SFmag

A hadi sci-fi korábban udvarias fejbiccentéssel ment el mellettem, az utóbbi időben mégis úgy alakult, hogy sorra kerültek a kezem ügyébe az űrháborús könyvek. Elizabeth Moon nagyívű paladintörténete után csak idő kérdése volt, hogy elővegyem azt a sorozatát, amelyet a legtöbben ismernek és amely mindmáig a legnépszerűbb történetfolyama. Az ötkötetes Vatta’s War Lois McMaster Bujold Vorkosigan Sagája, és Jack Campbell és David Weber könyvei mellett az elmúlt évtizedek legfontosabb  hadi sci-fijei közé tartozik.

A Vatta’s War sorozat Kylara Vatta személye és legénysége köré épül. A kereskedőcsaládból származó Kylara Vatta a Katonai Akadémia legjobb kadétjai közé tartozik, kár, hogy szépen eltervezett katonai karrierje már az első oldalakon derékbe törik, amikor egy botrány miatt távoznia kell az akadémiáról és szégyenszemre visszakerül civil családjához. Apja, a Vatta kereskedőház feje, hogy eltüntesse a sajtó elől, egy bontóba szánt űrhajó kapitányságát bízza rá. A feladata, hogy a peremvidékre vigye a teknőt, és útközben próbálja meg értékesíteni a rakományt is.

A próbált űrhajósokból álló legénység alig titkoltan bébiszitteri feladatot lát el Ky mellett, és hiába számított az akadémián éltanulónak, a civil űrhajózásban még tapasztalatlan zöldfülű, akire ráadásul a Vatta flottából sokan apuci kivételezett lányának tekintenek.

Kylara vérbeli Vatta, és bár nem ezt a karriert képzelte el magának, rögtön bizonyítani akar. A kereskedőcsalád mottója a profitszerzés, ezért már az első állomáson üzleti szerződést köt a saját szakállára, és letér a kijelölt útvonalról. A feladat egyszerűnek tűnik: egy másik rendszerbe kell mennie néhány mezőgazdasági gépért, amelyet a telepesek hiába vártak eddig. Sabine rendszerében azonban az FTL hajtóműve felmondja a szolgálatot, a pénze csak az árura vagy csak a javításra elég. Ami addig egyszerű üzletnek tűnt, rögtön nehezebbé válik, különösen, amikor a rendszer két bolygója között kitör a háború, és a konzulátus a nyakába sóz pár ottragadt űrhajóst a szülőbolygójáról, hogy menekítse ki őket is a háborús zónából. A helyzet gyorsan eszkalálódik, amikor valaki elvágja az összes kommunikációs csatornát a rendszer és a külvilág között, hadihajók jelennek meg az űrben, Kylara hajója pedig a rendszer egyik legnagyobb célpontja, az űrállomás dokkjaiban vesztegel…

Az események felpörögnek, Kylara pedig a vacak fémteknőjével, úgy, hogy a fedélzeten csak néhány konyhakés meg két sportnyílpisztoly van, nemcsak zsoldosokkal, lázadókkal és árulókkal bánik el, de a családja előtt is bizonyítja, hogy felnőtt nő, aki nem véletlenül volt az első a kadétok között. Ugyan ez az élet nem az, amire vágyott, de helyt tud állni ebben is, noha veszteségek árán.

Elizabeth Moon sorozatának sikere könnyen érthető. Kylara Vatta egy szerethető, érzékeny, de határozott nő, akiből civil kapitányként is előtör a katonai neveltetés, és éles helyzetekben is hideg fejjel és intelligensen képes dönteni. Sok kockázatot vállal és nincsen híján a fiatalok vakmerőségének, de legénysége és családja felé is nagy hűséget mutat – jól megrajzolt hős, aki korántsem olyan naiv, mint Paksenarrion, de bizonyos vonásaiban rá emlékeztet (ezt a könyvben többször is a szemére vetik, például, hogy hajlamos elesett, jóképű legényeket a szárnyai alá venni). A legénység és a család többi tagja sem arctalan, aktívan kiveszik a részüket az eseményekből, és bár Kylara apja és nagynénje csak keveset szerepelnek, emlékezetesek maradnak (különösen a nagynéni, aki bezoárkő-jellegű, brutál süteményt tukmál Kyalára, majd kiderül róla: az idegesítő és prűd vénkisasszony külseje egy körmönfont mesterkémet rejt).

A jól megrajzolt és dinamikus szereplők mellett a siker másik kulcsát a feszültség mesteri adagolása jelenti. Moon egyszerűen tökéletesen emeli a téteket, mindig kavarva egyet a helyzeten, hogy az egyre reménytelenebbnek, nehezebbnek és végzetesebbnek tűnjön, és ehhez csak ritkán használja a véletlent – a körülmények a karakterek hathatós közreműködésével, tévedéseik és konfliktusaik útján válnak egyre kilátástalanabbá, és Kylarára egyre nagyobb teher és felelősség rakódik.

A világ, ha egzotikus űrlényeket nem is tartalmaz, de aprólékosan kidolgozott, hovatovább véresen realista (bár sci-fiben megszokott toposzok azért előfordulnak benne, például az FTL-hajtómű és az ansible), és minden izgalom mellett azt is jól bemutatja, hogy az élet és kereskedelem az űrben nem csak ide-oda hajózó vadromantikából áll, hanem például olyan problémákból is, hogy mikre kell figyelni a kereskedelmi szerződések során és hogyan kell megoldani egy űrhajón a logisztikát. Ez így talán nem tűnik különösebben lázba hozó témának, de én örömmel üdvözöltem a mindennapi élet részleteit is az űrkalózok meg a lövöldözés mellett, különösen, hogy a cselekményben is komoly szerepet játszanak.

Gyorsan olvasható, pörgős könyv, amit bátran ajánlok a military sci-fi kedvelőinek és azoknak is, akik eddig azt hitték magukról, hogy nem szeretik a hadi sci-fiket.

Hozzászólások

hozzászólás