Immár hagyományosnak mondható sorozatunk folytatódik! A tavalyi, az 1988-as év kiválasztott fantasztikus filmjeihez hasonlóan cikkíróink idén is megemlékeztek az idei harmincévesekről – a következő egy-két hét a múltidézés, az 1989-ban készült filmek felidézésével telik.
A nyolcvanas években még nem gondolkodtak azonnal trilógiákban, ezért történhetett meg, hogy az 1984-ben bemutatott, nagy sikerű Szellemirtók csupán egyetlen folytatást kapott, azt is csak öt évvel később. Gyerek voltam még mind a két film bemutatója idején, arra azonban emlékszem, hogy jobban érdekelt a látvány, a harc a szellemekkel, mint az a fajta humor, amit a filmek képviseltek. Persze időközben rájöttem, hogy az erősségük egyáltalán nem a látványban rejlik…Rögtön azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mivel egy régi filmről van szó, vajon mennyire állta ki az idő próbáját? A választ össze kell kötnöm a látvánnyal: a maga idejében minden bizonnyal egy elsőosztályú, a kor technológiájának megfelelő trükköket felvonultató alkotásnak számított, de ma már minden egyes ilyen jeleneten érezzük, hogy kilóg a lóláb. Ami mégis megmenti a filmet, az az első részben lefektetett stílus, azon belül pedig a humor. Az pedig egy cseppet sem kopott meg.
Továbbra is Dr. Venkman (Bill Murray alakításában) viszi a prímet, ő a szkeptikus a csapatból, aki az egész szellemesdit a maga javára próbálja fordítani, és ebből adódik a legtöbb geg és poén, valamint nagyon jók lettek a mellékszereplők, gondolok itt a restaurátor Janoszra, mint a gonosz eszközére, vagy Dana gyermekére, Oscarra.
A karakterek és a történet egyébként nem sokat változott az első rész óta: Spengler és Stantz (Harold Ramis és Dan Aykroyd) továbbra is elmélyülten kutatnak, Spengler a végletekig tudományos, Stentz a szórakozott professzor. A már említett Venkman ismét sikerhajhász szkeptikus, míg a negyedik tag, Zeddemore továbbra sem tudni, mit keres a csapatban. Ismét egy túlvilági erő akar alakot ölteni, hogy leigázza a világot, ezúttal Vigo, a kelet-európai Drakula-utánzat a főellenség, aki egy festményben rejtőzve manipulálja a háttérből az eseményeket, és hát testet keres hozzá.
A filmben talán kevesebb a szellem, mint az első részben, helyette kapunk egy érzelmekre reagáló, és érzelmeket befolyásoló rózsaszín anyagot, ami egyértelmű utalás az egy évvel korábban bemutatott A massza című horrorra.
A végén újabb felhőkarcoló méretű lény is megjelenik, ám ezúttal a hősök oldalán: a Szellemirtók a Habcsók ember helyett a new york-i szabadságszobrot keltik életre.
Szóval, mint folytatás, kissé csalódás: nem nagyobb, nem intenzívebb, az ellenség és a tét ugyanaz, a karakterek sem mozdultak tovább. Ám ugyanakkor egyáltalán nem rosszabb, sőt, a humor semmit sem változott az öt év alatt. Ha önálló filmként tekintünk rá, abszolút szerethető és vicces alkotás. Még harminc év távlatából is.
Ha ez a két film mostanában készült volna, biztosan forgattak volna hozzá egy harmadik epizódot, és nem vártak volna a két rész között öt évet. De vajon jobb lett volna a végeredmény, jobb lett volna, ha anno trilógiává bővítik?
Bár 1999-ben Dan Aykroyd írt is egy forgatókönyvet, de végül az alkotók is érezhették akkor, hogy egy átívelő történet nélkül nem igazán működött volna a dolog, és a második rész fogadtatása sem lett annyira pozitív, hogy fejest ugorjanak egy befejező résznek. (Megjegyzés: a Die Hard három is tudott újítani és egyben a múltból meríteni úgy, hogy ütős lett a végeredmény, minden bizonnyal a Szellemirtóknak is sikerült volna a bravúr.)
2014-ben elhunyt Harold Ramis (Dr. Spengler), így maga a rendező, Ivan Reitman is azt mondta, hogy nem lesz már sosem Szellemirtók III. Ez is közrejátszott abban, hogy 2016-ban végül is elkészült egy reboot, csupa hölggyel a főszerepben, amely sajnos már a bemutató előtt kapott hideget-meleget a keményvonalas rajongóktól. Bár igazán senki nem ásta el a filmet, végül is mégsem lett nagy siker.
Aztán idén januárban robbant a hír, hogy Ivan Reitman fia, Jason állt neki egy új Szellemirtók filmnek, ami valószínűleg az eredeti vonalat viszi tovább. A bemutató 2020 nyarán esedékes.
Meglátjuk.
Hozzászólások
[raves további írásai]
