SFmag

Irodalomtörténeti pillanat és kötet egyszerre: a GABO kiadó jóvoltából magyarul is megjelenik a kint már szinte intézménynek számító válogatás. Az ausztrál szerkesztő, Jonathan Strahan által összeállított, 2015 legjobb rövid prózáit tartalmazó kötetet két részben mutatjuk be.  A sci-fi novellák után most Rorimack írását olvashatjátok a kötet fantasy novelláiról.

Kevés idei magyar nyelvű kiadványt vártam akkora lelkesedéssel, mint ezt a gyűjteményt. Nem azért, mert a benne közölt írásokhoz ne lehetne hozzájutni – épp ellenkezőleg: ahogy az a sorozatszerkesztő, Jonathan Strahan előszavából kiderül, a valódi gond egyrészt a bőség zavara: a rövidebb műfajok második virágkorukat élik, és ez a virágkor nagyban épít a digitális világra. Ez pedig, többek között, szinte végtelen, ingyen hozzáférhető, ragyogó írást jelöl. Elkel hát valaki, aki mindezt megszűri és kötetbe rendezi, de még ezekből a gyűjteményes kötetekből is nehéz válogatni. A Gabo kiadó jól választott: a Strahan-válogatások tíz év alatt az egyik legjelentősebb ilyen antológia-sorozattá nőtte ki magát, és külön öröm, hogy a sci-fi mellett fantasy novellák is helyet kaptak, valódi kistükrét nyújtva a 2015-ös angolszász SF irodalomnak.

Másrészt viszont a bőséggel szemben ott van egy fájó hiány is: ugyanezekhez az írásokhoz, de általában antológiákhoz is, magyar nyelven nehéz hozzáférni. Ott vannak persze a nagy nevek gyűjteményes kötetei, és néha fel-felbukkan egy-egy tematikus válogatás is, de ezek nem tudják teljes egészében bemutatni azt, hogy valójában merre is tart a kinti SF. Erre is ragyogó alkalom ez a válogatás: rengeteg, nagyszerű alkotó most először olvasható magyarul, és a tengernyi név (mind az eredeti alkotóké, mind a fordítóké) óriási segítség, hogy merre keressünk tovább.

Mindez nem jelenti azt, hogy csupa tökéletes alkotással lesz dolgunk. Egy mesterségbeli szint garantált, de pont a sokszínűség következménye, hogy az új kedvencek mellett lesz olyan írás is, amit csak egy unott sóhajjal tudunk értékelni.

Erre a kettőségre talán a legjobb példa Neil Gaiman nyitónovellája, a Fekete Kutya. A Gaiman-név már önmagában garancia, pláne az, ha tudjuk, egy újabb Árnyék-történetet olvashatunk a legrutinosabb Árnyék-fordító, Juhász Viktor tolmácsolásában. Másrészt viszont mintha csak egy képregény-különszám lenne, ahol a fővonal hőse egy egzotikus országba utazik, ahol ízelítőt kapunk a helyi legendákból, a történet meg izgalmas, de a fősodor szempontjából semmi tétje nincs.

Szintén Juhász Viktor fordította Kai Ashante Wilson Kaiju Maximusát, és ez sem volt könnyebb feladat. Wilson lubickol a nyelvben, és írásai akkor bontakoznak ki, amikor a látszólag idegen elemek az olvasás során összesimulnak. Ez az írás is egy bukott világunkra építő fantas-környezetbe repít, és jó posztapokaliptikus történet módjára nem kíméli hőseit. Ezzel szemben Kelly Robson írása, a Versailles vizei mondhatni egy hagyományos történet vizitündérekről, vécécsészékről, becsvágyról és becsületről (Miks-Rédai Viktória fordítása). Hogy Tamsyn Muir története része akar-e lenni a Cthulhu-mítosznak, az kérdéses, mindenesetre ha valaha összeeresztenénk az Elveszett Próféciákat a tiniregényekkel és Őszörnységével, az valahogy így nézne ki. A kötet legblődebb története, de ez javára válik.

Vannak olyan, teljesen evilági történetek, amik többször megidézik az írókat, mert önmagukban olyan hihetetlenek, hogy mindenképpen fikciót kell belőlük írni, hogy elfogadjuk valóságnak. A Vér, hamu, fonat újból emléket állít a szovjet női vadászpilótáknak, a Nachthexeneknek, és bár sem Genevieve Valentine írásából, sem a fordításból (Kőszeghy Anna) nem hiányzik semmi, a magyar olvasókban ott van az az érzés, hogy mi ezt azért már olvastuk egy jobb formában. Alyssa Wong is ebben a kötetben mutatkozik be a hazai közönségnek, mégpedig eddigi egyik legerősebb írásával, a Nebula-díjas Sorvadó anyának éhező leányával (Miks-Rádai Viktória). Horror ez a javából, amelyben megfelelő arányban keveredik a szeretet a rettenettel.

