A szerzőpáros immár a hatodik kötetben építgeti Térség-sorozat világát (Ismertetőink az első, a második és az ötödik kötetről). Az előző rész mert nagyot gurítani, lássuk, hogyan folytatódnak az események a fél Naprendszert romba döntő háború után!

babilonhamvai

A legjobb tévésorozatokba is beesik néha egy-egy filler epizód, amikor a történet egy helyben toporog és az alkotók jobb esetben a karakterekre, vagy a későbbiekben fontossá váló momentumokra koncentrálnak – rosszabb esetben meg csak valahogy ki kell tölteni az évad hosszát.

A Nemezis játékaiban Daniel Abraham és Ty Franck alaposan felrúgta a terepasztalt: a Földön milliárdok haltak bele a terroristák aszteroida-bombázásába, a hadiflottáját elvesztő Mars a jelentéktelenségbe süllyedt és Fred Johnson KBSz- ét is lecserélték a nála is radikálisabbak, Marco Inaros és terrorista csapata.

Innen indul a történet, ahol a vesztesnek látszó hatalmaknak félre kell tenniük a régi ellenségeskedést és össze kell fogniuk, hogy megtisztítsák a Naprendszert Marco Szabad Hadiflottájától és biztosítsák az utat a gyűrűkön túli új világok felé. Holden kapitány és a Roci legénysége csakhamar a Medina állomásért folyó harc élén találja magát.

Nagyjából ennyi. Vagy mondjuk úgy, nem vállalt túl sokat a szerzőpáros ebben a regényben.

Mivel főleg harci cselekményekről olvashatunk a megszokott cinikus realista politikai kavarással a háttérben, úgy ez a kötet katonai sci-fiként teljesít a legjobban. Hihetőek a felek motivációi, még Marco eszméi és érthetők a maguk zárt, embertelen rendszerében. A csatajelenetek izgalmasak és a szerzők kellően közel hozzák őket az olvasókhoz, nem holmi terepasztal-csatákat kapunk.

Csak hát más szempontokból meg sokkalta kevesebbet kaptam az elvárásaimhoz képest. A  világtörténelem legnagyobb tömeggyilkossága fájóan súlytalan marad. A karakterek nem lépnek előre (egyedül Filipet, Marco és Naomi fiát lehetne kiemelni, de az ő karakterfejlődését sem annyira sikerült átélhetővé tenni), sőt néhányan, mint pl. Prax mintha csak azért bukkanna fel, hogy meg ne feledkezzünk a létezésükről, más pedig, mint Anderson Dawes egy ponton indokolatlanul elfelejtődik.

james-sa-corey

A protomolekula és az idegenek tervei ott állnak, ahol eddig – a fináléban ugyan megcsillan valami a Lassú Zóna eddig nem ismert, de az eltűnt hajókkal már néhány rész óta építgetett rejtélyéből, de sokkalta inkább deux et machinaként jelenik meg, mint érdemi előre lépésként.

Egy töltelékepizód miatt persze még nem kell elkaszálni egy sorozatot, de a Nemezis játékai után ez a rész kétségtelenül gyengébbre sikeredett. Remélem, csak egy nagy levegő az újabb merülés előtt.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon