A város, melynek neve Föld, kietlen tájban halad előre. A város előtt sínpárokat fektetnek lakói, mögötte felszedik őket. Útjukat települések szegélyezik, melyek lakói idegen nyelvet beszélnek. Mi ez a síneken közlekedő város? Hová tartanak és miért? Egyáltalán hol vannak most, és kik az útba eső falvak lakói? Maguk sem tudják.
Csupa rejtély ez hely, és a válaszokat maroknyi ember tudja csak, a vezetőség a tömeghisztéria elkerülése végett sötétségben tartja a város lakóit, csak a város mozgásáért felelős, kasztokba szerveződő szakemberek szűk rétege ismeri a igazságot.
Az angol Christopher Priest nemrég a Metropolis Media jóvoltából magyarul is megjelent regényének elején főhősünk ugyanolyan tudatlan, mint az olvasó, vele együtt találunk rá a megoldásokra. A történet a Jövőfelderítő céhbe való beavatásával kezdődik, az ő feladatuk a város előtti terület feltérképezése, a közeli települések felkeresése.
Christopher Priest, nem ismeretlen hazánkban, A tökéletes trükk című regénye, melynek filmfeldolgozása is készült, a Delta Vision gondozásában jelent meg magyarul. Az Kifordított világ Priest korai regénye, a ’70-es években írta, így húsz év választja el A tökéletes trükktől. A Kifordított világ látszólag elüt ’90-es évekbeli munkásságától, de mélyebbre ásva bőven találunk hasonló motívumokat. Az illúzió itt is fontos szerepet játszik, sok mindenről derül ki, hogy korántsem az, aminek látszik. Néhol pszichedelikus sci-fiként jellemezték, és találó a jelző, vannak benne olyan hátborzongató jelenetsorok, melyek tényleg tudattágító hatással bírnak, teljesen a hatása alá vont ez a könyv, és olvasás után letéve kicsit máshogy néztem a világot.
Végig nagyon izgalmas, Priest mesterien tartja fenn és fokozza a feszültséget, nem egy thriller író tanulhatna tőle. Minden egyes válasz nagyobb rejtélyt vonz maga után, egészen a végkifejletig. „Azért a végén elnyomtam egy laza bazmeget” – mondta Peti barátom, és én is átérzem meglepődöttségét, számomra is egyedül a befejezés hagyott kivetnivalót maga után. Spoilerek nélkül nehéz beszélni róla, de annyit elárulok, hogy többféle elmélet vetekszik a végén. Végül aztán nyitva marad a regény vége, nem is ez a baj, sőt ez kifejezetten tetszik, inkább az a gondom, hogy a felkínált lehetséges válaszok nem állják meg a helyüket a korábbi események fényében, nem tudnak felnőni a regény ígéreteihez. De ez igazából apróság, ettől eltekintve nagyon élvezetes egy regény.
Egyedi a történet alapötlete is, de ha nagyon akarom, hozzárendelhető egy bevett sci-fi toposzhoz, mégpedig meglepő módon a generációs űrhajók hagyományát csavarja ki alaposan. Űrhajóról persze itt szó sincs, de azért sok a hasonlóság: kis, összezárt közösség; az utazás, mint a lét értelme; az utazás céljának feledésbe merülése. Szóval megvan minden itt is, ami igazán izgalmassá teszi a generációs hajó történeteket.
Aki szereti a kísérleti jellegű, new wave sci-fiket, azoknak bátran ajánlom, meg bárkinek, aki valami szokatlanra vagy furcsára vágyik. A stílusa szikár és egyszerű, ezért könnyen érthető a nyelvezete. Egyértelmű befejezésre ne számítsatok, se hihető tudományos magyarázatra, de mindezek ellenére ez egy érdekes és jó regény.
(Küry Miklós)
Linkek:
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Köszi az ismertetőt! Ezt lehet, hogy beütemezem valamikor.
Ezt kár megvenni. Nekem nem tetszett.
Nekem teljesen bejött a könyv.