A blockbusterek árnyékában rengeteg megnéznivaló zsánerfilm akad. Ilyen a tavalyi The Frame is, amely a Mátrix és a Truman Show nyomvonalában halad.
A film egyik főszereplője Alex, az egyedül élő kamiontolvaj, aki zaklatott életének nyugodtabb, otthoni perceiben egy mentőorvosokról szóló sorozattal múlatja az időt. Másik főszereplőnk Sam, a mentőorvosnő, aki szintén egyedül él, és kedvenc sorozata a Tolvajok és szentek, melynek főszereplője épp Alex. Egy nap felfedezik egymást a képernyőn keresztül, kapcsolatba lépnek, és rájönnek az igazságra: egymás világában csak mint sorozatsztárok léteznek.
Ezt az egzisztenciális arculcsapást még csak-csak túlélnék, de Sam meglátja a sorozat utolsó epizódjának ajánlóját. Úgy tűnik, hogy az alkotók meg akarják ölni ebben a fiatal tolvajt. Sam felkerekedik, hogy megtalálja az írókat, és valahogy megmentse Alex életét.
A The Frame nem hollywoodi szuperprodukció, ezért híján van az azokra jellemző kiszámíthatóságnak. Példának okéért hispánó a két hős, és igazán üdítő őket nézni (és nyilván egyben fricska is, tekintve hogy a hispánók eddig jobbára főleg romantikus sorozatokban tűntek fel, nem realityben és krimiben). A két színész, David Carranza és Tiffany Maulem jól hozza a figurákat, apró rezdüléseik, gesztusaik pontosak és mélységet adnak a szereplőknek. A nem-hollywoodiság következő eleme a ritmus. Néha lassan csordogál a film, a vége kicsit túlhúzott, de hagy időt arra, hogy ne szívdobogva figyeljük a soron következő akciójelenetet. Habár itt is van erőszakosság és némi CGI, de mégsem ez adja a film gerincét, hanem a férfi és a nő egymásra találása.
A címben megjelenített fogalom – a keret – metaforáját jól kiaknázza a film, a végén talán már egy kicsit túl szájbarágósan is. De pont ekkor érezzük az egész tétjét, drámaiságát és megoldhatatlanságát.
Ahogy nézem, talán ez a legrövidebb filmismertetőm, amit valaha írtam. De alapos okom van rá: a The Frame elég jó film ahhoz, hogy nyugodt szívvel rövidre fogjam az ajánlómat, hiszen nem olyan hosszadalmas és bonyolult a története. Senkit nem akarok tovább győzködni. Ez egy majdnem tökéletesen megrendezett metafizikai urban fantasy, csendes, elhagyott sziget a Marvel-óceánban. (Nem mellesleg a rendező Jamin Winans nemcsak írta és rendezte, de még a zenéjét is szerezte.)
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
Ajánlott még az Ink is a rendezőtől.