Irodalomtörténeti pillanat és kötet egyszerre: a GABO kiadó jóvoltából magyarul is megjelenik a kint már szinte intézménynek számító válogatás. Az ausztrál szerkesztő, Jonathan Strahan által összeállított, 2015 legjobb rövid prózáit tartalmazó kötetet két részben mutatjuk be. Először SFinsider írását olvashatjátok a kötet sci-fi novelláiról. (A fantasy novellákról Rorimack írt, és ezen a linken találjátok.)

jonathan-strahan-szerk-az-ev-legjobb-science-fiction-es-fantasynovellai-2016Olyan nincs, hogy minden írás mindenkinek tetsszen. És olyan sincs, hogy ne találjon bárki sok jó elbeszélést ebben a könyvben. A science fiction termés jól demonstrálja, hogy hányféle hangon és témával lehet történetet mesélni: tárgyilagosan, kalandregényesen, bírósági monológként. A sokféleség mellett érdemes megnézni, hogy van-e valamilyen irány, inspiráció, ami tavaly a kötetben szereplő művek íróira jellemző.

Az elsőre észrevehető, hogy a jövő még mindig apokaliptikus színezetű. A felhúzhatós lánnyal világsikert aratott Paolo Bacigalupi írása, a Hamuváros például a klímaváltozás drámai következményeit nyögő USA-t villantja fel. A jövőbeli Phoenix lakói csak a készülő kupolában reménykedhetnek, na meg abban, hogy rendesen megtanulnak kínaiul. A kupola, mint egy új élőlény kiváló metafora a történetben kibomló drámára. Ebben a világban a vizelet újrahasznosítandó, és Amerika darabokra hullott; ha van munkád, akkor van esélyed a túlélésre. Nem épp eredeti gondolatok, de Bacigalupi a kispróza mestere, pontosan, hatásosan ír. Sam J. Miller kitűnő történetében, a Jégtömbökben a posztarktiszi világban járunk: a jégsapka felolvadt, New York a vízbe süllyedt (amerikai tragédia!), és nem kínaiul, hanem svédül kell tanulni. De a felállás hasonló, vagyis az éghajlatváltozás kicsinálja az amerikai álmot. Miller apa-fiú kapcsolatot bemutató novellája nagyon erős érzelmileg, ügyesen adagolja az ismereteket a torokszorító katarzisig. Simon Ings hamisítatlan brit elbeszélése, a Drónok pedig már a méhek kihalása utáni korszakba kalauzol minket, ahol ráadásul sok a férfi és kevés a nő. Az angolokra jellemző disztopikus felhang (a polgármester sörrel szentel fel embereket, egy férfinak akár száz gyereke is lehet) realista és szatirikus, ahogy egy igazi disztópia megkívánja. Nyoma sincs itt a gyenge írók által bemutatott nagyon is átlátszó disztópiáknak: itt tényleg úgy tűnik, hogy a káoszra adott válasz rendet szült – még ha elég bizarrt is.

Két történet is visszahoz valamit a 19. századi felfedezések korából és hangulatából. Ha jobban belegondolunk, a sci-fi is innen indult, ez volt a fókuszában: az ismeretlen elérése és bejárása, felcímkézése, majd leigázása. A mindig jó stilisztikájú Ian McDonald a már címében is régimódinak tűnő (Botanica veneris: Ida, Rathangan grófnője: tizenhárom papírkivágás) sztorija egy sosemvolt vénuszi kalandhistória: különös lényekkel, megdöbbentő flórával és faunával, kalózokkal és hajókkal. Elizabeth Bear szintén a Vénuszra repít bennünket A szív mocskos feladványában, de nála az emberi kapcsolatok metaforájaként is jól működik az elbeszélés. Érdekes, hogy a Mars után a Vénusz is újra felbukkan az íróknál.

Két szerző is foglalkozik magával a tudománnyal, a tudományos megismeréssel. Caitlín R. Kiernan a Dancy vs. a pteroszaurusz-ban, még ha közhelyesnek tűnően is, de a hit és tudomány szembenállását jeleníti meg. Ez a nem túl hosszú elbeszélés elképesztő jól van megírva, a párbeszédek élesek, az ötlet jópofa, a két szereplő pedig a rövid terjedelem ellenére karakteres. A brit űroperák egyik királya, Alastair Reynolds egy nagyon furcsa, de épp ezért elég eredeti történetben számol be egy madártani kísérlet utóhatásáról. A Csapatban című sztori a tudományos élet emberi játszmákkal is bőven megtűzdelt oldalát is bemutatja. Szellemes, kihagyhatatlan írás.

