Ian McDonald sokoldalú és jó tollú író, aki nemcsak jól megalapozott, de érdekes ötleteiről, hanem emberséges látásmódjáról, kiváló hangulatteremtő képességéről ismert, a kortárs sci-fi egyik nagy alakja. Nemrég a Gabo Kiadónál megjelent magyarul a Síkvándor című sci-fije, az Örökkévaló-sorozat első kötete.
Ezúttal a fiatalabb közönséget szólítja meg, de már az első kötetnél, a Síkvándornál látható, hogy nem csupán felpattant a YA-sikervonatra, hanem sikeresen el is térítette azt, és egy olyan pörgő, izgalmas, de tudományos érdekességeket felvonultató sorozatot hozott össze, ami fiataloknak szól ugyan, de közönségét felnőtteknek – kíváncsi, nyitott, világot nem csak fekete-fehérben látni képes – felnőtteknek tekinti.
Everett Singh tizenhárom éves kamasz: jó kapus, szereti a számítógépes játékokat, a szülei külön élnek, van egy kishúga, és mellesleg kvantumfizikus apja révén érti a kvantumfizikát is, minden esélye megvan rá, hogy ha felnő, nagy fizikus legyen maga is. Odáig nem jut el, jóval hamarabb bizonyítania kell rátermettségét – ugyanis az apját, Tejendra Singhet elrabolják egy londoni utcáról, és úgy tűnik, a rendőrség is titkolja, mi áll a hátterében, mert az Everett telefonjával felvett bizonyítékot meghamisítják.
Mint kiderül, Tejendrának és munkatársainak sikerült átjárót nyitniuk a párhuzamos univerzumokba, melyek némelyike laza szövetséget alkotva működik együtt. A különböző síkok megjelenésével azonban a politika is együtt jár, és nem mindenkinek a békés együttműködés a célja. Everett birtokába jut a síkok térképének, az Infundibulumnak, amelyet Charlotte Villliers, az egyik ambiciózus nagykövet és rendje mindenáron meg akar szerezni, miközben Everett csak az apját akarja kiszabadítani egy másik síkról, ahol soha nem használtak kőolajat, és ezért teljesen más irányt vett a technológiai fejlődés.
A kőolaj nélküli, szénnel áramot fejlesztő világban Everett mellé szegődik egy léghajó teljes legénysége: Sen, a különleges „Örökkévaló”-tarot-ból jósoló, vagány pilótalány; Anastasia Sixsmyth kapitány, aki olyan menő, hogy Long John Silver elbújhat mögötte; az alternatív Bibliából idéző, titokzatos Sharkey és a hajó gépmestere. Amikor Charlotte Villiers egy random univerzumba „lövi” Tejendrát, és üldözőbe veszi az Infundibulumot rejtegető Everettet, világokon átívelő versenyfutás veszi kezdetét – vajon Everett hamarabb találja-e meg az apját, mint hogy Charlotte Villiers és alternatív világbeli énje, Charles Villiers elkapnák?
A fordulatok, megoldások mind nagyon átgondoltak és káprázatosan okosak. Everett és ellenfele mindketten virtuóz matematikusok, összecsapásaik és cselvetéseik pedig annyira váratlanok, hogy tökéletesen hihető átlag feletti intelligenciájuk, és mindvégig biztosítja, hogy az olvasó ne bírja abbahagyni az olvasást. Az ellenfelek – katasztrófák – pedig, amelyekkel a szereplőknek szembe kell nézniük, valóban hátborzongatóak. A Be My Enemy című, második kötetben szereplő Nahnok a nanotechnológiai kudarc legszörnyűbb forgatókönyvét mutatják meg.
A multiverzum nagy előnye, hogy néhány változó megváltoztatásával gyökeresen eltérő Földeket kapunk, és McDonald nem fukarkodik a furcsaságokkal, miközben minden egyes világ hihetően van felépítve. A Föld 4 Holdon élő idegen intelligenciája, a karanténba zárt Föld 1 hátborzongató titka, a jujuk világa, ahol a dinoszauruszok nem haltak ki, hanem civilizációt alapítottak – és a sornak nincsen vége. A sorozat ugyan még csak a harmadik kötetnél tart (Empress of the Sun), de érezhetőek a távlatok, amelyek felé McDonald el szeretné vinni a történetet.
A sorozat egy pillanatra sem ül le, és a lezárás mellett minden kötet olyan cliffhangerrel ér véget, ami miatt az ember tűkön ülve várja a folytatást. Márpedig az lesz: a tervek szerint öt kötet várható, bár jelenleg McDonald egy űroperán dolgozik, és csak aztán tér vissza az Örökkévaló legénységéhez.
Ian McDonald eddig is bizonyította, hogy remek ötletei vannak, leírásai, multikulturális szereplői elevenek és hitelesek – a sorozat felvonultatja valamennyi írói erényét, de mindezt olyan sodró, sűrített ritmusban, ami miatt olyanoknak is bátran ajánlhatók a könyvek, akik netán (bár elképzelni sem tudom, ez miként lehetséges) vontatottnak találták felnőtt regényeit. A sci-fi imádó geekek pedig rengeteg kis utalást találhatnak különféle sci-fi filmekre, regényekre, de még szerepjátékokra is.
Az Örökkévaló-sorozat ifjúsági irodalom, de nem a szenvelgő, álproblémákkal és könnyű diadalokkal, deus ex machinákkal teletűzdelt fajtából (amilyenből Dunát lehetne rekeszteni sajnos), hanem olyan kalandos, merészen eredeti és ötletes mű, amelyben okos szereplők vágják ki magukat nagyon okosan a csávából (hogy aztán még nagyobb csávába kerüljenek). Mondjuk így: a sorozat olyan, mintha Jules Verne kiborgja írta volna: izgalmakkal teli, és feltámasztja az érdeklődést a természettudományok iránt, méghozzá nem az alapoknál, hanem a legújabb elméleteknél kezdve.
Ian McDonald írhat bármit: jó lesz.
Hozzászólások
[hanna további írásai]
Mikor jön ennek a folytatása?