Kiadástörténeti pillanat ez hazánkban, mert bármennyien is szeretjük Ursula K. Le Guin írásait, az tagadhatatlan, hogy életművét nem tudjuk sem teljességre törekvően, sem egységes kiadásban megtalálni itthon. Még mostohább helyzetben vannak novellái, esszéi és kisregényei, amelyeket mostanában kezdtek Amerikában is gondosan összeválogatni egy-egy átfogóbb gyűjteményben – ezek közül jelent meg most magyarul a Valós és valótlan című novellagyűjtés, két kötetben.

Érdekesség: Le Guin kisprózájával először nem is folyóiratban vagy antológiában találkoztam, hanem egy tankönyvben. Ha olvassuk mindkét kötet bevezetőjét és végigpillantunk az eredeti publikációk helyét jelző listán, ezzel együtt igen jelzésértékű Le Guin fontossága az amerikai irodalomban (írásai rendszeresen megjelentek pl. a New Yorker magazinban). Nem csak zsánerszerző, mutatja a két kötet, hanem teljes írói arzenállal felszerelt nagymestere a különböző témáknak, stílusoknak, formáknak.

le guin

Ahogy ő is említi a bevezetőkben, hiba lenne úgy tekinteni a két kötet bontására, hogy az egyik kötet csak realista (Valahol a Földön), a másik kötet csak zsánernovellákat (Az űr odakint, a világ odabent) tartalmaz – ki az ablakon a kategóriákkal! Az egy híján negyven történet bámulatos sokszínűsége még az egyes köteteken belül is elképesztő.

Az első kötet meghívja az olvasót különböző karakterek, szituációk, helyek apró, tömör pillanatképeibe, mindegyik írás belőhető három és harminc oldal közé. Ahogy mondtam, nem minden írás realista, sőt vannak egészen mitikus vagy mesés témákkal kacérkodó novellák is, vannak gyors sodrású, már-már thrilleres lefolyású történetek, és vannak kényelmes karaktertanulmányok, de prózaversek felé húzó rövid darabok is.

A legtöbb sci-fit nyilván a valamivel vastagabb második kötet tartalmazza (haini kikacsintás is), de itt van a legtöbb kifacsart, fura írása is, vagy éppen gondolatjátéka (A nevek elvétele), és ha már a nevek, van egy Szigetvilág-történet is (Az elnevezések szabálya). Többségében nem az ismertebb világaihoz kapcsolódó írások ezek (azoknak külön van a helye), de azért ad ízelítőt mindenből. Javarészt inkább abból, hogy mennyi mindenről tud írni.

Milyenek ezek a történetek? Az egyik érdekesség, hogy Le Guin néha kiszól szerzőként, és néha nagyon nyilvánvalóan csak a kiforgatásra (Ahogy a felesége látta, Útvesztők), allegóriára (Az elveszett gyerekek) vagy tanmesére megy rá (Akik elhagyták Omelast), ezek szerintem kevésbé érdekesek, bár az írásmód mindig majdhogynem lírai, kiszámíthatatlan. Nagyon erősek azok a történetek, amelyek kevés karakter interakciójára épül, Le Guin nagyon intim atmoszférát tud teremteni még a legelszálltabb ötleteivel is, minden nézőpontkarakter hangja tisztán és felismerhetően hallható.

leguin-main1

Mégis, a szereplők, helyszínek és írásmódok sokfélesége az, ami engem teljesen ledöbbentett, Le Guin egy benti, szobába zárt jelenetet ugyanolyan biztos kézzel mutat be, mint egy kozmikus távlatokat sejtető „kintit”, akármilyen foglalkozásról, földi vagy földöntúli helyről, magányról és sokaságról is ugyanolyan értően, zavartalanul ír, a zsánerek határait úgy lépkedi át, ahogy azt valószínűleg senki más.  Nem tudom, ez a képzeletének ereje, vagy évtizedeinek bölcsessége, de a spektrum, amin dolgozik, hát… ahogy mondom, nem ismer határokat. Az egyik kedvenc történetem a második kötetben található Sur, ami egy antarktiszi expedíció naplós leírása (nem is árulok el többet), nyilván nem a legjellemzőbb írása, de mivel imádom a helyszínt és az írásmódot is, nagyon betalált – és ez a lényeg, Le Guin szerintem bárkinél be tud találni valamelyik történetével.

Hogy mindezek mellett a gyűjtemény olyan gyönyörűen fest, és öröm kézbe venni, simán az év egyik (ha nem a!) legjobb könyvmegjelenésének tekinthető, és ez részemről egy kis jelzés arra, hogy nagyon-nagyon jól mutathat a fa alatt. Így, hogy a külcsín rendben van és a fordítások is nagyszerűek, örömmel venném, ha a következő karácsonykor a kisregényes gyűjteményt is odatehetnénk mellé – ha eddig nem is volt, a novellák után remélhetőleg megszületik rá az igény. Le Guint olvasni kell, fel kell tenni a polcra a legnagyobbak közé.

Ajánló:

Az SFmag Ursula K. Le Guin-cikkei, ismertetői

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom, novella

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon