A novelláival ismertté vált és Theodore Sturgeon és Locus jelölést kapott koreai–amerikai matematikusról, Yoon Ha Lee-ről Gardner Dozois, az egyik legnevesebb SF szerkesztő azt írta, hogy Lee egyike azoknak, akik a science fictiont a huszonegyedik századba segítik.
Első regényét sokan az év legígéretesebb sci-fi könyveként várták. A Ninefox Gambit egy korábbi novellájában (The Battle of Candle Arc) már felbukkant világban játszódik, ahol a társadalmi és hitrendszer a felsőbb matematika útján egyúttal a fizikai törvényeket is meghatározza. Nehéz pontosan megmondani, hogyan is működik a világ, ugyanis Lee a magyarázatokat mélységesen megvető írók csoportjába esik. A regény első két fejezetébe még a dörzsölt sci-fi olvasóknak is beletörhet a bicskája, Lee ugyanis rögtön egy hadművelet közepén csap a a húrokba, és a szokatlan terminusok, különös koncepciók minden kifejtés nélkül röpködnek a levegőben a lövedékekkel együtt. Annyi mindenesetre már az első oldalak után elmondható, hogy ennek a könyvnek a világa egyik másikra sem hasonlít, a megismerhető és kihasználható fizikai törvényszerűségek helyén manipulálható filozófiák állnak. Az uralkodó hitrendszer (kalendárium) területén túl a kalendrikus matematikán alapuló technológiák is megszűnnek működni, ami érdekes szituációkat idéz elő a háborúban, ahol az ellenséges területre behatoló katonák fegyverei egyszer csak felmondhatják a szolgálatot.
Egy ilyen világban az univerzum kohézióját a megingathatatlan társadalmi konszenzus biztosíthatja csak, ezért a hexarchátus mindent megtesz, hogy a fennmaradását veszélyeztető, idegen ideológiákat kiirtsa. A főszereplő Cheris, aki mezei tisztként kerül az események sűrűjébe, miután sietve tábornokká nevezik ki, hogy hat másik generálissal együtt felszámolja a birodalom szívében álló erődben megindult kalendrikus rothadást (vagyis az ideológiai bomlást). Cheris nem egyszerűen Kel katona, hanem egyúttal matematikazseni is, ezért esett rá a választás, hogy a több évszázada börtönbe zárt őrült tábornok, Jedaót hozzá kapcsolják.
A The Battle of Candle Arc című novellában megismert Shuos Jedao a hexarchátus (akkor még heptarchátus) legzseniálisabb katonai lángelméje volt, aki élete folyamán egyetlen csatát sem vesztett el, ragyogó pályafutása azonban véget ért, amikor egy eretnek rothadást úgy számolt fel, hogy egy komplett űrállomást elpusztított valamennyi lakosával együtt és aztán agyonlőtte a parancsnoki hídon tartózkodó tiszti kart. A megbomlott elméjű tábornok eszére azonban ismét szükség van, és Cheris úgy kap egy mások számára láthatatlan, érzékelhetetlen kísérőt, hogy voltaképpen maga sem tudja, mennyire bízhat meg benne és mennyire kiterjedt Jedao őrülete.
A két karakter kapcsolata a regény legizgalmasabb aspektusa, részben a Jedao múltjában található rejtély miatt – mivel minden jel arra mutat, nem ok nélkül őrült meg, de már maga sem emlékszik rá, miért történt és hogyan –, részben a bizonytalanság folytán, amely mindvégig ott van egymásra utaltságukban. Nem tudni, Jedao mikor mond igazat, mikor manipulálja Cherist, akinek a többi tábornokkal szemben is állnia kell a sarat, hiszen abban a pillanatban, hogy úgy tűnik: elhatalmasodott rajta az őrült generális, vége az életének.
A regény egy bravúrosan megírt, de magát nehezen megadó katonai sci-fi, amely lényegében egyetlen erőd ostromát öleli fel, de a végén nemcsak Jedao, de a hexarchátus titkait is felfedi. Yoon Ha Lee kétségtelenül Greg Egan és Hannu Rajaniemi rokona abban, hogy fikarcnyit sem érdekli, olvasói tudják-e követni, de megéri belefektetni az energiát, mert valóban különleges világú, eredeti történetet kapunk. Bevallom, engem nem nyűgözött le maradéktalanul, mert hiányoztak bizonyos magyarázatok, és Cheris és Jedao kettősét leszámítva a többi szereplő felületes maradt, de kész vagyok elismerni Yoon Ha Lee tehetségét, és abban is biztos vagyok, hogy sokat várhatunk még tőle.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
