1968 április 2-án, azaz 50 éve mutatták be Stanly Kubrick kultikus sci-fijét, amelyet vagy ámulva nézel, vagy elalszol rajta, vagy csak kényelmetlenül feszengesz. A hatása, a mondanivalója, az egyedi képi világa azonban elvitathatatlan, és az egyetemes filmtörténelem részévé tették a filmet. Az évforduló alkalmából 2015-ös cikkünket közöljük újra.

Ha létezik olyan film, amire már ezerszer utaltak, amit már ezerszer kiveséztek, az a sci-fi műfajának Keresztapája, a 2001: Űrodüsszeia. Mi a fenét mondjunk róla, amit már ne mondtak volna el korábban? Valójában tabukat sem nagyon lehet döntögetni, mert a film igencsak megosztotta a közönséget, a kritikusokat és a sci-fi írókat. Roger Ebert dicsérte a filmet, míg Pauline Kael „monumentálisan fantáziaszegény” alkotásnak nevezte. Ray Bradbury gyűlölte az üres párbeszédeket, Samuel R. Delany elnézőbb volt az űrbéli közeg ábrázolása miatt, noha egyetértett kollégájával, míg Isaac Asimov elismerően írt róla. És mi a helyzet most, lassan fél évszázad távlatából?

spaceodysseyA történet szerint a civilizáció hajnalán egy hordányi emberős egy reggelen titokzatos monolitra bukkan (vagy inkább fordítva), aminek köszönhetően intelligenciájuk növekedésnek indul, és elkezdik a körülöttük levő csontokat eszközként használni. Évmilliókkal később az emberiség kijutott a világűrbe, hogy a Holdon egy hasonló monolitra leljen, ami megtalálása után rögtön rádiójelet kezd sugározni. Másfél év múlva két űrhajós három hibernált társával meg egy szuperszámítógéppel a Jupiter felé utazik, noha maguk sem tudják, mi célból.

Itt most nem összefoglaltam a történetet, hanem leírtam, csupán másfél mondatot kispórolva belőle, hogy ne lőjek le semmit annak, aki még nem látta. A fenti bekezdés tehát nem cselekményvázlat, hanem maga a cselekmény. Karakterábrázolást megint csak ne nagyon várjunk – nem sok minden derül ki a főszereplőnek mondható két űrhajósról, és a konfliktus okát is inkább sejtjük, mint értjük. A párbeszédek terén pedig egyet kell értenem Bradburyvel és Delanyval.

Ugyanakkor a film mégis működik a látvány, a világ és az atmoszféra miatt. Ha már említettem a dialógusokat, a film első és utolsó negyedórájában egy szó sem hangzik el. Addig a történetet a képek és klasszikus zenedarabok (Imigyen szóla Zarathustra Richard Strausstól, Kék Duna keringő ifjabb Johann Strausstól és többek között Lux aeterna Ligeti Györgytől) mesélik el. És látvány terén az alkotásnak semmi oka szégyenkeznie.

A színészek által alakított emberősök még napjaink effekt-gazdag filmjei mellett is meggyőzőek, az ember elhiszi, hogy valóban egy horda majmot lát. Kubrick nagyszerűen kapja el az űr emberidegen közegét a végtelen csendjével és a fent és a lent relatív viszonyával, amit az űrhajón körbe-körbefutó Bowmannel és az óvatosan pozíciót váltó légi kísérőkkel sikeresen ábrázol. A dialógusok egyike sem a szereplőket mélyítik, hanem a köréjük épülő világot, mégpedig felettébb hatékonyan.

A David Bowmant alakító Keir Dullea játéka még szegényes párbeszédek és a zéró háttértörténet ellenére is intenzív, magával ragadó. Ami pedig a szuperszámítógépet, H.A.L. 9000-et illeti, nem véletlen választották meg minden idők egyik legnagyszerűbb filmes gonoszának. Ebben pedig nagy szerepe van emberi, mindazonáltal végig természetellenesen nyugodt hangjának, amit egyszerűen képtelen felemelni. Olyan, mintha egy fiatal gyerekeknek végtelen türelemmel magyarázó tanárt hallgatnánk, ami már ad egy burkolt felsőbbrendűséget a karakterének. Arról nem beszélve, hogy a behatárolt hanghordozás már egy ketrecbe zárt fenevad érzetét erősíti: egy – feltehetőleg valódi – érzésekkel bíró személyiség, aki képtelen kifejezni a dühét.

Mint mondtam, a filmet már ezerféleképpen értelmezték, és Kubrick elmondása szerint pontosan ez volt a szándéka. Szerintem a megannyi rejtély és szabadon értelmezhető szimbólum valóban egy tudatos eszköz – ami azonban nem feltétlen a tartalmat, hanem a stílust erősíti. Fura, hogy teljesen másra használják az űropera fogalmát, más értelemből eredeteztetve, mert egyébként a 2001: Űrodüsszeiára teljesen illene. Egy űrben játszódó opera, ami a képeivel, zenéivel, hangeffektjeivel és megfoghatatlan, légben lebegő mitológiával mind az emberek érzelmeire hat.

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 5 hozzászólás.

  1. kétszeres vuvuzelaművész szerint:

    Egy félórával megvágott változatra azért kíváncsi lennék. (láttam az eredetit)

  2. Balfake szerint:

    A végét máig nem értem, mitől olyan zseniális, inkább jó nagy coelhós parasztvakításnak tűnik, persze lehet, hogy csak kevés vagyok hozzá.

  3. Belánszky István szerint:

    „Ha létezik olyan film, amire már ezerszer utaltak, amit már ezerszer kiveséztek, az a Keresztapa sci-fi műfajában a 2001: Űrodüsszeia.”

    Feltételezem, hogy ez így értetted: „Ha létezik olyan film, amire már ezerszer utaltak, amit már ezerszer kiveséztek, az a Keresztapa, illetve a sci-fi műfajában a 2001: Űrodüsszeia.”

  4. Belánszky István szerint:

    @kétszeres vuvuzelaművész:
    https://www.youtube.com/watch?v=j4JCIIKi124

  5. archnihil szerint:

    Nem így értettem: „az a sci-fi műfajának Keresztapja, a 2001: Űrodüsszeia.”

    Ennek megfelelően javítottam is, köszönöm szépen! 😀

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon