Valami nagyon nagy baj lehet az óceán túloldalán. A jelenlegi, még egyedüli világhatalom jövője sötét, legalábbis az ottani szerzők jelentős része évek óta borús képeket fest az USA kilátásairól. Az írók hol lassú és megállíthatatlan lecsúszást jósolnak, hol pedig disztópikus, a rendet vaskézzel fenntartó orwelli államalakulatot. A komikus-rendező Albert Brooks első regénye, az USA-ban 2012-ben megjelent 2030: The Real Story of What Happens to America (a cikk hátralévő részében: 2030) mégis sokkal jobb könyv az átlagnál, és a végén felcsillantja a lehetőséget: talán van kiút a szuperhatalom számára. (Magyarul még nem jelent meg.)
A 2030-ban Amerika végzetét nem a marslakók, nem a tengerből / mélyből / idegen dimenzióból felbukkanó félelmetes lények okozzák. Ennél sokkal prózaibb ok miatt tántorog az USA a szakadék szélén: 2014-ben dr. Sam Mueller feltalálja a rák elleni vakcinát. Ennek következtében kevesebb ember hal meg, és sokkal több lesz az idős, mint az aktív, dolgozó fiatal. Így 2030-ra a társadalombiztosítás gyakorlatilag a tönk szélére jut. A kórházi kezelés irreálisan drága lesz, a fiatalok – lemondva saját jövőjükről, személyes gyarapodásukról – kénytelenek szüleik időskori kiadásait fedezni, a legtöbbször kölcsönökből. Ez a helyzet persze generációs ellentétekhez vezet.
A regény több szálon futó cselekményének legfontosabb szereplői a következők:
Brad Miller, egy nyolcvannyolc éves, özvegy, mogorva öregember, aki saját fiával sem igen találkozik.
Kathy Bernard, a tizenkilenc éves, zűrös családi háttérből jövő csaj, aki szinte céltalanul lófrál és bandázgat hasonló korú haverjaival. Egy nap azonban apját hátbalövik, és ő kénytelen szembenézni a realitással: több mint háromszázezer dollárt kell fizetnie apja kórházi tartózkodásáért.
Itt van Sam Mueller is, aki a rákellenes vakcina feltalálójaként luxuskörülmények közt él. Miközben tinédzser fiával próbál normális viszonyt kialakítani, újabb áttörés előtt áll cége: az időskorúak csontozatát helyreállító eljáráson dolgoznak, amellyel még tovább élhetnek az „öregek”.
A regény kulcsfigurája többek közt Matthew Bernstein, az Egyesült Államok első zsidó származású elnöke. Agilis, okos figura. Legnagyobb problémája természetesen az ország pénzügyi helyzete, amely a felvett hitelek, a kamatos kamatok halmozódása miatt lassan fenntarthatatlanná válik. (Ismerős a szcenárió?)
És persze az események egyik katalizátoráról, a dúsgazdag szülők gyermekének születő, ámde a fiatal generáció egyenlőségéért küzdő, lehengerlően sármos Max Leonardról se feledkezzünk meg. Ő a leginkább motivált személy – elveiért hajlandó a legmesszebb is elmenni.
A regény tulajdonképpeni sztorija akkor indul be, amikor egy 9.1-es földrengés porrá zúzza Los Angelest. A legyalult városnál, az otthonukat vesztett túlélők sanyarú állapotánál és a harmadik világot megidéző helyzetnél már csak az utóhatás borzalmasabb. Kiderül, hogy a teljes helyreállítás költségei alsó hangon is húsztrillió (!) dollárba kerülnek. Az USA-nak természetesen nincs ennyi pénze. Bernstein megválik régi, főleg otthonról dolgozó pénzügyminiszterétől, és felveszi Amerika első női pénzügyminiszterének a ragyogóan elbűvölő és ambíciózus Susanna Colbertet. Be is dobja a mély vízbe a hatvanas éveiben járó, de sokkal fiatalabbnak tűnő asszonyt: Kínába küldi, hogy kölcsönkérjenek tőlük. Az ázsiai birodalom azonban nem akar újabb összeget kölcsönadni, ehelyett egy grandiózus és merőben új pénzügyi konstrukciót ajánl, amelyre még nem volt példa a történelemben.
Albert Brooks ötvenhét, viszonylag rövid és pergős fejezetű regénye tökéletes szórakozás és egyben elgondolkodtató munka.
Szórakoztató, hiszen a sok szereplőt mesterien építi fel: többdimenziós, élő figurákról van szó, akiknek világosak a motivációjuk, és elég érdekesek. A stand-upos múltból fakadóan Albert Brooks humora kiváló, sok a jópofa bonmot, a humoros beszólás. A 2030-ben a narráció gördülékenyen, mesélősen mutatja be a 2020-as évek végének világát, a nemzetközi helyzetet, outsiderhez képest pedig meglepő mélységgel gondolja végig a technikai változásoknak az emberek mindennapjaira gyakorolt hatását. Elgondolkodtató, hiszen egy életmódbeli változásról szól, amely most – ebben a regényben – az amerikaiakról beszél, de tudjuk, hogy Európában is cudar a helyzet e téren.
A sok szereplő sorsa természetesen keresztezi egymást. Brooks nem áldozta fel a happy end oltárán a regényt: néhány szereplőre a szükségszerű tragédia vár.
A regény végkicsengése mégis egyértelműen optimista: mintha azt üzenné, hogy a végzet elkerülhetetlen, de meg lehet édesíteni, hogy a végén jól jöjjenek ki belőle az amerikai emberek. Amiben viszont teljesen biztos a szerző: az amerikai álomnak, a korlátlan fogyasztáson alapuló rendszernek, a bármit-elérhetsz-bárkivé-válhatsz világnak befellegzett. Ez történik Amerikával, ezt mutatja be karakteresen, jó humorral, igazi, több szálon futó, ötletes sztorival Albert Brooks.
Ez egy nagyon-nagyon okos, a the New York Times bestsellerlistáját is megjárt könyv. De ugyan mit is várnánk egy olyan írótól, akinek az eredeti családneve ez: Einstein?
A szerzőről: Albert Brooks (69) stand-up előadóként lett híres, később színészkedett és rendezett. Az alapvetően komikus szerepeket játszó Brooks hihetetlen karakteres alakításával, a maffiózó Bernie Rose alakjában tűnt ki a Drive című filmben, amelyért rengeteg jelölést és díjat gyűjtött be.
Kapcsolódó link:
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Nem lehetne ettol tudománosabb sf-et írni? Például hogy gyogyitsák meg a scizofreniát. Én szerintem válságban van az amerikai regényírás. Kezd feljönni a magyar. utoljára időhajók címen volt jó sf. A metrót is erontották. Na ennyi.