A nyolcvanas évek a zsánerfilmek aranykorát jelentik: induló franchiseok, eredeti alkotások, kísérletező művek tucatjai bizonyítják ezt. A három évvel ezelőtti, az 1984-es filmeket bemutató sorozatunk után most 1987-es hetet tartunk. Jöjjenek azok az idén 30 éves retromozik, amelyek kiállták az idők próbáját!
Joe Dante filmje, a Vérbeli hajsza különleges darabnak számít, hiszen nincs folytatása, de a története is annyira egyedi, hogy csak egy hatvanas évekbeli film, A fantasztikus utazás juthat róla eszünkbe. (Ha nagyon nördölhetnékünk támad, akkor A hihetetlenül zsugorodó ember is ide sorolható; mindenesetre ez az alzsáner tényleg ritkaság filmben.) Amivel Dante filmje jobb, az a humor és a kaland elegye, amire másik filmje, a Szörnyecskék is bizonyíték – de ami ott a horror és a vígjáték párosítása, az ebben az esetben a koncepciózus sci-fi ötlet egybeolvasztása a kisemberes komédiával.
A kisember itt Jack Putter, a jelentéktelen Kasszás Jack, aki egy áruházban végzi egyhangú munkáját. Az ő tökéletes ellentéte a nőfaló, kalandvágyó Tuck Pendleton hadnagy, aki egy titkos miniatürizáló projectben vesz részt: a terv szerint az egyszemélyes, Tuck által vezetett tengeralattjáró-féleséget lekicsinyítik, felszívják egy fecskendőbe, majd egy nyúl véráramába injekciózzák. De a miniatürizálás vége előtt gonosz tudósok megbízásából banditák törnek be a laborba, ellopják a chipet, és üldözőbe veszik az injekcióval menekülő egyik tudóst. Az események szerencsétlen összjátékaként azután a zsugorított jármű Jack Putter testébe kerül.
A film egyik alapkonfliktusát és humorforrását az adja, ahogy Tuck megpróbál kapcsolatba lépni a kissé paranoiás Jackkel, aki azt hiszi, hogy megőrült, mert egy férfi hangját kezdi hallani. Amikor végre interakcióba kerülnek egymással, kibontakozik egy nagyon érdekes sztorivonal: Jack segít a testében lévő Tucknak, hogy a kis járművével még az oxigénellátásának közeli leállása előtt kikerüljön belőle, míg a hadnagy némi virtusra tanítja a hétköznapi nímandot, hogy az túlélje a nyomában loholó rosszfiúkat.
A Vérbeli hajsza dinamikája pont ebben keresendő: ez ugyanis egy klasszikus buddy movie, ahol két össze nem illő férfinak kell együttműködnie. A helyzet pikantériája, hogy nem egy fizikai síkon akcióznak, és amit az egyikük tesz, az a másikra is hatással van. Mind a két szereplő, a kisembert játszó Martin Short és a nagyszájú katonát alakító Dennis Quaid remekel, a pápai születésű Andrew Laszlo pedig nagyszerű képekkel ajándékozza meg a nézőket. Apropó, látvány: elgondolkodtató, hogy amikor manapság, a CGI korában minden pixeltrükk alapvetően ugyanolyannak tűnik, addig a nyolcvanas években meg kellett építeni, le kellett makettezni az ilyen jeleneteket. Lehet, hogy itt-ott már avíttosnak tűnik, de a kreativitásnak, az egyéni látásmódnak nagyobb szerepe volt. Nem véletlen, hogy 1988-ban a film Oscar-díjat kapott a legjobb vizuális effektus kategóriában.
A Steven Spielberg produceri munkáját dicsérő film egyszerre humoros, kalandos, sci-fis és romantikus. Ez utóbbi annyira igaz, hogy a forgatáson ismerkedett meg egymással Dennis Quaid és a filmbeli szerelmét játszó Meg Ryan, és pár évre rá össze is házasodtak.
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
pl még: Drágám, a kölykök összementek
Tök jogos észrevétel, kösz! Mindenesetre előtte tényleg nem nagyon készítettek zsugorodós filmeket (pedig az irodalomban már régi toposz), a Drágám… is két évvel a Vérbeli hajsza után készült.:)