Az idei Hugo-díjakat augusztus 17-én,  vasárnap osztják ki Londonban, a WSFS saját rendezvényén, a LondoCon 3-on. Az eddigi Hugo-hétjeinkhez híven most is kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni.

Az idei Hugo-díjra a következő képregényeket jelölték:

  • Girl Genius, Volume 13: Agatha Heterodyne & The Sleeping City, written by Phil and Kaja Foglio; art by Phil Foglio; colors by Cheyenne Wright (Airship Entertainment)
  • “The Girl Who Loved Doctor Who”, written by Paul Cornell, illustrated by Jimmy Broxton (Doctor Who Special 2013, IDW)
  • The Meathouse Man, adapted from the story by George R.R. Martin and illustrated by Raya Golden (Jet City Comics)
  • Saga, Volume 2, written by Brian K. Vaughan, illustrated by Fiona Staples (Image Comics )
  • “Time”, Randall Munroe (XKCD)

Ezúttal a Sagáról írunk, amelynek első kötete tavaly fölényesen nyerte a képregény kategóriát, és a még jobb második kötetnek idén is nagy esélye van a díjra (a szerk.).

Brian K. Vaughan nem kezdő a képregényes szakmában, szerzőként számos díjnyertes és közönségkedvenc sorozat fűződik a nevéhez. Mindegyik közös jellemzője, hogy figyelemfelkeltően újszerű alapötletből épít tudatosan több évig tartó történetfolyamokat, előre megtervezett menetrend szerint. Y, the Last Man a teljes hímnemű populáció kihalásával indít, és a rejtélyes módon életben maradt Yorick kalandjait meséli el a teljesen megváltozott Földön. A Runaways a Marvel-univerzum főgonoszainak zűrös sorsú csemetéire fókuszál, akik egy napon megszöknek otthonról, az Ex Machina pedig a világ egyetlen szuperhősének történetét meséli el, aki egy napon ledobja a maszkot, és New York polgármesterévé választatja magát.

Az első kötet címlapja

Az első kötet címlapja

Az idén ismét Hugo-díjra jelölt Saga már az első panelektől (vagy ha úgy vesszük, a címtől) kezdve nem hagy az olvasóban kétséget – teljesen egyértelmű, hogy itt bizony epikus, hosszan hömpölygő, kalandos történet kezdődik, narrátorunk ugyanis nem más, mint a képregény első lapjain megszülető Hazel, aki valamikor a jövőben, már felnőttként meséli el szülei hányattatásait, akik csecsemőjükkel kénytelenek menekülni egy háborútól sújtott galaxisban. Az alapvető konfliktus is ebben a háborúban gyökeredzik, ugyanis az ifjú szülők, Alana és Marko az értelmetlen háborút fenntartó két ellenséges faj tagjai. A szárnyas Alana a technológiailag fejlett Landfall bolygóról jött, Marko pedig Landfall Wreath nevű holdjának kosszarvas, mágiahasználó népéhez tartozik. Miután a két faj gyakorlatilag majdnem elpusztította otthonát, nemes egyszerűséggel kiszervezték a konfliktust a galaxis egyéb részeibe, és azóta az összes többi faj hathatós részvételével vívják véget nem érő, értelmetlen háborújukat. Egyszer azonban megtörténik a lehetetlen, a fogolytáborban raboskodó Marko és egyik őre, Alana egymásba szeret és meg is szöknek, ezzel pedig galaktikus bonyodalmak egész sora kezdődik és egyre többen próbálják elkapni a renitens párocskát.
A 2012-ben indult Saga rendkívül szórakoztató, színpompás space fantasy vagy űropera. Mint a fentiekből talán már kitűnhetett, Vaughan eddig munkáival ellentétben most nem az alapötlettel variál. Gyakorlatilag egy Rómeó és Júlia-sztoriról beszélünk, ahol a szintén unalomig ismert mágia-technokrácia ellentét a konfliktus alapja. A Saga a részletei miatt lesz igazán remek. Ott van egyrészt a fokozatosan feltáruló galaxis, amelyet Fiona Staples kiváló rajzai keltenek életre, és ahol űrhajóerdőktől kezdve bolygóméretű bordélyokig tényleg minden létezik, és az olvasót minden egyes epizódban újabb váratlan fajok és világok várják. Másrészt meg a karakterek.

A második kötet

A második kötet

Az űropera-világ adná magát a klisékre, és Vaughan valóban minden sablont felhasznál, hogy aztán megtekerje és élettel töltse meg azokat. Rómeónk és Júliánk, Alana és Marko ábrándos tekintetű szerelmespár helyett gyakorlatilag két háborúba kényszerített, tájékozatlan kamasz, akik nagyjából Hazel születésekor (azaz a képregény első pár oldalán) kezdik el egyáltalán megismerni egymást – és menet közben, egy életveszélyes galaxisban menekülve kénytelenek kitanulni a gyereknevelés meg a párkapcsolat fortélyait. A „The Will” nevű fejvadász viszonylag stabilan hozza az elvekkel rendelkező kemény fickót, bár a kollégái már sokkal szokatlanabbak, és akkor nem beszéltünk még Hazel babysitteréről, egy háborúban elhunyt kamaszlány pimasz kísértetéről, vagy a IV-es számú Robothercegről, a félig ember, félig gép diplomatáról, aki egy modern problémamegoldó minden gondjával-bajával szembesül, miközben a párocska után takarít. A színes és őrült űrfantasy világgal szándékosan kontrasztban állnak ezek a teljesen mai, modern szlenget beszélő, káromkodó, gyarló karakterek, és szépen lassan mindegyiket megkedveljük.

A Saga jelenleg 21 résznél és három összegyűjtött kötetnél jár. A második kötet tovább fokozza a tempót, és nem csak új szereplőket hoz a történetbe, hanem egészen parádés helyszínekkel bővíti ezt a szürkének amúgy sem nevezhető univerzumot. Ehhez képest a harmadik rész kissé leül talán, illetve tempósan elidőzik a háttérben folyó eseményeken, de ez a színvonalat nem befolyásolja, és a Saga még mindig kiváló szórakozást nyújt.

Toronymagasan az egyik legjobb futó sorozat jelenleg.

Saga

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon