesztő.
    Az egész trilógia nagyon megfogott, régen olvastam ehhez foghatót, ha egyáltalán.

  3. solymosgyu szerint:

    Megőrobálom az 1 kötetét megvenni.

  4. tlinger szerint:

    Remélem a baljós vég azért nem mindenki meghal, emberiség csak digitálisan létezik tovább, ilyesmi jellegű.

  5. solymosgyus szerint:

    Miért ugrik vissza a történet elejére a könyv?

  6. solymosgyu szerint:

    Sok benne a felesleges szöveg.

  7. solymosgyu szerint:

    Vége. Nagyon jó regény volt. Olyan volt mint az időhajók. Első kínai sf-ként nem rossz.

  8. e(x) szerint:

    A trilógia kicsengésére talán valamelyest rezonál ez a videó:

    https://www.youtube.com/watch?v=uD4izuDMUQA

    (Lényegében az Univerzum jövője a jelenlegi fizkai ismereteink alapján, némi spekulációval.)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon