A Fumax kiadó idén alaposan megrengette a hazai képregénypiacot: szerződés a DC/Vertigóval, aztán a Conan brand tulajdonosával, nemrég pedig a Marvel felnőtt képregényeket megjelentető Max alkiadójával. Nyár elején kiadták Neil Gaimantől a Sandman – Death deluxe változatát, most itt van Alan Moore A teljes Watchmenje, ősszel jön az első Conan képregény, sőt nemrég bejelentésre került a V, for Vendetta deluxe keménykötetes változata is. És nem tudok elmenni amellett sem, hogy az igényes exkluzív kiadáshoz egy rendkívül korrekt ár is tartozik, ami szintén egy fontos szempont, azonban ritka jelenség a hazai képregénypiacon.
A Watchmen sok évvel ezelőtt már megjelent az Alexandra csoportba tartozó Cartaphilus kiadó jóvoltából, három puha fedeles kötetben (ők kezdték el és hagyták félbe a Sandman és A setét torony képregényeket is.) Szerintem mindenki hallott már a Watchmen képregényről. Ha másért nem, a film miatt mindenképpen. A képregény 1988-ban Hugo-díjat kapott, és 2005-ben felkerült a Time magazin minden idők legjobb, angol nyelvű regényeinek listájára egyetlen képregényként, de ugyanakkor szerepelt már a legtúlértékeltebb képregények listáján is.
Egy biztos: ha szereted a képregényeket, ha szereted az igényes, többrétegű fantasztikus irodalmat, A teljes Watchmen kihagyhatatlan és megkerülhetetlen, képregénytörténeti mérföldkő, az egyik legjobb szuperhős történet, amit csak olvashatsz.
1. A történet
Alan Moore a legkiemelkedőbb képregényírók egyike, összetett, szimbolizmussal átszőtt, komoly és komor történetek sora fűződik a nevéhez, mint a League of Extraordinary Gentlemen, a Swamp Thing, a V, for Vendetta vagy a From Hell. A Watchmen a kor szorongásait, félelmeit, hangulatát sűríti egyetlen, 12 részes történetfolyamba.
A II. világháború, majd az azt követő hidegháború alternatív történelmének szuperhősmítoszát bontja elemeire, ahogy az egykor csodált bűnüldöző hősök szükségtelenné válnak, így vagy visszavonulnak, vagy a kormánynak kezdenek el dolgozni, ki-ki a maga démonjaival küzdve. A történet úgy kezdődik, hogy a kiöregedett „szuperhősök” egyikét, a Komédiást brutálisan meggyilkolják. A jelek szerint a többiek élete is veszélyben van, úgy tűnik, valaki mindegyikükkel le akar számolni. Aztán szép lassan egy világméretű konfliktussá kezd átalakulni az egész, amelynek középpontjában a Watchmen egykori tagjai állnak.
2. A magyar deluxe kiadás
A képregény az a zsáner, amit még gyenge nyelvtudással is elég egyszerű angolul olvasni, és az angolszász képregénykínálat elképesztően gazdag, ráadásul sajnos, nem sajnos, de sokszor sokkal szebb kivitelben sokkal olcsóbban hozzáférhető, mint a magyar változatok.
Nem így a Watchmen. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy mennyivel élvezhetőbb és sokkal szebb ez nagyobb méretben, keménykötetben kiadott képregénykötet, ráadásul a Fumax egy nagyon jó ár-értékarányt kínál. A teljes Watchmen pedig tényleg gyönyörű, a fényes lapok, a nagyobb méret igazán méltó formátum. Szerencsére már az első kiadás fordítása is alapos és igényes volt, az új kiadás is ezzel a fordítással és a fordító, Bárány Ferenc által írt jegyzetekkel kiegészítve jelent meg, extra képgalériával együtt. Több ilyen kiadványra lenne szükség itthon.
3. A szuperhős mítosz dekonstrukciója
Alan Moore szuperhőse egytől egyig megcsömörlött, kiégett, frusztrált, szociopata, neurotikus antihősök, nyoma sincs bennük Superman idealizmusának vagy Pókember vicces lazaságának. A maga nemében csodálatosan elcseszett szuperhőscsapat ez, akiket sokkal jobban meghatároz saját emberi nyomorúságuk és komplexusaik, vagy éppen elidegenedésük az emberi léttől, mint maga a szuperhősségük és jelmezük.
A 12 rész során mindegyik hős múltja, korábbi és jelenbeli kapcsolatai bemutatásra kerülnek, érthetővé, átélhetővé válnak a motivációik, nem is nagyon ábrázoltak korábban képregényben ilyen plasztikusan szereplőket, pláne nem szuperhősöket.
A Watchmen szuperhősei közül valójában csak Dr. Manhattan rendelkezik szuperképességgel, ő viszont olyan földöntúli entitássá válik, akinek a fejében összemosódik a tér és az idő, az emberi létezés szinte már semmit sem jelent. Manhattan a tökéletes, a világot végtelen unalommal és egyre nagyobb érdektelenséggel figyelő szuperentitás folyamatosan veszíti el maradék emberségét is, és ez fantasztikusan kerül ábrázolásra az ő fejezeteiben. A múltját bemutató fejezetben például darabjaira esik az időkezelés, ahogy Manhattan számára is jelentéktelenné válik az idő.
Eközben Rorschach egy megalkuvásra képtelen, pszichopata antihős, aki egyben a legemlékezetesebb karakter is az arcára húzott, folyamatosan változó tintamaszkjával, sajátos morális kódexével. A többiek közül a Komédiás valójában egy erőszaktevő, agresszív seggfej volt, Adrian Veidt, Ozymandias a szuperhős létet kihasználva milliomos üzletemberré vált, aki saját terveit szövögeti, Rorschach mindenféle komplexusokkal küzdő, megalkuvásra képtelen, homofób, magányos farkas, az Éji Bagoly elhízott, elpuhult, magányos 40-es fickó, Laurie Juspeczyk, a Selyem Kísértet pedig családi és párkapcsolati válságok között vergődő, önmagát kereső nő. Mindannyian jellemhibákkal teli, de saját erkölcsi logikával rendelkező személyek, bármelyik oldalon állnak is.
5. Szimbolika, szerkezet, szimmetria
A történetet áthatja a vizuális és szövegi szimbolika, megannyi utalás, amelyek mindegyikét talán lehetetlen is felfedezni. Moore és Gibbons szándéka az volt, hogy minél érzékletesebben megmutassák a képregényműfaj azon lehetőségeit, amelyek más médiumokban képtelenek lennének működni.
A rajzoló Dave Gibbons egyedi 9 paneles felosztása számtalan vizuális lehetőséget teremtett, sokszor felfedezhető oldalak későbbi tükrözése, a színekkel, panelelrendezésekkel való játék, egyes motívumok ismétlése, kifordítása.
Például mind a 12 fejezet borítóképe az adott rész első képpaneljeinek egyikével, vagy annak kinagyított változatával egyezik meg, ahogy az utolsó panelek szintúgy. Az adott fejezet címe pedig a fejezet utolsó paneljében szereplő idézet egy kiragadott részlete, amely ráadásul reflektál az egész adott fejezetre. Csodálatosan megkonstruált az egész szerkezet.
Vagy érdemes megnézni az 5., Rorchachos fejezetet , amelyben az első 6 oldal során betör Moloch házába, és a rész utolsó 6 oldalán, amikor újra meglátogatja Molochot, majd megpróbál kitörni onnan, és számos képpanel beállítása megegyezik, reflektál a rész elejére. Számtalan ilyen megoldást lehet felfedezni olvasás közben.
És persze ott van a híres véres smiley jel, amely lépten-nyomon felbukkan valamilyen formában a paneleken.
6. A részletek
A Watchmen olyan képregény, amelyen nem szabad végigrohanni. Minden egyes oldal, minden egyes panel olyan apróságokkal van tele, amelyekről hosszú órákon át lehetne beszélni. Alan Moore végletekig részletes panelleírásokat tartalmazó forgatókönyvét ugyanis Dave Gibbons további utalásokkal töltötte meg, amelyek közül sokat még Moore is csak később vett észre.
