Talán mindenki hallotta már Elon Musk milliárdos technológiai befektető és különc zseni egyedi hangzású nevét, ha másért nem, egyik-másik, a nevéhez kötődő vállalata kapcsán (Tesla Motors, SpaceX), vagy akár csak azért, mert sokan előszeretettel hasonlítják Tony Starkhoz/Vasemberhez (noha emberileg semmi közös nincs bennük). Ashley Vance technológiai újságíró életrajzi könyvéből (HVG Kiadó, 2015) nemcsak Elon Musk az élettörténetét ismerjük meg a dél-afrikai nehéz gyermekkorától kezdve az USA-ba költözésén át a folyamatos kudarcokig, majd a sikerekig, hanem magát az embert is, emellett betekintést nyerhetünk az elsőre totálisan őrültnek tűnő jövőképébe.
Musk első internetes vállalkozása a Zip2 volt (1995-ben, 23 évesen), egy térképekkel összekötött kereshető céges telefonkönyv, az ötlet messze megelőzte a Google Maps és hasonló alkalmazások korát. Musk ennek a dotcom érában alakult startup vállalkozásnak az eladása révén lett milliomos, és szinte a teljes vagyonát (azért egy 1 millió dolláros McLaren F1 saját használatra még belefért) azonnal egy újabb vállalkozásba, az X.comba, egyfajta internetes banki szolgáltatásba fektette, amelyet aztán balhék sora után hagyott ott egy újabb felvásárlást követően, immár százmillió dollár feletti bankszámlával. (Az X.comból született meg aztán a Paypal.)
Ebből a pénzből harmincéves korától kezdve élete végéig playboyként élhetett volna a Szilícium-völgyben, ő azonban helyette létrehozta azt az első hallásra egy hatalmas pénznyelőnek tűnő, gyermekien naiv vállalkozást, amelybe talán senki más nem mert volna belevágni: ez a SpaceX, amely mostanra a világ legolcsóbb és legolcsóbban fellőhető hordozórakétáit gyártja, és lassanként forradalmasítja az űr-teherszállítást. A SpaceX egy közel másfél évtizedes projekt, rengeteg buktatóval és keserves kudarccal, amely mostanra kezd összeállni, ahogy a számtalan sikertelen indítás, landolás után már stabil, visszatérni is képes rakétákat képesek előállítani.
Bill Gates és Neal Stephenson, sci-fi író egy Tesla S modellben (közöttük Stephenson Seveneves című regénye)
Ezzel párhuzamosan Musk egy másik ambiciózus vállalkozást is felfuttatott, miután a Tesla Motors cég elektromos autógyártó cég első emberévé vált. Régóta álmodozott alternatív energiaforrással hajtott járművekről, és amikor lelkes fiatal mérnökök befektetőt kerestek, azonnal döntött, és hamarosan ő maga vált a Tesla első emberévé. Nem kisebb célt tűztek ki, mint a teljes autóipar forradalmasítását, és bár a Tesla belső feszültségekkel teli pályája hasonlóan alakult a SpaceX-hez, távozó alapítók, sorozatos kudarcok után egyszerre csak minden összeállt. Hogy mit is jelent ma a Tesla Motors az üzleti életben, azt tökéletesen érzékelteti az a néhány héttel ezelőtti hír, amely során Elon Musk a twitteren bejelentette, hogy a Tesla nem a Samsunggal, hanem a Panasonic-kal szerződik le hosszútávra lítium akkumulátorgyártásra. Ennek eredményeképp a Samsung tőzsdei értéke azonnal 500 millió dollárral csökkent, míg a Panasonicé 800 millió dollárral nőtt.
Ugyanakkor az is tény, hogy a bukás folyamatosan ott lebeg a feje felett: elég egyetlen baklövés, és mind a Tesla, mind a SpaceX könnyen összeomolhat. 2008 környékén nem sokon múlott, hogy ez meg is történjen. A két cég ekkorra szinte teljesen felemésztette Musk több százmillió dolláros vagyonát, és közben nem tudtak semmilyen átütő eredményt felmutatni. Musk már azon gondolkodott, hogy feláldozza az egyik céget, hogy megmentse a másikat, sőt, komoly tárgyalásokat folytatott a Google-lal, hogy eladja nekik a Teslát a cég fennmaradása érdekében.
Aztán hirtelen felmutattak egy sikeres SpaceX kilövést, amely nyomán kaptak egy komoly NASA-megrendelést, ezzel párhuzamosan sikeresen megindult a Tesla Model S piacra dobása is, és az addig többnyire a csőd szélén egyensúlyozó Tesla imidzse elképesztően magasra emelkedett. Autóik mostanra egyfajta technoutópista életformát kínáltak a szimpla autón túl a professzionális, futurista formatervezéssel, a teljesen automatizált és távolról folyamatosan frissített szoftvervezérléssel, a szerviz- és olajmentes működéssel, környezetbarát üzemmel, és az egyelőre tesztelés alatt álló önvezető funkcióval.
„Ha a Daimler meg akarja változtatni az egyik kijelzőjét, fel kell vennie a kapcsolatot a világ másik végén lévő beszállítójával, majd ki kell várnia, hogy egy csomóan rábólintsanak… A Teslánál, ha Elonnak úgy tartja kedve, hogy húsvétra minden kijelzőn egy húsvéti nyuszi virítson, akkor néhány óra alatt el is tudja intézni.” (Ali Javidian, a Tesla korábbi mérnöke)
De miről is szól ez a sok cég valójában? Miféle álmot kergetnek, mi közöttük a kapcsolat, és mit akar elérni valójában Elon Musk?
Itt van a SolarCity, Elon két unokatestvére által alapított vég, amelynek szintén Elon a fő tulajdonosa és elnöke. Az általuk gyártott napelemekhez a Tesla energia tárolására alkalmas akkumulátorokat gyárt. A SolarCity látja el a Tesla egyre bővülő töltőállomáshálózatát napelemekkel. A Tesla és a SpaceX folyamatosan tudást, technológiát cserél, és együtt olyan rugalmasságot nyújtanak, amely jelenleg a szabályozásoktól és bürokráciától szenvedő az űr-, az autó- és a napenergia ipart is megbénítja. (A Hyperloop tervezett csőkapszulás szupersebességű közeledési eszköze is természetesen napenergiával működne.)
Minden összefügg egymással, Elon ugyanis „csak” mellékprojektekként tekint ezekre a cégekre, mert a fő célja továbbra is az, hogy az emberi faj több bolygón is megvesse a lábát. Ugyanis Musk még fiatal korában fejébe vette, hogy az emberiségnek nem szabad a Földön maradnia, mert ezzel elpusztítja magát, helyette mielőbb el kell kezdeni más bolygókat is kolonizálnunk. A SpaceX végső, távlati célja így valójában az, hogy embereket juttasson a Marsra, sőt, akár Muskot magát is, ha úgy alakul.
SolarCity
És most már egyre többen gondolják azt, hogy ez az ember tényleg nem viccel, és neki valóban sikerülhet elérni mindezt. 2016-ban a SpaceX-szel emberes űrrepüléseket terveznek; 2017-ben jön a Tesla Model 3-ja, amely az eddigi Tesla modellek harmadába fog kerülni; épül az USA-t behálózó ingyenes akkumulátor-töltő állomáshálózat, és új, gigagyárakat építenek a várható kereslet kielégítésére. Eközben a SpaceX saját űrközpontot tervez, és ha minden jól megy, 2025-re rendelkezésükre áll olyan gyorsítórakéta és űrhajó, ami nagy mennyiségű rakományt és embereket fog tudni a Marsra szállítani.
Ashley Vance életrajzi könyvének lapjain keresztül részletes bepillantást nyerhetünk mindabba, hogy Musk miként, milyen áldozatok árán jutott el idáig, hogy gyakorlatilag az egész életét a céljainak rendel alá, emiatt nem könnyű ember, empatikus képességei finoman szólva sem túl fejlettek, egyesek szerint nem is rendelkezik ilyesmivel, és a munkát, fanatizmust mindennél sokkal többre tartja. Nem kíméli a munkatársait, beosztottjait, ahogy magát, úgy a vele dolgozókat is képes a tűrőképesség határáig hajszolni a sikerért, de még a leghűségesebb alkalmazottait is képes bármikor kirúgni, ugyanakkor pedig valahol egy visszahúzódó ember, aki bármire képes azokért, akiket a legjobban szeret.
Vance egyrészt a személyes benyomásait, véleményét is belefoglalja az életrajzba az Elon Muskkal zajlott számtalan beszélgetése nyomán, másrészt rengeteg alkalmazottjával, üzlettársával, ismerősével vette fel a kapcsolatot, akik tovább árnyalják a képet, és ettől lesz ez az életrajzi könyv igazán izgalmas. Ha bárki szeretne valamennyire megérteni Elon Muskot, nagyra törő, világformáló terveit, valamint ennek a különös embernek a gondolkodását, akkor ennél a könyvnél jobb forrást nehezen lehetne ajánlani. És ahogy Ashley Vance is megfogalmazza, „az egészben az a lenyűgöző, hogy Musk továbbra is kész arra, hogy akár mindent elveszítsen”.
(Ashley Vance: Elon Musk – Tesla, SpaceX és a fantasztikus jövő feltalálása, HVG kiadó, 2015)
Hozzászólások
[hackett további írásai]
