Lehet, hogy velem van a baj.
Lehet, hogy olyan vagyok, mint az Alien elején az idegen lénynél is idegenebb csontváz, amelynek egykoron a nevét sem tudtuk – azt sem, hogy miféle, nem is nagyon számított, csak annyit tudtunk róla: „Fosszilizálódott. Olyan, mintha a székből nőne ki.”
Lehet, hogy pont ilyen vagyok. Talán valami réges-régi, rejtélyes csendhez szokott fosszília vagyok, aki már nem tud lépést tartani a modern közönségfilm szervilis padlógázával.
Az Alien: Covenant folytatja a Prometheus hektikus, kényszeres megfelelni akarását, inkompetens szereplőinek módszeres kivégzését, a feszültséget már nyomokban sem ismeri, és ha mutat is valami látványosat, nem időz rajta, elsöpri gyorsan.
Időzni… na igen, én azt hiszem, egy rendező azzal tudja a legjobban, leghatásosabban jelezni a film világában a dolgok fontosságát, ha elidőzik rajtuk. Ridley Scott 1979-ben elidőzött a félelemmel terhes csendeken, az idegen táj és idegen architektúra furcsaságán, a szereplők összetörtségén. Az ember kíváncsiságán, leleményességén, majd a túlélése akarásán.
Az Alien: Covenantban ezekkel alig foglalkozik. Ellenben elidőzik kínos jeleneteken, amelyben egy android furulyázni tanul, vagy tizenkilencedik századi verset szaval, vagy éppen Wagnert zongorázik. Minden, minden az androidok körül forog. A teremtésen. A teremtés kérdésén, talán a fajok eredetén.
Mert miközben a forgatókönyv azon erőlködik, hogy a legrészletesebben elmagyarázza, honnan jön az a klasszikus, jól ismert idegen, kénytelen a művészet elcsépelt pátoszaival egy kicsit úgy kiállni, tudjátok, mint a jól nevelt iskolás, aki ünneplőben kihúzza magát, és elénekli a Szózatot, mármint… elmondja lépésről lépésre, hogy mi is ez a lény, csak hogy tudjuk. Csak mert kíváncsiak voltunk, csak mert ott volt a rejtély.
Hát nem tudom. Volt az Alien néhány űrkamionossal, volt az Aliens néhány tengerészgyalogossal, de vegyük ide az Alien 3-at is egy csomó elítélttel: mindannyian szembesültek egy riasztó, félelmetes, nagyon is idegen, megfoghatatlan problémával, de minden szereplő a maga karakterének jellemével törekedett arra, hogy a lehető legjobban teljesítsen, voltak szabályok, protokollok, amelyeket betartottak, és ha meg is szegték őket, arra is választ adott a motiváció. Az idegenek azért győztek, mert sötétben mozogtak, miközben a rémült emberek minden igyekezetük ellenére sem tudtak felülkerekedni a veszélyen.
A Prometheushoz hasonlóan az Alien: Covenantban is megvan a szereplőknek minden eszközük, figyelmeztetésük, idejük, terük, hogy a veszélyt elkerüljék, de nem, kilépnek egy idegen bolygóra anélkül, hogy akár egy húsz forintos orvosi maszkot felcuppantanának, a központi mesterséges intelligencia minden figyelmeztetése ellenére belépnek egy ionviharba, és a karantén épp csak annyi ideig tart, amíg valaki meg nem találja a legközelebbi puskát.
De persze ez csak a kezdet, csak egy tiszteletkör, hogy elinduljunk végül egy nagyobb mitológiai díszlet felé, amelyen átsietve aztán folytatódik ugyanez: emberek csinálnak mindenféle hülyeséget, miközben az idegenek már csak nem is próbálkoznak azzal, hogy sötétben ólálkodjanak, vagy szép lassan kikeljenek, bumm, full frontál vigyázzállásban, teljes fényben randalíroznak, megtermékenyítés után négy másodperccel robbannak ki különféle szereplőkből… és hirtelen… hirtelen nem is érdekel már az egész.
Mint mondtam: lehet, hogy velem van a baj.
Lehet, hogy ma már nincs szükség arra, hogy az idegen idegen legyen. Lehet, hogy nincs szükség várakozó, feszült pillanatokra, hogy a végén a tragédia úgy ragadjon meg, mint még semmi azelőtt. Lehet, hogy nem is kell már a rejtély, ami évtizedekig mozgatta az emberek fantáziájat, és elég az, hogy megmondják: ez van. Minden világos, ugye? Mindenki megértette, ugye?
Az a baj, hogy nem, én nem értettem meg. Nem értem ezt a filmet. Nem értem, mit akar igazán elmondani. Illetve talán értem, de ha tényleg ezt akarja, miért az Alienre akar rálépni, hogy onnan szónokoljon az emberiség nagy kérdéseiről? Az Alien-filmek soha nem az emberi faj fontosságáról szóltak. Épp ellenkezőleg: annak a jelentéktelenségéről. Ezért voltak félelmetesek. Azokért a pillanatokért, amikor az irányítás illúziója is elúszott.
Az Alien: Covenant főszereplője az android, fő témája az ő irányítás utáni kényszeres hajszája, hogy mindent uraljon, ami Alien, mindegy, mekkora kárt okoz ezzel… vagyis hát remek allegória Ridley Scott személyére. Ridley Scott nem egyszer vállon veregeti Ridley Scottot ebben a filmben, és annyira meglátszik, hogy én érzem magam rosszul. Még viccesebb, hogy egy apró utalással végre (talán) elismeri a királynő létezését, de nem hajlandó róla beszélni, ugyanakkor képes egész jeleneteteket leutánozni az Aliensből és az Alien 3-ból is… nem is tudom, talán udvariasságból?
De mi van magával az idegennel? És a Covenant legénységével?
Hát, ők is ott vannak. Mellékesen. A színészek igyekeznek, a díszlet- és látványtervezők kitesznek magukért (kivéve a Resident Evil-filmeket idéző lénylátvány, te jó ég, hol vannak már a maszkok?), jól variálja a zeneszerző is a régi/új témákat… de egyikük sem kapja meg a tiszteletet. Sem a forgatókönyvtől, sem a rendezéstől. Az egész annyira fárasztó, felesleges és ciki… komolyan mondom, nem tudok ezzel a filmmel mit kezdeni.
Bárcsak ezt az ipari mennyiségű pénzt egy Hyperion-adaptációba tolták volna, abban legalább nem lenne kínos egy nekropoliszban Ozymandiast szavaló android.
Vevő lennék erre a filmre, mert egy idegen civilizáció mindig is érdekelt, a nagy kérdések is érdekeltek, a gyönyörű terraformált bolygók lengedező búzakalásszal is érdekeltek… de mit keres benne az Alien, minden hidegség, rejtély, halandóság-szorongás szimbóluma?
Két film veszett itt össze egy franchise-on, és sajnos az ikonikus, „tökéletes organizmus” húzta a rövidebbet, immár másodszor. Még riasztóbb, hogy valószínűleg nem is utoljára.
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
.. felkészül a Szárnyas Fejvadász..
Azért legalább vannak szép képek benne? A Prometheus „odaérünk a nemtudjukmelyiknaprendszerbe” jelenetei időnként eszembe jutnak, olyan szépek voltak.
A képek szépek, kiváltképpen azok, amelyek a világűrben játszódnak. Kapunk benne jó alakításokat is. Ám ennek ellenére a film teljesen üres.
Már hallom a rendezői változat audio kommentárját, zuhanyzós jelenet, végül mindenkit utolér a halál (Alfred Hitchock)…. Persze eme cikk íróját is megértem elvégre a Covenant egy zenekar….:) Nekem inkább a Prometheus jött be, bár több az alien a képregényben mint a filmben. A 3-s rész volt a kedvencem, meg persze bishop fejének monológja, a rendezői változat amiben egy kétfejű tehénből születik meg, szegény brahmana. Ráadásul újra és újra…..- Vissza lehet tekerni. Na én ezeket írtam a moovieról:
https://www.moziverzoom.hu/alien-covenant
https://www.moziverzoom.hu/prometheus/2