Urbánus-gőzpunk-jogász fantasy, amely úgy közelít a fantasztikus toposzokhoz, mint ahogyan a Perdido Street Station tette anno, csak itt a viktoriánus London helyett a 21. századi New York transzformálódik fantasy-metropolisszá.
Ideje volt, hogy Max Gladstone sorozata magyarul is olvasható legyen. Év végi összefoglalókban már lelkendeztünk róla, de a Nagyrészt halott magyar kiadása kapcsán érdemes részletesebben is szemügyre venni ezt a különös, mágikus világot.
Már csak azért is, mert elsőre nem lehetünk benne biztosak, hogy valóban mágiával van-e dolgunk. A borítók leginkább a Boros-Szikszai káeurópai kiberpunkját idézik, csak jóval több rajtuk a füst. Vagy vízgőz, ami nem is meglepő, ha megismerkedünk Alt Coulumb kazánok és csövek uralta városával.
Ez a kettősség végig megmarad a regényben: a kozmikus rejtély, Kos tűzisten halála, a repülőszőnyegek és a működő mágia fantasyt ígér, míg a könyvelőket megizzasztó szerződések, a tárgyalótermi drámák, cigaretták és gintonikok egy földi közeljövőt vetítenek elénk.
Max Gladstone tehetségét dicséri, hogy ez a látszólagos vegyesfelvágott egységes, hihető világgá áll össze, egy olyan világgá, ami önmagában elegendő indok lenne, hogy elolvassuk a könyvet. És ott van mellette a történet az ifjú ügyvédbojtárról, aki rutinból kelt életre halottakat, a láncdohányos novíciusról, akinek szívében szó szerint izzik a hit, vízköpőkről, akik visszatértek ősi városukba, és egy gyilkosságról.
Mindig kétséges, hogy egy trükkös megoldással operáló krimit érdemes-e újraolvasni, hat-e, ha már tudjuk a bűntény megoldását. Én így voltam a Nagyrészt halottal: angolul már régebben olvastam a Campbell-díjra jelölt regényt, hát kíváncsi voltam, magyarul is ugyanúgy működik-e. Amikor az egyik éjjel fél kettőkor becsuktam, már biztos voltam benne, hogy igen.
Max Gladstone lendülete magával ragad: az író olyan könnyedén vezet minket végig a lapokon, hogy elsőre észre sem vesszük, mennyire tudatosan összerakott világ rejtőzik az ötletparádé mögött. Olyan könyv ez, amit legalább kétszer érdemes elolvasni. Másodszorra mondjuk a második kötet előtt.
Lendületről beszéltem, de a végén meg kell említenem, hogy bizony néha napokra le kellett tennem a magyar kiadást. Nem F. Nagy Piroska hangulatos fordítása miatt, hanem – talán szerkesztői döntés hatására – mert a fordítás túlhangsúlyozza a szerző szándékát, hogy a világról az Amerikai Egyesült Államokra, Alt Coulumbról pedig New Yorkra ismerjük. A visszaköszönő huszadik század izgalmassá teszi a szöveget, a Mr.-ek és Ms.-eket még meg lehet szokni, de amikor egy szereplő direkt amerikai mogyorót eszik, akkor azért érdemes megállni.
Ám az egész kötetben legfeljebb három-négy ilyen pont van, és ha ezen túltesszük magunkat, akkor marad egy sorozat és egy író, amit és akit nem lehet megkerülni.
Max Gladstone: Nagyrészt halott
Agave könyvek, 2016.
Fordította: F. Nagy Piroska
375 oldal.
Hozzászólások
[Komavary további írásai]
