SFmag

Amikor az ember kezébe kerül egy kínai termék, óhatatlanul is felszínre tör az a bizonyos előítélet, mely szerint a Kínából származó termékek meglehetősen silány minőségűek. Szerencsére Cixin Liu regénye a már nem is olyan ritka kivételek közé tartozik: A Háromtest-probléma egy rendkívül szórakoztató hard SF regény, lélegzetelállító izgalmakkal és elképesztő tudományos elméletekkel.

A történet a kínai kulturális forradalom idején kezdődik, amely során Ye Wenjie – elborzadva a forradalom szörnyűségei miatt, kiábrándulva az emberiségből – saját céljaira használ fel egy titkos katonai projektet, melynek célja a kapcsolatfelvétel idegen intelligenciával. A közeli jövőben pedig egy alkalmazott tudományokkal foglalkozó tudós és egy öntörvényű nyomozó különös párosára hárul a feladat, hogy fényt derítsen a kapcsolatfelvétel körülményeire és következményeire. Valójában nehéz a cselekményről írni anélkül, hogy fontos eseményekre rá ne világítanék (személy szerint mind az angol, mind a magyar kiadás fülszövegét egy kicsit túlságosan is sokatmondónak tartom).

A történet központi témája tehát egy klasszikus sci-fi toposz, a kapcsolatfelvétel. Ám nem a megszokott értelemben, hiszen bár bizonyított az idegen civilizáció léte, a valódi fizikai kapcsolat csak a távoli jövőben fog megtörténni, hellyel-közzel csak üzenetváltásokra került sor. Ennek a fura, de valószerű szcenáriónak a háttere a nyugati zsánerirodalmon nevelkedett olvasóknak elsőre szokatlannak tűnhet, de a cselekmény előrehaladtával a vártnál kevesebb különbözőséget lehet megfigyelni. Jelen esetben is visszatartja a kormány az információt az idegenekről és a saját céljaira akarja használni a felfedezést.

Szokatlan lehet viszont az olyan mértékű emberi elkeseredettség és kiábrándultság, ami Ye Wenjie tetteinek a hajtóereje. Elgondolkodtató, hogy lehetséges-e elérni a kiábrándultság azon fokát, ahol már az emberiség, mint faj sem számít. Az ázsiai háttér miatt a szereplők nem követik a klasszikus értelemben vett nyugati archetípusokat. Persze akad közöttük olyan is, aki bármelyik angolszász regény lapján sem okozna feltűnést, de időnként bizonyos szereplők indítékaival és tetteivel nem értettem egyet. A karakterkezelés valahogy nem teljesen gördülékeny: van, aki csak a már említett archetípust testesíti meg, és nem fejlődik semmit a cselekmény során, illetve bizonyos esetekben számomra érthetetlen volt néhány szereplő motivációja – gondolok itt a tudósok öngyilkossági hullámára. Ezek viszont következhetnek a szokatlan kulturális háttérből is, ami lehet jó is, mint üdítő újdonság a nyugati irodalom karakterei után, de lehet frusztrációra okot adó tényező is, ezt mindenki maga fogja majd eldönteni az olvasás során, számomra az előbbi volt.

Többek között a kiváltott érzelmek mennyisége is minősége is minősít egy történetet. Ez a könyv képes volt belőlem is intenzív érzelmek széles skáláját kiváltani, még úgy is, hogy valójában újraolvasás volt, hiszen angolul már olvastam. A dühtől kezdve, a könnyed élvezeten át, egészen az őrjítő feszültséget is átélhetjük az olvasás során.

De nem is a kapcsolatfelvétel toposza és nem is a kiváltott érzelmek a regény csúcsa, hanem a benne szereplő tudomány. Rendkívül ügyesen vegyíti az író az olyan „egyszerű” csillagászati jelenséget, mint a névadó háromtest-probléma, az olyan már-már Egan-i magasságokba törő teóriákkal, mint például az N dimenziós tér és az elemi részecskék kapcsolata. Mindezeket képes a lehető legszemléletesebben és – téma keretei által adottan – közérthetően elővezetni. Egy ponton például a számítógép működési elvét magyarázza el egy virtuális valóságban játszódó játék segítségével, ami számomra a szakmám miatt különösen kedves része a regénynek, de azok számára is érthetővé teszi a Neumann-elvű számítógépet, akik eddig idegenkedtek tőle (innen is üzenném: Mr. Cline, lehet minőségi módon használni a virtuális valóságot!). Így a keményvonalas hard sci-fit nem kedvelő olvasók is élvezni fogják a könyvet.

Bár 2015-ben elnyerte a Hugo-díjat legjobb regény kategóriában, ne feledjük, hogy az akkor kialakult botrány és a visszalépések nélkül valószínűleg nem kapta volna meg ezt a kitüntetést – pedig erre teljes mértékben rászolgált. Én már akkor is elégedetten tettem volna le a könyvet, ha csupán a tudományos részek szerepeltek volna benne, ha csupán a háromtest-problémáról és az idegen civilizációról olvashattam volna. Ám az író tovább megy és egy komoly kérdéseket feszegető tudományos-fantasztikus thrillert alkotott, ami minden sci-fi rajongó polcán ott kell, hogy legyen.

Hozzászólások

hozzászólás