A Liliom és Szarv esztétikai, gasztronómia élmény: Catherynne M. Valente kiszámított darabokban porciózza elénk egy másik világ szokásait, és a tálak forgatagában könnyű elfelejteni, hogy az ételekben más is rejtőzik (Ha Valente, akkor persze Kleinheincz Csilla a fordító). Sam J. Miller két történettel is szerepelt a kötetben, az Otthonok szellemei a fantasy történet. Érdekes látni, ahogy a kortárs történések, mint esetünkben a bebukó lakáshitelek, ennyire egyértelműen lépnek be az SF-be, még ha az eredmény nem több egy korrekt kísértethistóriánál (Roboz Gábor fordítása).

Nike Sulway írása (Márton Zsófia fordításában) volt számomra a kakukktojás, nem sikerült megfejteni, nem értettem, miért van itt. Igen, rinocéroszok mozognak az életben, mintha Updike Nyula nemet és fajt váltott volna, de? Mindenesetre megnéztem, hogy hol lehet adakozni rinocéroszmentő-programokra.

Fantasy szempontból a kötetet Usman T. Malik kisregénynyi terjedelmű írása zárja (Tamás Gábor fordításában). Elfeledett múltról szól, magára találásról, önmagunk vállalásáról és persze Pakisztánról meg dzsinnekről, amiről túl könnyű lenne azt mondani, hogy az Ezeregyéjszaka világát idézi meg korunkban, mert pont azt mutatja meg, hogy teljesen más irányba is el lehet jutni.

Úgy olvastam végig a kötetet, hogy kiszemezgessem az inkább fantasy tematikájú írásokat: így, fél könyv után is világos, hogy erős, színes válogatással van dolgunk. Remélem, még sok követi magyarul, és talán mások is kedvet kapnak, hogy évente elhozzanak egy Best of… gyűjteményt.

Most pedig újból felcsapom a könyvet, hogy a kimaradt írásokat is bepótoljam: egyenként, ízlelgetve.

Az antológia tartalomjegyzéke:

Jonathan Strahan: Előszó 

Neil Gaiman: Fekete kutya (Black Dog)

Paolo Bacigalupi: Hamuváros (City of Ash)

Nalo Hopkinson & Nisi Shawl: Jamaicai gyömbér (Jamaica Ginger)

Alastair Reynolds: Csapatban (A Murmuration)

Kai Ashante Wilson: Kaidzsú maximus®: változatos, szép, új (Kaiju maximus®: ‘So Various, So Beautiful, So New)

Kelly Robson: Versailles vizei (Waters of Versailles)

Geoff Ryman: Kapitalizmus a 22. században (Capitalism in the 22nd Century)

Gwyneth Jones: Tudatosok (Emergence)

Tamsyn Muir: A mélytenger menyasszonya (The Deepwater Bride)

Caitlín R. Kiernan: Dancy vs. a Pteroszaurusz (Dancy vs. the Pterosaur)

Sam J. Miller: Jégtömbök (Calved)

Elizabeth Bear: A szív mocskos feladványa (he Heart’s Filthy Lesson)

Greg Bear: Indul a gép (The Machine Starts)

Genevieve Valentine: Vér, hamu, fonat (Blood, Ash, Braids)

Alyssa Wong: Sorvadó anyának éhező leánya (Hungry Daughters of Starving Mothers)

Catherynne M. Valente: Liliom és szarv (Lily and Horn)

Robert Reed: A császárnő teljes pompában (The Empress in Her Glory)

Jeffrey Ford: A tél kísértete (The Winter Wraith)

Ian McDonald: Botanica Veneris: Ida, Rathangan grófnője: Tizenhárom papírkivágás(Botanica Veneris: Thirteen Papercuts by Ida Countess Rathangan)

Vonda N. McIntyre: Húgocskák (Little Sisters)

Sam J. Miller: Otthonok szellemei (Ghosts of Home)

Nike Sulway: A Karen Joy Fowler Olvasókör (The Karen Joy Fowler Book Club)

Kim Stanley Robinson: Felszólalás (Oral Argument)

Simon Ings: Drónok (Drones)

Usman T. Malik: A koldusherceg és az eukaliptuszdzsinn (The Pauper Prince and the Eucalyptus Jinn)

Kelly Link: Rombolj és találj (A Game of Smash and Recovery)

Ann Leckie: Más néven a világ (Another Word for World)

Hozzászólások

hozzászólás