Íme egy kis ízelítő, hogy mi mindenre bukkanhat, aki alaposan megnézi az egyes paneleket:
https://www.cbr.com/15-best-watchmen-easter-eggs/
7. A Fekete Hajó meséje
Külön említést érdemel a Watchmen sztorijába ágyazott A fekete hajó meséje képregénytörténet, amelyet a New York-i újságárusnál lógó fiú olvas, és egy képregény a képregényben sztori. Morre és Gibbons azt nyilatkozták, hogy mivel a Watchmen világa tele van szuperhősökkel, ezért nem is érdekelnének senkit a szuperhős képregények, helyettük a kalandosabb, horror, sci-fi képregények váltak sikeressé. Ezt a külön képregényt eleinte nem kedveltem, nem is értettem, mi szükség van rá, de ez is a Watchmen sajátossága, mert valójában Ozymandias és helyenként más karakterek allegóriája.
Zack Snyder 2009-ben mozifilmet készített a képregényből, amely amiatt működik (részben), mert szolgai alázattal gyakorlatilag mozgóképpé tette a képregényt, legtöbbször ugyanazokkal a beállításokkal, szimbolikus hatásokkal, amelyek a képregényben szerepelnek. Ugyan a végét némileg megváltoztatták, viszont ez meg egy sokkal logikusabb befejezés is. A maga nemében az egyik legjobb képregényadaptáció.
Néhány éve a DC Comics kiadott egy Before the Watchmen képregénysorozatot, amelyben mindegyik főbb szereplő, valamint a 40-es évekbeli elődök is külön történetet kaptak. Ezeket nem Moore és Gibbons készítette, mert ők már a 80-as évek végén elég komoly jogi vitába keveredtek a DC Comiccsal, Alan Moore azóta sem áll szóba a kiadóval, amiért a szerződésben alaposan átvágva érezte magát.
Nemrég pedig Damon Lindelof, a Lost és a The Leftovers producere az HBO megbízásából készít sorozatot a Watchmen világában. Nem tudni, hogy pontosan mi lesz, Lindelof úgy fogalmazott, hogy egyfajta remixre számítsunk. Bármit is jelent ez, 2019-ben kiderül.
Addig is, a Watchmen képregény méltó, exkluzív kiadása immár magyarul is kapható. Ne hagyjátok ki!
Képregény beleolvasó:
https://fumax.hu/uploads/shop/fumax.hu/fajltar/128214.pdf
Hozzászólások
[hackett további írásai]
A legfontosabb okot nem említetted: a könyv beszerzésével egyszerűbbé válik a geek-kártya képregény oldali megvédése. Nem kell többet bajlódni a sok hülye szuperhős képregénnyel, főleg ezekkel az újhullámos szarokkal, az ember megveszi ezt az alig harminc éves csúcsteljesítményt, megjegyez pár oldalt és utána lazán lehet tolni a szakértőt, hiszen ő már egyenesen a dekonstruálását is olvasta a témának.
Bónusz pont, ha magyarázat közben a háttérben megy a The Times They Are A-Changin’is.
Komolyan megpróbáltam elolvasni pár mai szuperhírós képregényt, sajnos nem ment, finoman szólva nem bírtam a fogyatékos hatévesek szintjét. Szóval nem kell Roger Ebertnek lenni, hogy az ember tudjon mélyenszántón nyilatkozni a BaingKreccsPutyiPutyiMan legújabb kalandjairól, minimális képzelőerővel lehet értő elemzéseket rögtönözni látatlanban is arról, a kriptonit vágja-e az Iszapembert vagy sem. Pro tipp: homokozóban ovisoktól ellesett benyögésekkel még élethűbb!
Attila:
Szerintem ennyire még nem „jó” a helyzet, a csak szuperhős képregényolvasók egy jelentős része nem hiszem, hogy a kezébe akarná venni a Watchment, sőt, szerintem nem is ők a célközönség.