Strahan

Jonathan Strahan

Ha az olvasó a sci-fi bizarrabb régióit célozná meg, Vonda N. McIntyre űrhajóstörténete, szimbiótákban gazdag Húgocskák garantáltan hasba rúgja. Nike Sulway írását, A Karen Joy Fowler olvasókört pedig a nagyon érthető próza ellenére sem lehet hova tenni. A könyvet olvasó és bonyolult érzelmi életet élő rinocérosz bikák képe még sokáig kísérteni fog…

Ismertetőm legvégére hagytam a kedvencemet, ami már annak idején eredetiben is lenyűgözött. A rendkívül termékeny Robert Reed elbeszélése, A császárnő teljes pompában azt mutatja be, hogy milyen hatásokkal jár, amikor az idegenek egy ötvenes, értelmes, de mégis szürke asszonyt tesznek meg földi helytartójuknak. Ilyen jól megírt elbeszélést ritkán olvasni: dinamikus, stílusos, minden a helyén van, sehol egy felesleges szó. Az érzelmi szál, az asszony saját története pedig hideg, pontos. Reed írása pontosan ott és úgy ér véget, ahol kell. Igazi mestermű.

Jonathan Strahan kötetét úgy kell fogyasztani, mint valami nagyon nemes nedűt: kortyonként, vagyis elbeszélésenként, és akkor elég sokáig kitart.

Az antológia tartalomjegyzéke:

Jonathan Strahan: Előszó

Neil Gaiman: Fekete kutya (Black Dog)

Paolo Bacigalupi: Hamuváros (City of Ash)

Nalo Hopkinson & Nisi Shawl: Jamaicai gyömbér (Jamaica Ginger)

Alastair Reynolds: Csapatban (A Murmuration)

Kai Ashante Wilson: Kaidzsú maximus®: változatos, szép, új (Kaiju maximus®: ‘So Various, So Beautiful, So New)

Kelly Robson: Versailles vizei (Waters of Versailles)

Geoff Ryman: Kapitalizmus a 22. században (Capitalism in the 22nd Century)

Gwyneth Jones: Tudatosok (Emergence)

Tamsyn Muir: A mélytenger menyasszonya (The Deepwater Bride)

Caitlín R. Kiernan: Dancy vs. a Pteroszaurusz (Dancy vs. the Pterosaur)

Sam J. Miller: Jégtömbök (Calved)

Elizabeth Bear: A szív mocskos feladványa (he Heart’s Filthy Lesson)

Greg Bear: Indul a gép (The Machine Starts)

Genevieve Valentine: Vér, hamu, fonat (Blood, Ash, Braids)

Alyssa Wong: Sorvadó anyának éhező leánya (Hungry Daughters of Starving Mothers)

Catherynne M. Valente: Liliom és szarv (Lily and Horn)

Robert Reed: A császárnő teljes pompában (The Empress in Her Glory)

Jeffrey Ford: A tél kísértete (The Winter Wraith)

Ian McDonald: Botanica Veneris: Ida, Rathangan grófnője: Tizenhárom papírkivágás(Botanica Veneris: Thirteen Papercuts by Ida Countess Rathangan)

Vonda N. McIntyre: Húgocskák (Little Sisters)

Sam J. Miller: Otthonok szellemei (Ghosts of Home)

Nike Sulway: A Karen Joy Fowler Olvasókör (The Karen Joy Fowler Book Club)

Kim Stanley Robinson: Felszólalás (Oral Argument)

Simon Ings: Drónok (Drones)

Usman T. Malik: A koldusherceg és az eukaliptuszdzsinn (The Pauper Prince and the Eucalyptus Jinn)

Kelly Link: Rombolj és találj (A Game of Smash and Recovery)

Ann Leckie: Más néven a világ (Another Word for World)

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. Hanna szerint:

    A Vénusz többszöri felbukkanása annak köszönhető, hogy McDonald és Bear novellája is a Martin-Dozois féle Old Venus antológiából lett kiválogatva. 🙂

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon