Szörnyű borító, minőségi tartalom. A 2013-as Bram Stoker-díj elsőregényeknek adható elismerését pedig pont a The Evolutionist, ez a csúf külsejű, mixelt zsánerű, horrorregénynek látszó tárgy nyerte. Hozzá kell tenni: valószínűleg teljesen megérdemelten. (Egy másik jelöltről, a The Year of the Stormról itt írtunk.)
Stacy Troy Las Vegas külsvárosában éli a gondtalan feleségek konfliktusmentes életét. Szerető orvos-férje, Jon, és kamasz fia, Patrick mellett nem sok dolga akad. Mindennapjait a magukra sokat adó, hasonló státuszú feleség-barátnők társaságában tölti, ahol a felszínes fecsegések és a partik szervezése szinte minden idejüket leköti.
De Stacyvel akad egy kis baj: néhány hónapja rémálmok gyötrik. Pontosabban szólva, ezek nem is álmok, mert éjjel nagyon is valóságosan átéli, amint egy hullákkal teli világban holttesteket trancsíroz és dob először egy bevásárlókocsira majd a tűzre, miközben egy árva lélek sem maradt az emberiségből. Az álmokkal nemcsak az a baja, hogy verítékben és néha saját vizeletében, sikoltva ébred fel, hanem nagyon is úgy tűnik, hogy valóságos alapja van az egész rémlátomásnak. Ráadásul férje egyik orvosi könyvéből tanulja meg az emberi test feldarabolásának optimális mechanizmusát, illetve a garázsban megtalálja az álmaiban használt baltát is. Lassan összeáll az egész történet: valamikor a jövőben egy vérzéssel induló járvány kezd elterjedni, amely alvás közben, álmukban végez az emberekkel. A százezrek halálával járó kór háborúk kitöréséhez vezet, a megőrülő maradék emberiség mindent megtesz, hogy ébren maradjon, bedrogozott hordák ölnek, pusztítanak mindenfelé. Az emberiség végnapjait éli, lassú agóniába süllyed.
Stacy a zsigereiben érzi, hogy a jövővel találkozik éjszakánként, és a szeretteivel is végző borzalmat valahogy meg kell akadályozni. Ha ez nem volna elég, hallucinálni kezd: hangokat hall, amelyek azt üzenik neki, hogy Láss! és Emlékezz! és Gyere vissza hozzánk!. Egy Dr. Thomas Light nevű, különös pszichiáter páciense lesz, akit a telefonkönyvből néz ki. Ez az orvos hipnózist alkalmaz nála, melynek során fénylényeket lát, amelyeknek mintha köze lenne mindahhoz, ami történik vele. A regény egy pontján kómába esik, és az író lassan bevezet minket a feszes ritmusú regény hátterébe, amely igazán meglepő és nagyon érdekes. Stacy Troy felébredve kómájából minden orvosi vizsgálat szerint is látszólag makkegészséges, de már gyanítja: a pszichiáter, a lények, a történelemből látott képek és a hangok, valamint a szokatlan naptevékenység minden egy irányba mutat: küszöbön a világvége.
A The Evolutionist nagyon jó regény. Először is, a fiatal írónő, Rena Mason jó munkát végzett: a karakterek élnek, jól elkülöníthetők, az első szám egyes személyben elmesélt sztori ügyesen, kiszámíthatatlanul kanyarog, hogy azután szédítő és meglepő irányt vegyen. A regény esztétikai értéke a stepfordi feleségekre hajazó álomvilág és a rideg, vérben, tűzben, füstben úszó disztópikus jövő elegyében keresendő. (Ez a könyv mellesleg se nem gyomorforgató, se nem gusztustalan.) A feszültség a regénybeli emberek kiegyensúlyozott világában a kimondott és kimondatlan szavak közötti keresendő, a hömpölygő, néha humoros párbeszédekben. A felszínes mosolygás súlyos bűnöket takar, a látszólag jóra törekvő feleségek élete nyomokban sem tartalmaz semmilyen értéket. A Pilátes-jóga, pletyka, shoppingolás arany háromszögében élő nők közül csak főszereplőnk szembesül az emberi civilizáció várható összeomlásával.
Meg kell említeni azokat a részeket is, ahol Stacy a nagyon idegennek ható lényekkel először találkozik: képek, hangok érzékletes leírása során kaphatunk betekintést arról, hogy milyen lehet őrültnek lenni.
De vajon főhősünk őrült? Hogyan lehet egy ilyen felvezetést jól lezárni? Mi a csattanója egy ilyen erős problémafelvetésnek?
A regény legnagyobb erénye pont emiatt a befejezése. Ez egy kompromisszum nélküli, nem-ejtek-túszokat típusú írói hozzáállás, bátor és felemelő lezárása egy dinamikus, önmagát olvastató történetnek.
Felejtsük el azt a véres nőt, aki a borítón oly flegmán figyel minket!
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
