Filmrajongóként látom, hogy a remake-ek, több év(tized) után hozzátoldott folytatások, rebootok és egyebek korát éljük, de a saját bőrömön igazán nem éreztem még, milyen, ha az „enyémet” piszkálják, mert mindennek, amit a stúdiók manapság előszednek, jóval a születésem előtt húzódnak a gyökerei. Most viszont én sem kerülhettem el a sorsomat, és megtudhattam, milyen úgy beülni valamire, hogy halálra félted a régi kedvencedet.
A Karib-tenger kalózai 4. egy éra vége után kitolt, lehangoló rókabőr volt, de az első három filmnek megvolt a varázsa és ereje ahhoz, hogy harmadik és hetedik osztály között kalóz akarjak lenni – még akkor is, ha az egész franchise mást sem tett, mint vagy parodizálta, vagy romantizálta a kalózságot, tehát reális képet aligha nyerhettem erről a karrierlehetőségről. Most, huszonhárom évesen a fájdalmas pofára eséstől való félelmemben már azzal boldogan kiegyeztem volna, ha nem sikerül gyalázatosra a Salazar bosszúja, mert az oké, hogy a régi időket nem lehet (nem is kell) visszahozni, de a negyedik részt ne múljuk már alul hat évnyi rákészülés után.
Leszámítva azt, hogy húsz perc után rettentően ráuntam arra, hogy Jack Sparrow egy ujjbegy méretű kavicsban is képes felbukni, hogy folyton átesik, ráesik, kiesik, beesik a poén kedvéért, és miután eleget tettem szemforgatási ingeremnek, amit az okozott, hogy a Star Wars után szabadon már itt is mindenki mindenkinek a mindenkije, én totál jól szórakoztam. Ez egy felnőtteknek szóló mese, amit egy mese tud adni, azt megadja az új Karib-tenger kalózai is: az abszurdumot, a szellemességet, a totál képtelen kalandokat, a külsőségeket, a karikatúrát. Ebben kiváló, ezzel szórakoztat – aki ennél többet keres, az nem fogja szeretni, de el nem tudom képzelni, hogy ez valakinek hír legyen, mert ez már az ötödik ugyanabból az alomból.
Nagyon boldog voltam, mikor már érzékelhetővé vált, hogy a nosztalgia mellett szántak időt a forgatókönyv összerakására. Nem részleteznem a történetet, az alcím nagyjából összefoglalja a sztori gerincét: a Salazar nevű, A Tenger Mészárosaként becenéven is ismeretes Javier Bardem le szeretné vadászni Johnny Deppet egy múltbéli sérelem miatt. Karakteres gonosz, úgy is, hogy a kisugárzása, megjelenése miatt nagyobb fenyegetésnek tűnik, mint amekkora szerintem valójában jelent, de ha belegondolunk, milyen gyerekes dolgon húzta fel magát így, látszik, hogy para a csávó. És kissé neurotikus is. Az ő sztorijába fonódó mellékszálak az ifjú Henry-hez és az ifjú Carinához kötődnek, akik nem sokban különböznek az ifjú Williamtől és az ifjú Elizabeth-től, de még mindig fényévekkel komolyan vehetőbbek, mint az ifjú Phillip és az ifjú Syrena. Most van fejtörés, hogy ez utóbbiak kik voltak, mi? Na, erről beszélek.
A régi szereplők közül mindenki hajszálpontosan ugyanolyan, mint eddig. Ebben a világban nincs karakterfejlődés, öregedés is alig. Egyedül Orlando Bloom próbálta imitálni, hogy eltelt majdnem két évtized, mióta a Bolygó Hollandi kapitánya lett, komikus is volt a látvány, rajta kívül mindenki más hibernálta magát. Jacknél áll be egyedül változás: alkoholistább, mint eddig bármikor. És ahogy mondtam, az ízlésemnek kicsit gagyi volt a csetlés-botlása meg a szituációs humor, de tagadhatatlan, hogy a legjobb aranyköpések továbbra is az ő szájából jönnek. Érdekes ő: az első filmben őrült zseni volt, aztán minden résszel egyre inkább lett szimplán szerencsés idióta. Ez a tendencia töretlen az ötödik részben, de talán jobb is így, mert a fiatalok hajlamosak néha kicsit túl komolyan venni magukat, karakterek és színészek egyaránt, úgyhogy jót tett az ellensúly.
A látványról és a zenéről is szót ejtenék, hiszen ezek nélkül nincsen Karib. A zenét nem Hans Zimmer szerezte, de az ő témái, az ő ikonikus dallamai hallhatóak a film alatt nagyon apró eltérésekkel. A látványról annyit, hogy most már amit hajóval meg vízzel el lehet követni, az ezzel a résszel bezárólag szerintem el lett követve (aztán ki tudja, minthogy nem lettem kalóz, nem tudhatom, mit lehet még kitalálni…), és a látványosság nem is kérdés, ezzel együtt mégsem mondanám, hogy a 3D nélkülözhetetlen volna.
Ezzel a filmmel új startot vett a franchise – hogy szükség volt-e a megvalósítására, megkérdőjelezhető, de ha már meg kellett történnie, legalább felismerte, hogy nem a negyedik részt kell közvetlenül folytatni. Ott valami nem stimmelt, talán túl korán jött, talán a szereplők nem voltak rendben, ki tudja, de arra nem lehetett volna felfűzni még egy közepesen sikeres új trilógiát sem. A Karib-tenger kalózai 5. alapja lehet valami jónak, bár hiába akarok nagyon pozitív lenni, egyszerűen nem látom, mit lehet kihozni a jövőben a dologból anélkül, hogy ne legyen a jelenlegi állapotnál is repetitívebb. Egészen konkrétan azt kérdőjelezem meg, hogy Jack Sparrowban van-e még lehetőség, és hogy bárki más van-e olyan érdekes, hogy elvigye helyette a show-t. Most mindenesetre kaptunk egy egyszer-kétszer nézős epizódot, ami a stáblista utánig(!) leköt, és ha engedjük, elszórakoztat minket.
Hozzászólások
[CaptainV további írásai]
