SFmag

A videojáték adaptációkról sok jót eddig nem lehetett elmondani, szinte mindegyikük borzalmas, vagy felejthető alkotás. Na, de most megérkezett a mozikba az Assassin’s Creed videojáték-sorozat filmváltozata olyan nevekkel, mint Michael Fassbender, Jeremy Irons és Marion Cotillard, valamint a reménnyel, hogy ez az átok végre megtörik.

Sajnos azonban ez sem lett egy jó film. Akadnak ugyan kiemelkedő pillanatai, és a soundtrackje is fantasztikus, de amikor a szereplők beszélnek benne, vagy történetet akarnak a néző arcába erőltetni, akkor bizony komoly gondok támadnak, és ez tönkre vágja a filmélményt.

Callum Lynch átlagos kis srác a vidéki lakókocsiparkban, aki egyik nap arra ér haza, hogy apja csuklyás figurának öltözve megölte anyját, és közben fekete SUV-k és fegyveresek sorakoznak fel a házuk előtt, apja pedig annyit mond, hogy meneküljön és rejtőzködjön. Évtizedekkel később Callumot (Michael Fassbender) gyilkosságért elítélik, majd ki is végzik, hogy ezt követően az Abstergo nevű titokzatos cég komplexumában ébredjen, akik ugyan megmentették a halálból, de cserébe Dr. Sofia Rikkin (Marion Cotillard) vezetésével különös kísérleteket hajtanak végre rajta.

Cal megtudja, hogy az Abstergo egy Animus nevezetű gépezet segítségével elő tudja hozni a DNS-emlékezetét, múltbéli leszármazottjainak emlékeit, amelyeket ő valóságként él meg. Dr. Rikkint és apját (Jeremy Irons), az Abstergo tulajdonosát pedig Cal egy 1492-ben élt őse, egy Aguilar nevű asszaszin emlékei érdekelnek, és azon belül is egy különös tárgy, az Éden almája, amely… és nehéz ezt így leírni, de a szabad akarat genetikai kódját tartalmazza, amelynek birtoklásáért a templomos szekta évszázadok óta küzd az ezt védő asszasszin testvériség felesküdött harcosaival. Szóval, van ez a tárgy, az alma, ami fontos, és kell, ezért űzik Callumot újra és újra a múltjának emlékei közé, ő pedig nem tudja, hogy mit tegyen, melyik oldalra álljon, mit kezdjen a megelevenedő emlékeivel. Megírt karakter híján ez elég nehéz is.

Pedig a film helyenként majdnem úgy dübörög, mint a Mad Max, a középkori Andalúziában játszódó akciójelenetek vérprofik, a büdös, füstös városban még szinte a szagokat is lehet érezni, a zenét eszméletlenül eltalálták, az akciók pergők, jól megkoreografáltak. Ezek a részek a film csúcspontjai, még úgy is, hogy a múltbéli karakterekről semmi derül ki, mindhárom jelenetsor öncélú akcióorgia-klip, ráadásul mivel a jelenbéli szálban tudjuk, hogy mi a végkimenetele a múltbéli eseményeknek, izgulni nagyon nincs miért.

Csak sajnos létezik egy jelenbeli szál, amelyben vannak szereplők, akik beszélnek, és amikor megszólalnak, az valami tragikus. Élettelen, bűnrossz párbeszédek papírmasé karakterek szájából, amire csak rátesz maga a történet, aminél bármelyik videójáték sztorija érdekesebb. Az Assassin’s Creed játékok (és a könyvek) pont a történelmi korokba helyezett kalandok miatt működnek, az Abstergónál játszódó jelenbeli mellékszálak eddig az összes részben, amit láttam, mind idegesítő, unalmas közjátékok csupán, és egyetlen előnyük, hogy a játékidő elhanyagolható százalékát tették ki. Ehhez képest a filmben a játékidő háromnegyede a jelenben, az Abstergo komplexumában játszódik, és kb. fél óra juthat mindössze a spanyol inkvizícióra, itt is csak pár mondatot darálnak el spanyolul, aztán már tolják is az akciót, igazi történet, jellemek egyáltalán nincsenek.

Pedig az Animus és a DNS-emlékek előhozatalának bemutatása (és most tekintsünk el ennek értelmétől) jól sikerült, kifejezetten látványos, csak közben maga Callum vagy bármelyik szereplő sorsa, problémái nem tudtak egy pillanatra sem érdekelni, ahogy a templomos-asszaszin konfliktus is maximum azoknak jelent bármit, akik ismerik a videojátékokat, az átlagnéző maximum az irtánt érdeklődik udvariasan anyázva, hogy ki ez a sok csuklyás alak a jelenben és a múltban?

Nem tudom, mi volt a cél ezzel a filmmel. Most tényleg ennyire hülyének nézik a moziba járókat, vagy azt gondolták, hogy a videojáték adaptációk esetében ennyi is elég? Pedig a játékok és a kapcsolódó, saját lábukra álló franchise regények egy egészen jó és kerek világot építettek fel. Az előjelek is biztatóak voltak, már-már elhittem, hogy ezúttal tényleg komolyan vehető film készül, komoly nevekkel, komoly fogadkozásokkal, ehelyett egy klisés, kiszámítható, helyenként unalmas, helyenként látványos, és Assassin’s Creednek nagyon kevés múltbéli jelenetet tartalmazó, fájdalmas alkotás született.

Nagy kár érte, mert az alapanyagból jóval többet is ki lehetett volna hozni, így egy iszonyú pazarlás az egész, ami tartok tőle, hogy a jövőbeni Assassin’s Creed filmes univerzum terveket is maga alá temeti.

A film december 29-étől tekinthető meg idehaza a mozikban.

Hozzászólások

hozzászólás