A nyolcvanas évek sohasem ér véget. Erre nemcsak Ernest Cline eddigi írói munkássága a példa, de a válltömések évtizedében indult franchisejainak folytatódása, továbbélése és feltámadása – elég csak Az Alienre, a Robotzsarura, a Terminátorra vagy a Stranger Things sorozat esztétikájára gondolnunk. A nagy változás, a kétpólusú világrendszer megszűnése előtti évtized nosztalgikus érzésekkel tölt el mindenkit, akinek a szeme könnybe lábad a VHS, a NES vagy a neon szavak hallatán.

Egy új zenei stílus viszont kortárs módon, mai eszközökkel idézi meg a WWW előtti, nyersességében és felszabadultságában is legendás időket, a DeLorean-szagú álomvalóságot: ez a synthwave, ahol a Tengerine Dream, Harold Faltermeyer, az italodisco/spacesynth irányzata keveredik a nyolcvanas évek több zenei hatásával, a pénzbedobós videojátékok hangjaival, a Commodore Amiga demoscene zenéivel, az akkor használatos a dallamos elektromos gitárral vagy a szaxofonszólóval, szintetizátoralapra hangszerelt zenei alapokkal. Ez a stílus teljesen SFmag-, vagyis zsánerkompatibilis, hiszen nagyon erős szálakon kapcsolódik az akkori zsánerfilmekhez, és kimondottan a cyberpunkhoz.

lazerpunk_nightcrawlerA synthwave egyik jeles hazai képviselője LAZERPUNK!, akinek Nightcrawler című albumát mutatom most be.

A 2016. decemberében megjelent Nightcrawler 14 száma közül már az első, a The Message beültet az időutazós autó kormánya mögé, hogy elkezdjük az éjszakai száguldásunkat. A stílusjegyek közül a föl-leugráló videojáték-effektek jól ellenpontozzák a basszus monoton kérlelhetetlenségét. Utunk második állomásán, a Virtual Reality-ben végre feltesszük a nyolcvanas években olyannyira várt VR-sisakunkat. A Radio Towers a Tron digitális Paradicsomát varázsolja elénk – itt már nem is a DeLorean DMC-12-ben ülünk, hanem a fényből szőtt motorokon hasítjuk a rácsos teret. A This Is Not the End egy korabeli videojáték hangulatát idézi meg, a címadó Nightcrawler pedig a Commando című film alaptémájának egyik hangszerével kezdődik, szinte látjuk magunk előtt John Matrixot. A vokóderek, a torzított szövegek kitűnően fekszenek rá a végig jelen lévő lüktetésre. Igen, ilyen volt a jövő.

A synthwave optimistább kicsengése helyett a Nightcrawler esetében azért egy komorabb albumot kapunk, viszont az energiája lehengerlő. Ha lesz valamikor feldolgozása John Carpenter Menekülés New Yorkból című filmjének, remélem, hogy LAZERPUNK! írja hozzá a soundtracket.

Az album ingyenesen meghallgatható ITT.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: társművészetek

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon